Tegyük fel, hogy az LMBTQ emberek veszélyesek lehetnek a gyerekeinkre, akkor mi lenne a magyar kormány kötelessége? A hallgatás, az információk elzárása a gyerekektől? Nem az inkább, amit a biztonságos közlekedési ismeretek terjesztésével tesznek? A felvilágosítás, az oktatás, a gyerekek tájékoztatása?

Mi értelme is lenne, hogy 18 éves korig egy szót sem szólnánk a közlekedés veszélyeiről a gyereknek, nem adnánk a kezébe a helyes, szabályos közlekedést propagáló könyveket, nem mutatnánk nekik erről szóló filmeket, beleértve a balesetek következményeinek a bemutatását is, egyáltalán hirdetéseket sem engednénk nekik nézni gyors autókról, több száz lóerős motorokról?

Az iskolákban még nem teljesen hülyék tanítanak, ezért megismertetik a gyerekekkel a veszélyforrásokat, és elmagyarázzák, mi a helyes magatartás, megtanítják őket közlekedni, figyelmesnek és óvatosnak lenni a forgalomban. Nem azt mondják, hogy ráérnek ezekkel a dolgokkal 18 éves koruk után szembenézni, amikor majd jogosítványt is szerezhetnek és a volán mögé ülhetnek.

Ebből az következik, hogy a magyar kormány, amely oly görcsösen akarja elhitetni velünk és az egész értetlenkedő civilizált világgal, hogy a gyerekeinket akarja megvédeni, egyáltalán nem találja fontosnak megismertetni őket az LMBTQ emberekben rejlő veszéllyel, sőt éppen ellenkezőleg, elhallgatja azokat. Vagy azért, mert ő is tudja, ilyen veszély nincs, vagy azért, mert veszélyt lát ugyan, de van olyan felelőtlen, hogy nem tesz e veszély elkerülése érdekében semmit. Más logikus magyarázat nincs. Lehet választani.

Természetesen az igazság egészen más. Nem az, amit a magyar kormány szajkózik, ami legalábbis nem meglepő az elmúlt több mint 10 év gyakorlatára visszatekintve. A gyerekeinket, éspedig az LMBTQ identitású gyerekeinket, nem a kormány, hanem az őket felvilágosítók akarják megvédeni. Mégpedig a többség értetlenségétől, ellenszenvétől, a kirekesztéstől, az erőszaktól, attól hogy nem találva a helyüket, magukat páriának érezve, ne legyenek pszichésen karanténba zárva, nehogy a saját életükre törjenek.

Mindenekelőtt azokhoz szólnak, akik érzik, valami nincs velük rendben, valahogy mások, mint a többiek. Őket akarják felvilágosítani elsősorban, hogy minden rendben van, semmi tragédia, csak mások, nem olyanok, mint a többi gyerek, de ez nem baj, ez is hozzátartozik az emberi léthez, még akkor is, ha a többség életéhez nem.

Másrészről pedig: a többi gyereket arra kell felkészíteni, hogy amikor a mássággal találkoznak, ugyancsak ne rettenjenek meg, ne gondolják, hogy valami titokzatos, tiltott és mocskos dologról van szó, hanem fogadják el a természet rendjének.

Vagyék tudomásul, hogy vannak olyan emberek, akik mások, mint a többség, és ez nem abnormális, hanem ez a valóság, és a legkevésbé sem bűn vagy deviancia. Így élheti mindenki a saját életét, szembesülve azzal, hogy a kisebbséghez vagy a többséghez tartozva a másikkal semmi dolga nincs, azonkívül hogy elfogadja olyannak, amilyen, és együtt él vele.

Miért lenne jobb eltitkolni a felnövekvő nemzedéktől 18 éves korig, hogy a szeretet két azonos nemű között is természetes dolog, ha nem is ez az általános gyakorlat, miért ne lenne szabad elmondani nekik, hogy vannak, akik nehezen meghatározható nemi identitással születnek, még a szakorvosnak sem könnyű megítélni, hogy fiúnak-e vagy lánynak, ezért csak jóval később, a saját érzéseik és vágyaik szerint, maguk dönthetik el, melyik nemhez tartoznak.

Hermaphrodite, vagyis már a régi görgök is

Ez nem azt jelenti, mint a vulgáris okosok gondolják, hogy bárki nemet választhat és válthat. Mert erre csak olyan nagyon ritka esetben van szükség, amikor a nemi identitás a születéskor még nem volt világos vagy tévesen lett megállapítva. Ez előfordul, ezért kár tiltani, emberek ezreit boldogtalanná tenni, akár az öngyilkosságba kergetni azzal, hogy magát nőnek érző férfiként köteles élni és fordítva, csak mert a szülész orvos fiú helyett lánynak vélte, amikor a napvilágra jött.

Mi ebben olyan nehezen érthető? Kinek fáj ez? Kit sért ez? Természetesen elsősorban a tudatlanokat, akik azt hiszik, a nemi identitást, azt, hogy valaki fiú-e vagy lány, választani lehet. Azt hiszik: az, hogy valaki heteroszexuális vagy homoszexuális, nevelés, propaganda, könyvek, filmek útján befolyásolható. Pedig nem. Magyarul, aki erről nyáladzik a 21. század harmadik évtizedében, az tudatlan. Műveletlen tapló.

