Nem mindenütt jó szegénynek lenni, de Magyarországon egyenesen pompás. Kezdem azzal, hogy nálunk európai mércével a lakosság 75 százaléka tartozik a szegények közé, vagyis – szemben az EU országainak nagy részével – nálunk a szegény ember nem érezheti magát egyedül, de még kisebbségben sem, úgy is mondhatnánk, a mi országunk a szegények országa, másképpen: a szegényeké az ország. Akkor is, ha az ország vagyona néhány ezer gazdagé.

A másik nagy előnye a magyar szegénységnek, hogy stabil. Számos más nációnál a helyzet évről évre változik, a legtöbb helyen csökken a szegények száma, de van olyan is, ahol nő. A mi szegényeink számára megállapított úgynevezett szegénységi küszöb alig 40 százaléka az európai átlagnak, vagyis egy magyar szegénynek fele annyi pénze sincs, mint az átlag európai szegénynek, de legalább azt állandóan hozni tudja, mivel 2005 és 2017 között lemaradása az európai szegényekhez képest jottányit sem változott.

A legszegényebb 10 magyar járásban a munkaképes korú lakosok éves egy főre eső nettó jövedelme 783 ezer – 872 ezer forint, vagyis havi mintegy 65 ezer és 72 ezer forint közé esik. Ebből szépen, biztosan lehet szegénynek lenni. Jut erre-arra belőle szerényen, de arra még mindig elég sok, hogy bárki is éhen tudjon halni. Az egyetlen veszély télen a fagyhalál a fűtetlen lakásokban, de megfagyni inkább a hajléktalanok szoktak a nagyvárosokban és az utcán.

Most ne jöjjön senki azzal, hogy mindeközben milliós nagyságúak a parlamenti képviselők havi fizetései, az állami hivatalnokok, miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, rendkívüli kormánymegbízottak, tanácsadók mennyi pénzért dolgoznak az államnak, meg hogy a magyar nemzeti nagytőke jövedelme és vagyoni helyzete 2005 és 2017 között nem stagnált egyáltalán, sőt rakétaként lőtt ki.

Ugyanakkor a szegények állandósult szegénysége és a gazdagok még gazdagabbá válása között nincs összefüggés, mert ha lenne, akkor az egyre gazdagabbak számának növekedésével nőni kellene a szegénységnek, de az szépen stagnál. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a szegények szája elől veszik el a falatot a gazdagok. Meg hát nincs is már mit elvenni tőlük, maximum adni lehetne nekik.

Mégis minek örülnek a magyar szegények? Hát annak mindenképpen, hogy Bulgária és Románia lakossága még náluk is szegényebb, vagyis van még hová lefelé csúszni a lejtőn, azaz egyáltalán nem vagyunk annak az alján. A legkellemesebb minden nemzeti gondolkodású magyar szegénynek azt látni, hogy hiába a történelmi igazságtalanságok, amelyek országunkat érték az elmúlt századokban, a szőröstalpúak még mindig rosszabbul élnek. Ez elégedettséggel és megnyugvással tölt el minden szegény magyar embert.

Ezek azonban sekélyes kéjek a jogos büszkeséghez képest. A legszegényebb magyar ember az ország legeldugottabb sarkában is tisztában van azzal, mennyit kellett mindezért pártunknak és kormányunknak, személy szerint Orbán Viktor kormányzó úrnak harcolnia a nemzetközi porondon, mindenekelőtt Brüsszelben, mégpedig széllel szemben, amit az a Soros fúj veszettül. Nem kevés és nem akármilyen kemény munkájába került a mi szeretett kormányunknak, hogy egész Európa utálja országunkat, hogy a kontinens fekete báránya lehessünk, de megérte.

