A digitális meztelenségen meggazdagodott magyar milliárdos Gattyán György szereti, láthatóan ismeri is a digitális világot, amelyben mindenki levetkőzheti gátlásait, és nincs korlátja a pőre valóság megismerésének, és azon keresztül az anyagi boldogulásnak sem. A legősibb emberi ösztön kielégítésén és a korszerű technika ötvözetén nyugvó üzleti modelljét most Magyarország megmentésére kívánja adaptálni, amihez felhatalmazást kér a magyar választóktól.

A politikusi pályán a sikerhez megnyerő szépléleknek vagy csavaros eszű hazudozónak, esetleg szép embernek, de okosnak nem kell lenni. A képviseleti demokráciában a szükséges vezetői adottságok között nem szerepel az üzleti érzék, a hatékonyságra és a korszerűségre való törekvés, a világtendenciákat felismerő előrelátás, mert a fontos az össztársadalmi hangulat lekövetésének és egy szűk vagy szélesebb társadalmi réteg érdekeinek megfelelő döntések támogatásához a társadalom meggyőzésének a képessége. A politika nem általában racionális tevékenység, hanem csak a maga által kreált és a társadalom által elfogadott játékszabályok között értelmezhető annak.

Ami triviális a gazdasági életben, az életképtelen a politika világában, ahol „állam” név alatt a földkerekség legpazarlóbb, legkisebb hatékonysággal működő, legkevésbé átlátható rendszerét üzemeltetik a választásokon bekötött szemű polgárok által véletlenszerűen kiválasztott, alapvetően semmihez, de amit a társadalom rájuk bízott, ahhoz szinte egyáltalán nem értő emberek. Ebben a kívülről irracionálisnak látszó világban sok dolognak van meghatározó szerepe, de ezek között nem szerepel az üzleti érzék és az innovációra való hajlam, az észszerű gazdálkodás képessége.

A világon politikai vezető szerephez jutott sikeres vagy kevésbé sikeres vállalkozókról nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy a politikához vagy csalárd célokkal, még több pénz csinálásának szándékával csapódtak, vagy őszinte szándékkal, de a terep minimális ismerete és az ott működő mechanizmusok átlátásának képessége nélkül mind egy szálig vagy így, vagy úgy, de csődöt mondtak.

Azért voltak olyanok is, kevesen, akik a sikeres üzleti pályát lezárva teljes fordulattal a köz ügyeinek képviseletére adták a fejüket. A biztos anyagi háttérre támaszkodva nekik is problémát jelentett a politika mocsarába gázolni, de aki ezen túl tudta tenni magát, mégiscsak sikeres lett, így sikeres lehet Gattyán György is.

A mai magyar politikai színpadra fellépett aktorok között végül is Gattyán az egyetlen, akiről racionálisan gondolkodva el lehet hinni, hogy nem a pénzért akar politikus lenni, nem a magyar parlamentben és nem közbeszerzési eljárások során akarja megtömni a zsebeit, nem politikusként akarja biztosítani családja több generációjának anyagi biztonságát vissza és előre. Vagyis alapanyagnak a legjobb lehetne. Most már csak azt kellene elhinni róla, hogy őszintén nem akar politikussá vedleni, csak az országot akarja rendbe rakni, ahogyan azt a többi fellépő is teli szájjal ígéri.

Azt kellene elfogadni Gattyán szájából, hogy ő nem a hatalom kedvéért, nem a neve fényesítéséért, nem mások zsoldjában, nem önérdekből, csak a hazája szolgálatában akar az ország kormányfője lenne, akárcsak négy évre, ha a választók ezzel megbízzák. Ő digitalizálni akarja Magyarországot, semmi mást, mert ebben látja a 10 millió magyar jövőjét, ahogyan egyébként hasonló húrokat pengetnek a nyugat-európai politikai pártok nagy többségének hatalomra vágyó vezetői is. Újat, jobbat, korszerűbbet, a jövőbe mutatót, digitálisat. Persze azért úgy, hogy a pártkassza és a saját zseb se maradjon üres, sőt – amennyire lehet – inkább dagadjon, persze nulla toleranciával a korrupcióval szemben.

