Jól emlékszem, hogy gyerekkoromban, úgy fél évszázaddal ezelőtt, a néprádióban, amelyen csak a Kossuth és a Petőfi volt fogható, szinte mindennap azt hallottam, hogy a Közös Piac olyan mély válságban van, hogy napok kérdése a szétesése. Ebből a Közös Piacból lett a mai Európai Unió, amit megszületése óta temetnek, és – az az érzésem – ez még évtizedekig így lesz.

„az euró megszűnése összességében hasznos lesz. Az euró túl erős Olaszország és a déli országok számára. Túl gyenge Németország és Hollandia számára. Közös valutát hoztak létre óriási gazdasági és kulturális különbségeket felvonultató országok között. Olaszország adóssága 150-160 százalék a GDP arányában. Be kell vezetnie a lírát, hogy elinflálja az adósságot, mert euróban túl nehéz lenne visszafizetni.“ (Christian Anton Smedshaug norvég gazdaságkutató inerjúja a Mandiner tálalásában.

A rosszabbul teljesítő országok számára mindig nagyon jó érv, hogy milyen egyszerű lenne, ha saját valutájukkal el tudnák inflálni a teljesítménykülönbséget. Csakhogy ez nem jelent mást, mint a fogyasztó vagy az egyszerű ember nyakába varrni az ország lemaradását, ami nem annyira az ő hibája, mint a rendszeré vagy országa politikusaié.

A görög hírhedt korrupciót és az állam notórius meglopását senki nem állítja szívesen szembe a német vagy a svájci társadalmi és politikai gyakorlattal. A felzárkózás nem valutaárfolyam kérdése, még ha annak is látszik, hanem teljesítmény kérdése, mégpedig össztársadalmi teljesítményé. A rendszer, a politika, a gazdasági szerkezet, az emberek mentalitása, szocializációja a lényeg.

Magyarországon a legnagyobb kárt nem az okozza, hogy milyen gyorsan és érdemtelenül gazdagszik Mészáros Lőrinc, hanem az, hogy ez milyen komoly torzulást okoz a társadalom gazdasággal és vállalkozással kapcsolatos attitűdjében. Mennyire fékezi a teljesítményorientáltságot, mennyire eredményez az állami korrupció kontraszelekciót, ami egyeseket bénít, visszatart a kockázat vállalásától és az innovációtól. Mert nem ez számít, hanem az, hogy ki kinek a barátja, kollégiumi szobatársa, párttársa, lekötelezettje, vazallusa stb.

Tévedés azt gondolni, hogy Kína felemelkedése a Kínai Kommunista Párt módszereinek a következménye, még inkább azt gondolni, hogy a jüan árfolyamának mesterséges megszabása volt a csodafegyverük. A valóság az, hogy a kínai munkaerő az, ami naggyá teszi Kínát, ami lehetővé teszi, hogy a kínai kisember agyonterhelésével felemelkedjen az ország. És ez a kínai munkaerő, a kínai munkamorál és teljesítményképesség, tűrőképesség nem a kommunista Kína terméke, ez ezeréves hagyományra és kultúrára épül, amit a piacgazdaság és a kommunista párt csak kihasznál.

Európa kínaijai a németek, akik ugyancsak a múltból, a céhrendszerből, a kisiparból hozták a munkamorált, a teljesítményorientáltságot, a munkahelyi és a társadalmi fegyelmezettséget, a piacgazdaságnak megfelelő szocializációt. Ez ma is verhetetlen. Ugyanúgy, mint a kínai. Németország a maga 80 millió lakosával a világ harmadik legnagyobb exportáló országa.

Amit elszalasztunk éppen, az nem más, mint hogy felzárkózzunk a legversenyképesebbekhez. Helyette visszafelé megyünk. Időben, teljesítményben, kultúrában, világszemléletben, szocializációban, innovációban, nyitottságban, alkalmazkodási képességben, tanulási képességben. Ez a tragédia.

Azzal, hogy az ország java, mivel nem találja a helyét, gyakorlatilag feladja a magyarságát, amikor külföldre megy dolgozni, és ott is marad élni. Megpecsételi ezzel a sorsunkat. Ezzel az ország tovább degenerálódik, tovább csúszik lefelé a lejtőn.

Mígnem valamilyen szatellit, kiszolgáló, szolgáltató, bordélyokat és kocsmákat, primitív összeszerelő gyárakat üzemeltető országtorzóként vegetál majd tovább. Hogy ehhez melyik politikai opció mennyivel járult hozzá, az a történelmi távlatból teljesen mindegy. Az biztos, hogy a legnagyobb kártevők között előkelő helye lesz Orbán Viktor rezsimjének.

Zsebesi Zsolt

Hozzászólás egy vitához a facebookon” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Igaz, hogy az Uniót (korábban Közös Piac) hatvan éve temetik. Mindezidáig ettől még jól elvolt, ámde: akkor még Magyarország nem volt a tagja! Ez óriási különbség!
    Most ellenben: Magyarország tagsága valóban a szétesés felé tolja! Orbán legfőbb célja – többek között – az unió szétverése és szövetségesei is vannak! Csak a még lenyúlható nagy pénzek tartják benn az országot.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s