Én hiszek Szijjártó Péternek. Miért ne hinnék? Ő a magyar külügyminiszter, mert a magyar emberek ezt akarják. Mivel nem is oly régen még maga is rúgta a labdát, hát érdeklődik a játék iránt úgy általában, és – mint magyar ember – drukkol a magyar válogatottnak. Mi ebben a rossz?

Teszi ezt úgy, hogy közben nagy hangsúlyt fektet arra, nehogy összekeverje a focit a politikával, mint a nyugati liberálisok, a tudjátok kik, akik annyira, de annyira keverik a kettőt, hogy csak na. Ezért ellenezte Szijjártó a rasszizmus elleni térdelést, ezért emelte fel a hangját a szivárvány színű stadionok ellen. Mert nem akarta, hogy a liberálisok bevigyék a politikát a fociba.

Aztán amikor az Európai Labdarúgó Szövetség, az UEFA, amelynek alelnöke, Csányi Sándor, aki az ország legnagyobb uzsorása (copyright Lázár János) megbüntette a Magyar Labdarúgó Szövetséget, az MLSZ-t, amelynek az ország legnagyobb uzsorása nem az alelnöke, hanem az elnöke, Szijjártó Péter mint egy harci kutya azonnal nekirontott az UEFA-nak, és azt – teljesen politikamentesen – „szánalmas és gyáva testületnek” nevezte, ami „, munkásőrhajlamú nézőtéri besúgókat alkalmaz, akiknek nincs más dolguk, csak jelentéseket írni arról, hogy ki mit mondott (vagy nem mondott) a nézőtéren. Mint a kommunizmusban: bizonyíték nem kell, elég a besúgó feljelentése.” Pedig Csányi soha nem volt munkásőr. Még munkás sem.

A rendszeresen templomba járó, kedves és alázatos Szijjártó Péter tehát – hála az Istennek, a kereszténynek, a magyarok külön bejáratú istenének – volt képes megtartóztatni magát, és még véletlenül sem kevert egy csepp politikát sem a fociba, hiszen az nem odavaló egyáltalán, mert oda semmi más nem való, csak futballszurkolónak álcázott neonáci rohamcsapat való oda, melynek tagjai – kristálytisztán politikamentesen – Orbán Viktort éljenezik lelkesen, (Viktor! Viktor!) de előtte szorgosan lebuzizzák egész Németországot.

Hol van itt a politika? Ez nem politika. Az sem politika, kérem szépen, amit Szijjártó fröcsög nap mint nap, akármiről nyilvánul is meg, mint ahogy az sem politika, amikor a magyar kormányfő a magyarokat ért provokációnak minősíti az ír játékosok letérdelését a mérkőzés előtt.

Még kevésbé, amikor a magyar kormányfő frontálisan nekimegy a saját szövetségeseinek, Moszkvának nevezi Brüsszelt, rabszolgatartó gőgös magatartással vádolja az EU vezetőit, kettős mércét lát mindenütt, amikor valaki bírálni meri, Peking és Moszkva érdekében lobbizik és vétózik az EU-ban, teszi ezt annak tudatában, hogy mindezzel hihetetlen kárt okoz, nem annyira az EU-nak, mint amennyire a saját országának. De tényleg, ez politika volna?

Ennek tényleg semmi köze a politikához. Ez nem politika, hanem egy kelet-európai mosdatlan szájú, bunkó, neonáci diktátorocska elvakult, önmutogató erőlködése, egy olyan ember vagdalkozása, akit minél előbb meg kellene fosztani az állampolgárságától, hogy ne emlegessék a magyarokkal együtt.

De a szabadságától is, amilyen gyorsan csak lehet, és oda kellene küldeni, Mészáros Lőrinc különgépén, ahol már nem okozhat több kárt az országának. Egyenesen az orosz gulágra. Cseréljen helyet Alekszej Navalnijjal, aki, miután szabadult a büntető táborból, átülhet az elnöki fotelbe a Kremlben. Ez egy igazi win-win helyzet lenne, amelynek Európa, az Egyesült Államok állva, egész Oroszország felkelve tapsolna.

A magyarok persze – joggal – fanyalognának, hogy miért kellett erre ennyit várni, pedig ők már régen mondták, hogy ez volna az egyedüli jó megoldás, de nem hallgatott rájuk senki, sőt még elvárta volna a világ, hogy a magyarok maguk oldják meg a saját problémájukat.

Pedig a nyugat legalább ennyivel tartozik nekünk, amiért megvédtük a törököktől, és felépítettük a gulyáskommunizmust, hogy a nyugati munkásosztálynak a keleti eszmék terjedésétől reszkető mocskos nemzeti nagytőkései sűrűbbre szőjék a szociális hálóját, amiből azóta sem tud kivergődni.

Nem ismeri a világ a hálát. Nincs igazság a földön. Csak kettős mérce van. És sajnos, a magyar válogatott, mint mindig, most is vagy túl korán rúgja a gólt, vagy túl későn rúgja a gólt, vagy túl korán kapja a gólt, vagy túl későn kapja a gólt.

Ha nem kapjuk olyan korán vagy olyan későn, ha nem rúgjuk olyan korán vagy olyan későn, akkor egészen más meccs lett volna. A kapott góljaink nagy száma pedig egyáltalán nem tükrözi a mutatott játékot, amely folyamatosan fejlődik. Egészen 1966 óta. És még előttünk a 21. század java. „Ria, ria, Hungária! Buzi UEFA!”

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s