Csúnya hasonlattal élve – amiért az ellenzék lelkes híveinek egy csoportja majd trollnak, a Fidesz bérencének fog kikiáltani – a jelenlegi magyar ellenzéki kormányfőjelölt példás következetességgel követi a sztálini gyakorlatot, amely szerint a párt minden leendő vagy már bekövetkezett vereségéért, kudarcáért a saját táboron belül tevékenykedő, jelen esetben az ellenzék soraiban rejtőzködő árulók a felelősek, akiknek a nevét ő nagyon jól tudja, a kellő időben majd nyilvánosságra is hozza, ahogyan azt Sztálin elvtárs is tette, utóbbi közvetlenül a kivégzésük előtt.

Most akkor hogyan szavazzunk egy olyan együttműködésre, amelyben – állítólag – nyüzsögnek az árulók, és csak azért nem került eddig sor politikai leleplezésükre és megsemmisítésükre, mert az ellenzék közös kormányfőjelöltje, akinek a hat párt nevében kellene politizálnia, nem nevezi meg őket, legalábbis egyelőre, de – saját szavaival – leleplezésük lebegtetésével zsarolja valamennyiüket, mindazokat a névteleneket, akik titokban a Fidesz győzelméért dolgoznak az ellenzék sorain belül, és csak arra várnak, hogy Orbán egy gombnyomással aktivizálja őket? – ez derült ki Márki-Zay Péter interjújából az ATV Egyenes beszéd című műsorában.

Ezek a latrok titokban tartandó, az ellenzék számára előnytelen közvélemény-kutatásokat szivárogtatnak ki, kevés pénzt adnak – idézem szó szerint – „nekünk” (azok vajon kik?), pedig adhatnának többet, hiszen tíz év alatt milliárdokat kaptak, mint például a Jobbik, vagy vannak olyanok is, akik az ellenzéki kormányfőjelölt leváltását fontolgatják, főleg ellenzéki publicisták tollával, ami Sztálin-Márki-Zay szerint a legnagyobb galádság, és egyenesen az ellenzék bukásához vezetne, mivel csak és kizárólag Sztálin elvtárs vezérletével lehet megnyerni a nagy honvédő háborút a külső és a belső ellenséggel szemben, amelyek közül főleg a belső igazán veszélyes, mert az nem alszik és a sötétben bujkál.

Hogy világos legyen: Márki-Zay Péter szerint is nagyon fontos és nagy eredmény, hogy az ellenzék hat pártja összefogott végre, közös egyéni jelölteket indít, közös listát állít közös program mentén, de a legnagyobb eredmény, és ez a győzelem egyetlen és megkerülhetetlen, megkérdőjelezhetetlen záloga, hogy az előválasztáson ő lett a közös miniszterelnök-jelölt, mert aki ezt nem tartja a siker zálogának, az a Fidesz győzelmén dolgozik. Vagyis aki szerint Márki-Zay – megválasztották, nem választották – nem a legjobban csinálja, esetleg nagyon rosszul csinálja, amivel a hat párt megbízta, az a Fidesz ügynöke, belső áruló, és könyörtelenül le lesz leplezve.

És persze az is a Fidesz malmára hajtja a vizet, hogy a DK és a Jobbik, az együttműködés két legnagyobb pártja, a legtöbb egyéni jelöltet állítók nem örülnek annak, hogy Márki-Zay saját hetedik pártot akar bevinni az összefogásba, és saját frakcióra tart igényt a parlamentben, mert neki is van állítólag 12 önálló jelöltje, bár ezek mint a mozgalma által támogatott jelöltek és nem a Mindenki Magyarországa Mozgalom tagjaiként vannak nyilvántartásba véve. Márki-Zay a DK és a Jobbik véleményével szemben erőlteti a saját megoldását, bár – én úgy értelmezném, és szerintem a két említett párt is úgy gondolja – a hat párt közös, egyhangúlag kidolgozott álláspontját kellene képviselnie, tekintet nélkül arra, hogy ez személy szerint jó-e neki és a mozgalmának, vagy sem.