A politikusok, a kormányok más kategóriába tartoznak. Sajnos amit a magyar kormány tett, amivel magára húzta – nem túlzás – az egész civilizált világ megvetését, azt nem a hülyeség, a kulturálatlanság, hanem annál is rosszabb, a gátlástalan hatalomvágy motiválta, az valójában tiszta politikai számítás. Azzal kalkulálás, hogy az emberek egy jelentős része nincs tisztában a kérdéssel, van bizonyos, az ismeretlennel szembeni ellenérzése, és erre támaszkova politikai tőkét lehet kovácsolni az ellentábor ellen, amely a gyűlölet és a kirekesztés helyett a megbékélést, a toleranciát, az elfogadást hirdeti azoknak is, akik ma még éretlenek erre.

Az Orbán-kormány egyszerűen elszámította magát, és nem tud az önmaga által választott zsákutcából arcvesztés nélkül kifarolni. A pedofil törvényhez kevert homofób „gyermekvédelmi” passzusokkal első körben csak annyit akart – és ezt el is érte –, hogy elvesse az elvi viszály magvát a kialakulóban lévő ellenzéki összefogáson belül a Jobbik és a többi párt között. A Jobbik saját – szörnyű – választói táborát megóvandó, tehát ugyancsak tiszta politikai számításból, megszavazta a pedofil törvényt a nem odavaló homofób paragrafusokkal, szemben az ellenzék maradékával, amely kivonult a szavazásról.

Az ellentét, a szembenállás demonstráltatott, a politika cél elérve, de ahogy szinte minden gyógyszernek, még a legjobb orvosságnak is van mellékhatása, ennek is lett. A kapkodva hozott és kellő hatástanulmányok nélkül, klinikailag és egyéb szempontból sem elég körültekintően kivizsgált ellenzékellenes elixír nagyobb kárt okozott, mint amennyi előnye származott belőle a Fidesznek, Orbánnak és a magyar kormánynak.

Nem állunk jól. Egyelőre jegelték a Helyreállítási és Ellnállóképességi Tervünk 2511 milliárd forintját

Egészen pontosan: mintegy 7,2 milliárd euró ( 2511 milliárd forint) veszteséggel lehet kalkulálni, ha ebből és néhány egyéb orbáni disznóságból nem sikerül valahogy visszavonulni. Eddig csak a szócséplés, az “ejnye-bejnye”, meg “ah” és “oh”, “nahát” és “még ilyet” ment éveken keresztül, de a gyerekvédelmi paragrafus homofób vonulata lenyelhetetlen és megemészthetetlen Európának. Az olyan országoknak például, ahol a kormányfő meleg, meleg házasságban él, vagy ahol a miniszterelnök meleg családban nevelkedett, két apával vagy két anyával, de nem anyával és apával, ahol anya nő, apa férfi lett volna.

Nyugat-Európában a lakosság mintegy 10-11 százalékának van csak gondja az LMBTQ emberekkel. Magyarországon ez az arány mintegy 39-40 százalékra tehető, tehát jóval több, de nálunk sem nevezhető a kérdés a társadalom többsége számára alapvető jelentőségűnek. Most – akarva akaratlanul – sikerült azzá tenni, ami tragikus következményekkel járhat a magyarországi szexuális kisebbségek és úgy általában a magyar társadalom számára.

Egyetlen előnye az LMBTQ emberek, a szivárványos eszme elleni meggondolatlan támadásnak, hogy felgyorsítja Orbán illiberális demokráciájának, a velejéig korrupt, a magyar adófizetők mellett az EU adófizetőinek pénzére is rájáró, az európai értékekkel, a nyugati kultúrával és az uralkodó polgári demokráciákkal nem kompatibilis rendszerének erózióját, azzal hogy lépéskényszerbe hozta Európát.

Az, hogy ez végül fordulathoz és visszarendeződéshez fog-e vezetni az európai országok családjába, vagy az Orosz Föderáció, esetleg a Kínai Népköztársaság karjaiban végezzük, az immár inkább rajtunk, mint Brüsszelen fog múlni, ami – sajnos – nem áraszthat el bennünket még csak enyhe optimizmussal sem. Rossz érzés, hogy pont a magyar társadalom olyan, amilyen, és a legkevésbé lehet öntisztulásában bízni. Az emberek jelentős része is inkább kívülről várja a megváltást, mintsem hogy hinne abban, hogy a kezében van a saját sorsa.

Végezetül: a nagy szivárvány színű átverést, azt, hogy hajszál van a levesben, nem csak a hanyatló, magyarul nem tudó nyugat értette félre, vagyis értette jól, nem csak a Lajtán túl a magyarul nem beszélők gondolják annak a törvényt, aminek az elkészült.

A legjobb bizonyítékot erre a Dunántúli Naplónak sikerült szállítania, amikor a képen látható címlappal jelent meg, vagyis megfejtette kormánya és kenyéradója nem is annyira rejtett üzenetét, belevágott a lecsóba, látványosan cáfolva ezzel a hatalom és Orbán minden magyarázkodását arról, hogy itt szó sincs a melegek elleni támadásról, csak és kizárólag a gyerekeink védelme lebeg a fényes tekin-tetűk szeme előtt.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s