Az öregedő társadalom, az egyre hosszabbodó várható élethossz ellenére – előbb vagy utóbb – el kell földelni, vagy tűzre kell vetni azokat, akiknek végül mégis kitelt az idejük. Csakhogy – miközben egyre több a halottunk – lassan elfogynak a temetők. Néhány európai országban már most is drámai a helyzet. Egyelőre még nincs várakozási idő a sírhelyre, de Angliában például egy 2013-ban készült tanulmány szerint 2033-ra elfogynak a szabad helyek a temetőkben.

Mindeközben jobbnál jobb ötletek születnek arra, hogy miként lehetne az éppen aktuális, már-már divattémává erősödött környezetvédelmi célokat összekapcsolni a temetésekkel. Az illetékesek szerint ugyanis semmi akadálya, hogy az általános helyhiány miatt a halottainkat kerékpárutak, autópályák mellé temessük (így nem éppen örök nyugalomra) mert ezzel növelhetjük a zöldterületek nagyságát, kihasználatlan, de jól megközelíthető helyekre kerülhetnek az őseink.

Még ennél is gazdaságosabb és igazán fenntartható megoldást jelent a nagyapát vagy a nagymamát egyszerűen komposztálni. Ez már nem egészen csak morbid ötlet, mert az Egyesült Államok Washington államában már törvényesen engedélyezett temetkezési mód. A komposztálással végződő temetési eljárás az amerikai tévétársaság, a CBS információja szerint euróban úgy 4900-ba kerül majd. Ez egy teljesen széndioxid kibocsátástól mentes ökölógiailag semleges, sőt pozitív hozamot biztosító eljárás.

Az érintett temetkezési vállalkozók szerint a fából és szalmából készült nyughelyeken a nagyszülők másodlagos és fenntartható hasznosításához, a komposztáláshoz alig 30 napra van szükség. Egy hónap után a komposztált ősökből sarjadt virágokat és – akár – zöldségeket lehet locsolni, a száraz és lehangoló vágott virágok és csúf koszorúk cserélgetése helyett. Az első komposztálással egybekötött temetést jövőre tervezik az USA-ban.

A krónikus helyhiányt persze másképpen is igyekeznek felszámolni a temetőkben. Egyre terjed a sírhelyek újrafelhasználása, vagyis – amennyiben a hozzátartozók nem jelentkeznek – a régi sírhelyekbe másokat temetnek. Folyamatosan emelkedik a krematóriumokban az örökkévalóságnak átadott holtak száma is. Becslések szerint az Egyesült Államokban az így utolsó útjára engedettek aránya 2035 körül el fogja érni a 80 százalékot. Ez most – például – Bécsben alig 30 százalék.

Dél-Európában az urnatemetők és a csúsztatott sírok száma emelkedik. Ez utóbbiban több generációt temetnek egymás fölé. Egy biztos: változó, egyre romló klímájú világunkban mára már nem csak élni nem könnyű, de meghalni sem lesz egyszerű. Senkit nem szeretnék e téren befolyásolni, mindenki úgy éli meg a saját végnapjait, ahogyan akarja, mivel egyelőre elhalálozási szabadság van, de azt hiszem – viccen kívül – aki még időben jó helyet akar kapni, egyáltalán rendes, hagyományos temetést, az Magyarországon is jobb, ha lépést vált a túlvilág irányába.

Tekintettel a magyar egészségügy drámai helyzetére, amelyben a kórházaink lassan már krematóriummal együtt épülnek, mivel Semmelweis országában az egyik leggyakoribb halálozási okká lépett előre a kórházi fertőzés, számolni kell azzal, hogy – a régi mondás szerint – a műtét sikerül ugyan, de a beteg elhalálozik. Végeznek vele a kórházakban garázdálkodó gyilkos bacilusok. Szóval: érdemes megfontolni, hogy még időben húzzunk magunkra egy kis komposztáláshoz szükséges magyar anyaföldet, nehogy aztán – a krónikus temetői helyhiány miatt – nem csak dolgozni és emberi módon élni, de már meghalni és külföldre kelljen migrálnunk.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s