Az számomra egészen megdöbbentő volt, hogy Márki-Zay szerint a Jobbik a szimpatizánsait félti – szerinte joggal – az ő még nem létező pártjától, amelynek bázisa – ugyancsak szerinte – a Jobbik keresztény-nemzeti-radikális szavazótáborával fedésben állhat. Akkor most az egymillió forintos kérdés: mégis mit szeretne a hatpárti ellenzék közös jelöltje? A hat párt együttműködését képviselni vagy lenyúlni a Jobbik szavazóit, esetleg a Momentumét, vagy Karácsonyét, aki alighanem tálcán kínálta már fel őket az ő Péterének? Márki-Zay a hetedik szeretne lenni egy hatfogatos szekérben, és önmaga felépítéséhez keres párttámogatást, szavazói bázist?

Teszi ezt ahelyett, hogy a rábízott munkára koncentrálna, és egyben tartaná az amúgy sem egységes ellenzéki tábort, amivel egyébként egyedül ezzel bízták meg nemcsak a hatok, de az előválasztáson rá szavazók is, akik nemcsak és főleg nem a Mindenki Magyarországa Mozgalom tagjai, nem keresztény-konzervatívok, de szocialisták, LMP-sek, momentumosok, sőt még Karácsony-pártiak vagy jobbikosok is voltak. Elég lenne őket képviselni, a nevükben politizálni az ellenzéki együttműködés egészének sikere érdekében, ahelyett hogy új pártról, saját frakcióról álmodozna az ellenzéki közös kormányfőjelölt, aki egyébként korábban ilyetén terveiről mélyen hallgatott, sőt tagadta. Talán evés közben jött meg az étvágy?

A helyzet ma az ellenzékkel szimpatizáló és az ellenzék győzelméért szorítók egy jelentés része számára nem tűnik biztatónak. Nevezzük nevén a gyereket: sokan kiábrándultak Márki-Zayból, nem ezt várták tőle, nem kevesen ennek hangot is adnak, vannak olyanok is, akik mielőbbi menesztését látnák helyesnek. És bizony ők is arra hivatkoznak, amire Márki-Zay, csak ellenkező előjellel. Attól tartanak, hogy vele nem fog sikerülni, hogy a megválasztott jelölt többet árt a meglévő összefogásnak, mint ahány volt fideszest elcsábítani lesz képes a másik oldalról a keresztény-konzervatív jelszavaival.

Sajnálatos módon lassan, de biztosan az ellenzék fő problémájává növi ki magát a kérdés, hogy Márki-Zayval vagy nélküle. Mi a rosszabb: ha vele megyünk az utolsó ütközetbe, a választásra, vagy ha hadvezért cserélünk előtte? Akármi lesz, egy biztos: a vereségért Márki-Zay nem fogja vállalni a felelősséget, a győzelmet viszont saját magának fogja tulajdonítani, és a vereségért őt fogják felelősnek tartani a Márki-Zay munkájával elégedetlenek is, de a győzelemért a dicsőséget maguknak fogják követelni ők is. Ilyen a politika.

Hogy a mindenki által jól ismert fociból hozzunk példát: ha az utolsó percekben a csapat vezetése kulcsjátékost cserél, és a pályára küldött győztes gólt rúg, akkor a „milyen jól cseréltek” dicséret zsebelhető be, ha nem sikeres a becserélt játékos, akkor a vád: későn cseréltek. A felelősséget viszont valakiknek így is, úgy is vállalniuk kell.

Nem lehet, hogy rendre az derüljön ki a magyar ellenzéki oldalon, hogy az ellenzéki szavazók józanok, felvilágosultak, újra és újra meggyőzhetők, csak a szavazataikra méltó ellenzéki vezetők hiányában a szavazás napján végül kiábrándultan, jelentős számban otthon maradnak. Van esély rá, hogy megint így járunk. Hogy most ne így legyen, az – ma úgy látszik – inkább a hat párt vezetőjének bátorságán és éleslátásán, és kevésbé Márki-Zay Péter belső ellenséget kereső erőfeszítésein fog múlni. A magyarok istene világosítsa meg valamennyiük elméjét! x

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s