Csehország T-72-es tankokat, tehát nehézfegyvereket ad ajándékba Kijevnek, Lengyelország is 200 darab T-72-es szovjet gyártmányú harckocsit ad át az ukránoknak. Szlovákia pedig a Lengyelországgal kötött friss megállapodás alapján MiG-29-es vadászgépeket bocsát a megtámadott szomszéd rendelkezésére, amiért cserébe Lengyelország amerikai F-16-osokkal fogja ellátni a szlovák légtér védelmét.

Amikor a magyar kormány nem küld fegyvereket és anyagilag sem támogatja Ukrajnát honvédő háborújában Oroszországgal szemben, de még az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat sem engedi át a területén, önmagát leplezi le, közvetlenül beismeri a világ előtt, hogy orosz-magyar közös határban és Ukrajna bukásában reménykedik. Magyarország, szemben Európával, a visegrádi négyek három másik tagországával, Oroszországra tesz Ukrajnával szemben.

Orbán a magyar érdekekre hivatkozik, arra, hogy a szállítmányokat az oroszok megtámadhatják, így Magyarország belesodródhat az ukrán-orosz háborúba. Csakhogy Magyarország a NATO tagjaként nem foglalhat el semleges álláspontot, még kevésbé lehet Oroszország ukrajnai győzelmében érdekelt, hiszen Ukrajna leigázása Moszkva győzelme lenne az egész nyugati világ felett, amelyhez Magyarország is ezer szállal kötődik, mint az EU tagországa, az Észak-Atlanti Szövetség, a NATO tagja.

Lengyelország és Szlovákia is határos Ukrajnával, nem csak Magyarország. Ezek az országok is orosz megtorlás áldozatai lehetnek a fegyverszállítások miatt. Varsó és Pozsony, ahogyan Prága is, úgy véli azonban – szemben Orbán Viktorral –, hogy a NATO egy ilyen esetben kész és képes is lenne megvédeni országukat.

Orbán szerint viszont nem a NATO, hanem Putyin garantálja hazánk szuverenitását, biztonságát, tehát nem a NATO-val, hanem Moszkvával kell jóban lenni. Ennél világosabban nem is üzenhetné meg a magyar kormány a nyugatnak, hogy mennyire nem számíthatnak rá nyugati szövetségesei, és mennyire nem számít ő sem nyugati szövetségeseire.

Április 6-án Orbán telefonon tárgyalt az orosz elnökkel, akit – saját szavai szerint – arra kért, hogy „azonnali tűzszünetben állapodjon meg az ukrán elnökkel, és azt javasolta, hogy az ukrán elnök, a francia elnök, az orosz elnök és a német kancellár Budapesten tartsanak megbeszélést. Putyin azt mondta, benne van a tűzszünetben, de ehhez ukrán részről kell teljesüljenek bizonyos feltételek.” A nevetséges, köhög a bolha bejelentést csak még viccesebbé tette, hogy Orbán ezzel egy időben számolt be arról is, hogy beszélt Donald Trumppal is az ukrán helyzetről. Kivel mással?

Mint tudjuk, nincs tűzszünet, háború van. A nyugati világ arra készül, hogy az eddiginél is nagyobb fegyver- és anyagi támogatást nyújt Ukrajnának, hogy az megvédhesse magát az oroszokkal szemben. Az Egyesült Államok elnöke 33 milliárd dolláros támogatás tervez megszavaztatni Kijevnek, a német parlament határozatot hozott nehézfegyverek szállításáról Ukrajnának, az EU már a jövő héten megszüntetné az olaj vásárlását Oroszországtól, és a Moszkva elleni embargó megsértésének tekinti, ha bármely tagországa rubelben fizet az energiahordozókért Moszkvának.

Magyarország már megsértette ezt az irányelvet, és rubelben fizetett. Brüsszelben arról beszélnek, hogy az olajembargó megvétózására is számítani lehet Budapest részéről. Mindeközben megindult a jogállamisági eljárás hazánk ellen, az EU befagyasztotta a Magyarországnak járó támogatások kifizetését, a „holdról is látszó Fidesz-győzelem” ellenére, mert Brüsszel szerint a magyarországi korrupció és az uniós pénzek ellopása ugyanonnan ugyanolyan jól látszik.

Orbán a szakadék szélére, teljes izolációba kormányozta országunkat. Mindezt szabadnak látszó parlamenti választásokon aratott kétharmados győzelemmel legitimálva, a magyar emberek szándékaként adhatja el az egész világnak, és természetesen saját választóinak, akik úgy bíznak benne, ahogyan a német nép bízott Adolf Hitlerben. A történet hamarosan bekövetkező végén a magyar nép pont úgy járhat, mint a németek a II. Világháború befejeztével.

Lesz kitől és miért bocsánatot kérnie a magyar politikai elitnek. Mindenekelőtt a magyar emberektől, akiket elmeháborodott vezérük jégre vitt. Szomorú, hogy mindebben nem kis felelősség terheli a magyar demokratikus ellenzéket, amely 12 év alatt sem tanult semmit. Megint beül ugyanannak az „iskolának” a padjaiba, ahol háromszor megbukott, és ahol Kövér tanár úr osztja a renitenseknek a körmösöket.

Jó szórakozást kívánunk minden ellenzéki képviselőnek, akiket ugyan Márki-Zay – minden ígérete ellenére – nem tudott leváltani, de akik a jövő héten ünnepélyesen ismét lábon lövik magukat a parlamentben. Márki-Zay, hála keresztény istenének, sebtiben tárgyalóasztalhoz ülhet Orbán Viktor után a legnagyobb és leggerinctelenebb magyar politikai gengszterrel, Lázár Jánossal, hogy eszmét cseréljen vele Hódmezővásárhely felvirágoztatásáról.

Éljen és virágozzék a tehetségtelenség, a restség, az elvtelenség és gerinctelenség Magyarországa, amire a magyar katolikus egyház mond megint, régi jó szokásához híven, mindörökké áment. x

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s