Négy hónapos börtönbüntetést és további tizennégy hónap felfüggesztettet kapott az a 28 éves férfi, aki kedden felpofozta Emmanuel Macron francia elnököt a délkelet-franciaországi Tain-l’Hermitage városában. Damien Tarelt örökre eltiltották közhivatal viselésétől, és öt évig fegyverviselésre sem kaphat engedélyt.

A magyar közvéleményt élénken foglalkoztatja, vajon hány hónapot kapna egy magyar állampolgár egy fülesért, amit a magyar kormányfő arcán helyezne el. A legelterjedtebb vélemény szerint nem lehet egy az egyben átvenni a francia bírósági gyakorlatot, mert a mi kultúránknak a pofon nem, inkább a kormányfők kivégzése vagy az ellenük elkövetett lőfegyveres merénylet a része.

Egyébként a végül gyilkosság áldozatául esett Tisza István miniszterelnök lelövésének is háromszor kellett nekifutni, mert – jellemző módon – a magyar parlamenti képviselő három lövést adott le Tiszára, de egyszer sem találta el. A másik merénylőnek pedig csütörtököt mondott a fegyvere. Ebből látszik, hogy a múlt században sem voltak nagy sasok a magyar országgyűlés képviselői. A munkát végül a hadsereg emberei végezték el kellő szakértelemmel.

Szegény Nagy Imre kormányfőnket simán kivégezték. Az ő halálát azonban nem lehet merényletnek tekinteni, hiszen nem egy civil, hanem a regnáló hatalom végzett vele. Persze összehasonlítva a franciákkal, a forradalmi időkben a gallok világviszonylatban is kimagasló eredményekkel büszkélkedhetnek a politikai és rendszerváltó erőszak területén, hiszen már a 18. században is nagyüzemi módszerekkel dolgoztak, gépesítették még a korábban rendkívül kemény fizikai munkát és komoly szakértelmet igénylő lefejezést is.

Orbán Viktor kissé túlzó kijelentésével szemben, hogy tudniillik az országgyűlésben „szügyig áll a vérben”, a franciáknál az említett történelmi korszakban – hogy egy másik parlamenti klasszikust, Torgyán Józsefet idézzünk – a „patakvér” kifejezés adekvátabban adta vissza az események lényegét. A jobbikos Jakab Pétert lehet ugyan véresszájúnak nevezni, de eddig még egyszer sem rántott fegyvert.

Visszatérve a pofonra: a kiszabott börtön hosszánál a magyar közvélemény nyilván azt a kormányzati gyakorlatot fogadná el leginkább, hogy a pofononként járó börtön időtartama a lakossággal arányos legyen. Mivel franciából legalább hatszor több van, mint magyarból, így a 14 hónap egyhatoda lenne nálunk az arányos büntetés, vagyis durván két és fél hónap. Ahhoz hogy lekörözzük a franciákat oltottságban, ahhoz is elég volt hatszor kevesebb szuri, mint náluk.

Vannak azonban számosan olyanok, akik szerint a lakosságarányos büntetés túl enyhe lenne az Orbán Viktort felpofozó polgártársunk esetében. Ezzel tulajdonképpen egyet is lehet érteni. Ezért megfontolás tárgyává kellene tenni, ne adjon-e a francia pofozkodó magyar megfelelője több fülest a magyar kormányfőnek, mint amennyit a francia elnök kapott. Két három tasli már elfogadhatóbb arányú büntetést hozhatna magával.

Nem biztos viszont, hogy ez fair lenne, mivel nehéz megállapítani, vajon Macron francia elnökkel vagy Orbánnal szemben nagyobb-e az össztársadalmi ellenszenv. Ha tisztán a választási eredményből indulunk ki, akkor Orbán elutasítottsága kisebb, mint Macroné, viszont ha azt is figyelembe vesszük, mennyire tekinthető demokratikusnak a magyar választás, akkor ezt az állítást jelentősen korrigálni kell, ha másért nem, az Orbán oldalán felgyülemlett aránytalan médiafölény miatt.

Ne feledjük azt sem, hogy Orbán Viktor egyszer már kapott egy fülest. Igaz, nem itthon, hanem Brüsszelben, ahol – saját elmondása szerint – ő szokott kokikat és sallereket osztani . Na, ott egyet visszakapott. Még pedig az Európai Bizottság elnökétől, Jean-Claude Junckertől, és nem viselte meg annyira. Annak ellenére sem, hogy elég nagy nemzetközi visszhangja lett. Főleg a pofont megelőző mondatnak: „Jön a diktátor”. De hát a magyar mondás szerint: „Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja.”

Azt azonban ki lehet mondani – legalábbis a kordokumentumok alapján –, hogy Tisza Istvánt nagy valószínűséggel jobban utálták a kortársai, mint az aktuális magyar kormányfőt. Mondhatni: Tisza István golyóérett volt. Ezt nem lehet Orbánról elmondani, de nem is szabad.

Mindkét szempontot figyelembe véve nem támogatjuk, sőt ellenezzük a lőfegyver rendszeresítését a magyar országgyűlésben. Egyébként is: napjainkban van ott már minden, aminek semmi köze a parlamentarizmushoz. A nagy szavak pufogtatása napi rutin lett, de lövöldözés századunkban még nem volt. x

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s