Néhány hét látszólagos tétlenség után lendületbe jött a magyar diplomácia. Orbán, ahol lehet, frontot nyitott Brüsszellel szemben, hogy a magyar közvélemény figyelmét elterelje arról, hogy egyébként vesztésre áll az EU-val kiprovokált konfliktusaiban.

Magyarország és Lengyelország, az EU-nak hadat üzenő két ország, a rövidebbet fogja húzni. Persze mindkettejükre érvényes, hogy nem a kormányaik, hanem az országaik lakossága fogja megszenvedni a háborúskodást, annak ellenére hogy az EU nem győzi hangsúlyozni: a jogállamiság miatti anyagi szankciókat nem a lakosság ellen hozzák.

Magyarország most éppen nagy hangon hirdeti, hogy kiáll Varsó mellett, mert bántják a polákokat, pedig nem őket vegzálja Brüsszel, hanem csak a kormányukat. Az is igaz, hogy – ha és amennyiben – Orbán valóban szeretne kiállni a lengyelekért, akkor mindenekelőtt el kellene engednie Vlagyimir Putyin kezét.

Helyette szolidaritást kellene vállalnia az orosz agresszió áldozatául esett Ukrajnával, ami igazán a lengyel érdekeket szolgálná, mivel Varsó az Ukrajna elleni orosz agresszió nyomán a saját biztonságát látja veszélyeztetve, aminek legfrissebb bizonyítéka a moszkvai irányítás alatt működő Lukasenka fehérorosz diktátor hadra fogása, aki migránsok ezreit szállítja a lengyel-fehérorosz határra, hogy – a lengyelek szerint – az oroszoktól tanult hibrid hadviseléssel destabilizálja az országot.

Néhány hónapja még az volt a magyar toposz, hogy „az EU elrontotta vakcinabeszerzést”, most meg éppen Brüsszel „energiastratégiája mondott csődöt”. Természetesen csak azzal együtt, hogy az Európai Bizottság „teljesen rossz irányvonalat képvisel a migráció kérdésében”, de még a klímaváltozásra adandó válaszai is hibásak.

Pedig valamennyi kardinális uniós és világpolitikai kérdés megoldása pofonegyszerű. Brüsszelnek semmi más dolga nem volna, csak megkérdezni a magyar kormányt, személy szerint Szijjártó Pétert, hogy mi a teendő.

A magyar válasz alapvetése: nem szabad piszkálni a nyugatot provokáló oroszokat, hagyni kell a kínaiakat nyomulni, ők ketten mindent jól csinálnak. Az EU, a NATO, az IMF és a legtöbb nyugati rövidítés Washingtonnal együtt hibát hibára halmoz, a magyar külpolitika pedig maga a tökély.

Hogy a nagyhatalmak és az egyes szövetségi rendszerek ne rontsák tovább az egyébként is az ő hibájukból feszült világpolitikai és világgazdasági helyzetet, Magyarország önfeláldozó és kreatív módon újabb vétókat helyezett kilátásba, hogy megtorpedózza az EU tagországainak közös, de nem a magyar iránymutatást követő, tehát nyilván teljesen elhibázott döntéseit.

Anélkül hogy belemennénk az ügyek részleteibe: mennyire aljasnak kell lennie mindkét ország választott vezetőinek, hogy folyamatosan az ország érdekeire hivatkozva, de valójában kizárólag a saját hatalmuk megszilárdítását szem előtt tartva, milliárdos károkat okozzanak saját hazájuknak, aljas indokból a nyugat ellenségeinek érdekeit szolgálják, és mindehhez a saját népük félrevezetésével teremtsenek politikai bázist.

Az istenfélőnek álcázott lengyel Kaczynski és harcostársa, Orbán Viktor az imádkozó sáska magyar mutációja, egyszerre röhej, megvetés és őszinte utálat tárgya Európa nyugati felében. Az EU és a nagyhatalmak egyre nehezebben megvalósítható törekvése, hogy a két országgal kapcsolatos politikájuk során mégiscsak különbséget tudjanak tenni a szerencsétlen, megvezetett magyar és lengyel nép, valamint elvetemült kormányaik között.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s