Oroszország már most elvesztette háborúját a nyugat ellen. A nyugat azonban még nem nyerte azt meg. Már nem az oroszokon múlik, hogy nyertesen vagy vesztesen jönnek-e ki az Ukrajna elleni háborúból, hanem a nyugati szövetségeseken.

Ma a kérdés az, hogy kész-e és egységes-e a nyugati világ Oroszország ellen abban, hogy ezt a háborút a végéig le kell játszani, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a császár meztelen, Putyin és birodalma fikció.

A félelmetes orosz fegyveres erőkről mára kiderült, hogy az egy Patyomkin-hadsereg. Hónapokkal ezelőtt katonai szakértők azon vitáztak, hogy hány napra van szüksége Putyin katonáinak, hogy leigázzák Ukrajnát, hogy szükségük van-e ehhez egy hétnél több időre, vagy elég két-három nap is.

Az orosz hadsereg leszerepelt Ukrajnában. Kizárólag a civil lakosság lemészárlásában volt eredményes, és a megszerezni kívánt, Oroszországhoz csatolni óhajtott zsákmányát a saját kárára lőtte és lövi rommá. Most arról ne is beszéljünk, milyen kár érte az orosz gazdaságot az eddigi nyugati szankciók miatt, és milyen károk fogják még ez után sújtani.

A mondvacsinált cél, a NATO keleti terjeszkedésének megakadályozása helyett Putyin a NATO egységének látványos megerősödését érte el, azt, hogy napokon belül csatlakozik a katonai szervezethez két olyan ország, Finnország és Svédország, ahol ez eddig szóba se kerülhetett.

Putyin totálisan megbukott mint államférfi. Annyi kárt Oroszországnak a szovjet érában fél évszázadon át dúló pártfőtitkárok együtt sem okoztak, mint amennyit Putyin néhány hónap alatt.

Oroszország atomfegyverei és ballisztikus rakétái, továbbá néhány magas fejlettségű fegyverrendszere ellenére mint európai középhatalom, mint egy dél-amerikai, nyersanyaglelőhelyekben gazdag banánköztársaság fog kijönni az Ukrajna és azon keresztül a nyugattal szemben indított a háborújából.

Hogy ez így legyen, ahhoz nyugati eltökéltség, kitartás és keménység szükségeltetik. Itt van az a pillanat, amikor Oroszországot, ha lemosni nem is, és erre nincs is szükség, de a helyére lehet és kell is tenni.

A világ legnagyobb területű országa maradhat az, ami mindig is volt: eurázsiai, természeti kincsekben gazdag, földrésznyi ország, amely a nyugattal megvalósuló kooperáció, a civilizált világhoz való csatlakozás és alkalmazkodás nélkül soha nem fog egyről a kettőre jutni, és Észak-Korea szintű problémája marad a világnak, a koreainál veszélyesebb fegyverarzenállal.

A Putyin-korszak Oroszország számára a teljes kudarc korszaka lett. Nem sikerült a felzárkózás, a kapcsolódás a nyugati gazdasághoz. Kína két évtized alatt elhúzott Oroszország mellett, amely ma Franciaország méretű gazdaságával világhatalmat próbál játszani, erőpolitikát folytat, de egy Ukrajnával szemben sem képes katonailag eredményesen fellépni, bár Kijev még mindig csak a nyugat fél szívű katonai támogatását bírja.

Magyarország tragédiája az, hogy saját Putyinja van, aki az orosz alteregójához hasonlóan nem képes felismerni, hogy merre halad a világ, aki két évtizede olyan politikusokra és országokra igyekszik támaszkodni a nyugattal szemben, akik és amelyek vagy saját jogon veszítik el jelentőségüket, vagy azzal kerülnek nehéz helyzetbe, hogy kihívják a nyugatot, amely egyelőre az Egyesült Államok vezetésével túl nagy falat bárkinek a világon.

Orbán Viktor nyugatellenes politikája pont olyan vereségre van ítélve, mint a remegő kezű Putyin erőfeszítése a Szovjetunió feltámasztására és Oroszország világpolitikai tényezővé tételére. Észak-Korea is képes világpolitikát csinálni, világméretű probléma lehet Afganisztán is, de nehéz elhinni, hogy a 21. századot Orbánok, Putyinok, az afgán tálibok vagy Kim Dzsongun fogja meghatározni. Sokkal több figyelmet érdemel Kína és annak egyszemélyes vezetője.

Putyin végzetét az okozza, hogy senkinek nem érdeke Putyin Oroszországának nagyhatalmi státuszban tartása. Egyedül az Oroszország körüli bábállamocskák, mint például a Türk Tanács tagországai oroszok által hatalmon tartott vezéreinek és a hozzájuk dörgölődő magyar vezetésnek, illetve a keleti nyitást meghirdető, a nyugattal szembeni orosz támogatásra játszó Orbán Viktornak érdeke, hogy Putyin erős legyen és hatalmon maradjon.

Egyedül Orbán olyan együgyű, vagy annyira kiszolgáltatott Putyinnak, hogy támogatást kell nyújtson Moszkvának azzal, hogy nem ad fegyvert a megtámadott Ukrajnának, és nem enged át Kijevnek szánt fegyverszállítmányt Magyarországon. Mindeközben az EU elzárta az uniós pénzcsapot, és hozzálátott a Brüsszel ellenségeivel szövetkező Orbán pénzügyi kivéreztetéséhez.

Mára Magyarország – történelme során szinte példátlan módon – teljesen elszigetelte magát a civilizált világban. Szembekerült a közvetlen szomszédaival, a szövetségeseivel, az egész nyugattal. Egy romba dőlni készülő Oroszország stratégiai partnereként pozicionálta magát. Kína csicskásának állt. Ócska, kicsinyke, leszakadó ország lett, amely szövetségesnek jelentéktelen és megbízhatatlan, ellenségként meg figyelemre sem méltó. x

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s