A háromnapos orosz választásokból még egy nap van hátra, és mindenki biztos abban, hogy a szokásosnál is rövidebb pórázra fogott és szájkosárba kényszerített ellenzéknek semmi esélye nincs, de ennek ellenére az örökös orosz elnök, Vlagyimir Putyin alighanem minden idők legrosszabb eredményére számíthat így is, már amennyire ezt a választások kormánypárti szervezői jobbá nem barkácsolják.

Mindenesetre az országba beengedett 60 EU-megfigyelő nem sokat tehet a már most is százszámra jelzett csalással szemben. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet az idén nem küld megfigyelőket a Duma-választásokra „az Orosz Föderáció hatóságai által életbe léptetett (a koronavírus járványra hivatkozó – szerk.) korlátozások miatt”. Így aztán lesz, ami lesz a választáson, a győztest ismerjük, a többi meg nem számít.

Nem is ezen rugózik most az orosz közvélemény. Ezt már megszokták. Ennél nagyobb port vert fel az a talány, hogy miért mutat Vlagyimir Putyin óráján a dátumkijelző szeptember 10-ét, amikor az orosz elnök szeptember 17-én adja le szavazatát a televízió nyilvánossága előtt, hiszen a választások csak 17-én kezdődtek, és szeptember 19-én érnek véget. Csak nem napokkal előbb adta le a voksát, és ha igen, miért tette, miért felvételről került az aktus adásba?

Az orosz interneten felforrósodott a hangulat, és mindenki magyarázatot keresett. A Kreml sem maradhatott néma, és nem éppen eredeti válasszal rukkolt elő. Szerintük nincs itt semmi látnivaló, csak Putyin elnök nem törődik az órája dátumkijelzőjével, egyszerűen nem állította be. Ettől még nagyobb lett a hangzavar, amit egy mondattal úgy lehet összefoglalni, hogy milyen ember az, aki a kezét az orosz atomfegyverek indítógombján tartja, de nem tudja a karóráját beállítani.

Akármi is az igazság, az orosz demokrácia a magyarnál is viccesebb, más szóval a hatalom jelenlegi képviselőinek eszébe nem jut Oroszországban egy olyan fontos kérdést, hogy kik legyenek az ország parlamentjének, a Dumának a tagjai, a szavazókra, az oroszokra bízni. Putyin is Jelcin kezéből vette át a stafétabotot, és minden megválasztása mögött ott állt az egész orosz állam, valamennyi erőszakszervezetével, médiafölényével, és a hatalom minden lehetséges eszközzel ellehetetlenítette mindig és ma is ellehetetleníti az ellenzéket.

Az öreg Patyomkin tábornok, aki a nem létező Patyomkin-falukkal vált többek között híressé, megnyalná mind a tíz ujját, látva, milyen szépen építik fel Oroszországban is a látszatdemokráciát, pont mint Magyarországon, ahol ugyancsak a kormánypárt kezében van minden adu a választásokon, kivéve az ellenzékre adott szavazócédulákat, de ez a legkisebb akadálynak látszik azelőtt, hogy Orbán Viktor példaképe, Vlagyimir Putyin nyomdokába lépjen, és ugyancsak örökös vezére maradjon országának.

Bár az orosz ellenzék a magyarnál sokkal keményebb körülmények között is mindent elkövet, hogy összefogva a lehető legtöbb voksot vegye el Putyinéktól, és a minimumra csökkentse a rendelkezésére álló eszközökkel a választási csalást, csalások természetesen ott is és nálunk is elő fognak fordulni, sőt már elő is fordultak, hiszen önmagában az is csalás, hogy például Magyarországon a közmédia, az MTI teljesen elhallgat mindent hírt az ellenzéki előválasztásról, nem beszélve az ellenzéki előválasztás informatikai háttere ellen elkövetett merényletről.

Mégis úgy látszik, Magyarországon is érdemes lenne majd górcső alá venni a magyar miniszterelnök karóráját. Vajon Orbán Viktor kezén az időmérő alkalmatosság milyen dátumot mutat? Egyes megfigyelők szerint míg Putyin órája mintegy hetes késésben van, Orbán Viktoré több mint 15 évvel hátrébbra lett állítva, vagy másfél évtizeddel ezelőtt megállt.

Mással nehéz magyarázni, hogy a jövő évi magyar országgyűlési választások előtt hónapokkal a kormányerő vezetője, Orbán Viktor Gyurcsány Ferenc öszödi beszédét idézi, annak tartalmával és következményeivel riogatja az országot, vagyis másfél évtizeddel a történtek után, három megnyert választást követően sem jut semmi más az eszébe Gyurcsányon és az ő beszédén kívül.

Orbán órája a 2010-es megnyert választás után is komoly késést mutatott éveken keresztül, hiszen akkortájt a magyar parlamentben a legtöbbet használt szófordulat a kormánypárti képviselők és Orbán szájacskáján „az elmúlt nyolc év volt”. Ebből lett mostanra 15, vagyis az orbáni karóra dátumkijelzője Putyinénál is komolyabb késésbe ment át.

A kérdés tehát az, vajon megállítja-e az időt az orosz és a magyar diktátor, vagy üt az utolsó órájuk. Putyin egyelőre jobban áll, az ő ellenzéke már börtönben vagy emigrációban van, szervezeteik betiltva, az internet is kontroll alatt, a választási bizottságok tagjai pedig tudják, mi a dolguk, és az jól el is fogják végezni, ha nem akarnak kiesni egy magasabb épület negyedik emeletéről.

Magyarországon a mi Führerünk nem áll ilyen biztos lábon, de ő sem fog a szomszédba menni sem választási csalásért, sem karaktergyilkosságért, nem kizárt, hogy kedvenc államügyésze is talál majd fogást jövőre azokon, akiken kell. A média teljesen kézben van, pénz korlátlan mennyiségben, a krumplitermés jónak ígérkezik, akiknek végre kell hajtani az utasításokat, a startvonalon, akiket meg kell félemlíteni és félre kell vezetni, ott ülnek az M1 képernyője előtt, vagy várják az értesítést a közmunkáról.

A nemzetközi helyzet Orbánnak és Putyinnak is inkább kedvező. Német választások egy hét múlva. Hónapokig nem lesz német kormány. Az EU után a NATO-t is komoly feszültségek gyengítik a francia-amerikai-ausztrál tengeralattjáró vita miatt. Amerikában Trump hívei az utcán, Kína az ingatlanpiaci válsággal és a pandémiával harcol.

A nyugat egyelőre csak annyira képes, hogy fenntartja az Oroszország elleni gazdasági embargót, amivel tovább növeli az oroszországi elégedetlenek számát a romló életszínvonal miatt, Magyarországot pedig egyre jobban nyomja Brüsszel a falhoz, ugyancsak a diktatúrák legérzékenyebb pontjára, az államkasszára helyezett nyomással, az uniós pénzek visszafogásával.

Az orosz ellenzék gyakorlatilag már vesztett, míg a magyar előtt szabad a pálya. A választásokig van még idő, lehet a sorokat rendezni, Orbán megfelelő kihívóját kiválasztani. Egyet nem lehet: abban bízni, hogy egy nem demokratikus és nem jogállamot üzemeltető országban elég választást nyerni, akármilyen nagy fölénnyel. Az elmúlt napok azt mutatják, hogy ezt felismerte az ellenzék is. Ez biztató, de azt is jelenti, hogy jobb felkészülni a legrosszabb forgatókönyvre, mint olyan megoldást erőltetni, ami ugyan szép és jogállami, csak nyerni vele nem lehet.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s