Volt már olyan magyar miniszterelnök, akit nem érdekelt a pénz, ha csak egy is, de volt – Antal József. Igaz, ő sem volt jobb a többi kormányfőnél, még ha tiszta maradt is a keze. (Bár a fiacskája útját ő is elvtelenül egyengette.) Persze a magyar társadalom ma ki van éhezve a tiszta kezekre és fejekre, szeretne hinni valakiknek, de odáig süllyedt a társadalom állapota, hogy ma már az ellenzéket támogatók többségének ez nem annyira fontos, csak annyit akar, hogy Orbánt váltsák le. Mindegy már, milyen áron, akár az ördögöt is elfogadná a felcsúti rém helyett. Ja, és vegyék el a NER-ben meggazdagodottak minden jószágát, hogy azok se lehessenek gazdagok Magyarországon, akik tudtak, mertek és tettek (a törvényekre és az erkölcsökre).

Most ott tartunk, hogy a 2022-es választásokon indulni kívánó minden magyar állampolgár, bár csak a jogával él, ha bejelenti szándékát, hogy képviselő szeretne lenni, vagy ne adj isten, kormányfő, máris a sárdobálás céltáblája lesz, akárhány farka van. A nemzeti őrület, a győzelmi vágy, a mindenáron Orbán nélküli világ utáni óhajtozás eredménye, hogy egy egyébként sem demokratikus és szabad választás előtt már a jelöltállítás sem történhet szabadon, már az ellenzéki, magát demokratikusnak nevező csoportosulásban sem szabad vitatkozni, ellenvéleményt megfogalmazni, csak a saját versenyző vak támogatása az elfogadott. Legyen is akármilyen, mert őt szavazták meg az előválasztáson, ami kétségtelen hosszú évek óta az első és valószínűleg az utolsó szabad választás volt Magyarországon.

Ma mindenki nagyon sokat tesz azért (a többség jó szándékból, ami ugye a végeredménybe nem számít bele bónuszpontokkal sem), hogy az egyébként is súlyos demokráciadeficittel küszködő Magyarország még kevésbé legyen demokratikus, a választáson a lehető legkevesebb választási lehetőség legyen, valójában – ha minden jól megy – csak két jelölt közül lehet választani, mert most ez az ország érdeke, demokrácia ide, demokrácia oda, mert csak így, nem annyira demokratikusan lehet egy majdani demokráciához szükséges győzelmet aratni Orbán és rendszere fölött.

Ilyen ínséges időkben dobott követ Gattyán az állóvízzé, de inkább posvánnyá csendesedett magyar politikai közéletbe, amely nélküle is digitálissá vált már korábban. A kettes számrendszerben gondolkodik majd 8 millió választó. Vagy az 1-es, vagy a 2-es. Vagy az egyik oldal, vagy a másik oldal jelöltjére adja a voksát. Mindenki biztos abban, hogy az eggyel és a kettővel minden bonyolult dolog szépen leírható, mert a milliárdnyi magyar kérdésre az egyes és a kettes közötti helyes döntéssel megadható a legjobb válasz.

Csak kérdezem: nem lehet, hogy van a mai ellenzék és a jelenlegi kormánypárt táborain kívül is élet a földön? Még Magyarországon is? Nem lehet, hogy mégis ki lehetne próbálni más alternatívában is gondolkodni, akár Gattyánban is? Nem lehet, hogy az egyes és a kettes nem elég a valóság leírásához, hiszen a digitális világban is megjelent már a harmadik adható válasz? Persze ez eszébe ne jusson most senkinek, mert van nekünk ellenzéki összefogásunk, annak többgyermekes és öt nyelven beszélő, ortodox katolikus kormányfőjelöltje is, vagyis mindenünk megvan, hogy győzzünk. Ha nem sikerül – majd meglátják -, milyen jó lesz, legalább kifogásnak, ez a Gattyán. x

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s