Megérte, mert nálunk nincsenek segélyen dőzsölő migránsok. Migráns egy sincs, segélyt meg senki nem kap. Az ország nem szegény segélyezettek országa, hanem a munka alapon szegényeké. Magyarországon mintegy 4,6 millió embernek van munkája, a 15-64 év közötti lakosság 74,1 százaléka dolgozik. Mégis a lakosság 75 százaléka, azaz vagy 7,5 millió ember szegénységben él. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a magyarok keményen megdolgoznak azért, hogy évtizedeken át szegények maradhassanak. A szegénység nem hull a magyar emberek ölébe, hogy úgy mondjam.

Egészen más a helyzet a gazdagjainkkal. Ők nem örülhetnek stabilitásnak. Az ő vagyonuk évről évre változik. Egyeseké nő, másoké csökken. Az egyetlen biztos pont, hogy annak a vagyona nő exponenciálisan, aki Orbán Viktor első, második vagy akárhányadik barátjának mondhatja magát, vagyis egyáltalán nem politikai megfontolásból dől az állami pénz a nemzeti nagytőke képviselőihez, hanem kizárólag emberséges szempontok szerint, tisztán baráti alapon.

Orbán Viktornak sem lehet 7-8 millió barátja, senkinek nincs ennyi, mindenki jól megválogatja, kivel barátkozik. Aki a legjobban válogatja meg, annak a legjobban megy. Nincs ebben semmi különlegesség. Bárki lehet Orbán Viktor legjobb barátja. Volt, amikor egy pesti csibész, a Simicska volt, most meg egy felcsúti gázszerelővel haverkodik és bandázik látványosan. Teljesen természetes, hogy az ember a barátaira odafigyel, és – ha teheti – kedvez nekik, ha szükséget szenvednek, segít rajtuk.

A szegények is összetartanak. Ahol tudnak, ők is segítenek egymáson. A választásokon kapott krumplit ugyanúgy megosztják egymással, mint ahogy rendre adnak kölcsön a szegény barátnak sót, cukrot, de még kenyeret is. Ha éppen ki van kapcsolva nála az áram, megengedik, hogy az ő hűtőjükbe tegyék a gyerek tejét, ha náluk éppen nincs szintén kikapcsolva. Megosztják egymás között az utolsó falatot is, pont mint a gazdagok, akik a tendereken egymás ellen indulva biztosítják, hogy mindig a közülük való nyerje el az állami milliárdokat.

Szóval a maga módján mindenki boldog Mária (munka)alapú országában. A szegények mert az elmúlt 10 évben sem lettek szegényebbek, igaz gazdagabbak sem. A gazdagok is, mert ők sem lettek szegényebbek, igaz, még gazdagabbak lettek. Az ország pedig a kormányzó úr áldozatos munkája és kemény brüsszeli küzdelmei nyomán semmiben sem hátrált meg a nyugat, a kelet, a dél, de még az észak előtt sem.

Mi megyünk a saját utunkon, védjük a kereszténységet, a családot, mert nálunk az asszony az nő, a férfi meg ember. Nem hagyjuk, hogy lányainkat fiúvá, fiainkat lányokká operálják, minálunk csak férfi és női WC-k vannak, ahol vannak. Ahol koedukált pottyantós klotyó van, oda is csak fiúnak és lánynak született fiúk és lányok járnak felváltva. Mi nem térdelünk le a feketék előtt, mert soha nem tartottunk fekete rabszolgákat, most is csak és kizárólag magyar, fehér rabszolgák vannak az országban.

Jó nálunk szegénynek lenni, mert nem baszogassák az embert hülyeségekkel. Nem kell nekünk gender, liberális fajtalankodás, demokrácia meg sajtószabadság, nem olvas má’ senki újságot, meg nincs is abban semmi. Kit érdekelnek a súlyok meg az ellensúlyok, meg hogy lehallgassák a mobilját. Hát hallgassák le! Attúl aztán nem lesznek okosabbak.

Azok ott Budapesten sose fogják megtudni, akárhány szegény ember feltöltős telefonját halgassák is le, milyen jó szegénynek lenni Magyarországon, de azt meg pláne nem, hogyan lehet megélni havi 70-80 ezer forintbúl. Azt csak mi tudjuk, magyar szegények, egész Európában egyedül.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s