Az ír labdarúgókat és vezetőedzőjüket kiábrándította, hogy a magyar szurkolók füttyszóval fogadták a rasszizmus elleni állásfoglalásként féltérdre ereszkedő ír focistákat. Ez bunkóság volt az érintett szurkolók részéről. És ezzel be is lehet fejezni az eszmecserét a kérdésről.
Amennyiben az ír mellett például az angol, a német vagy a francia válogatott játékosai is féltérdre fognak ereszkedni a mérkőzések előtt, és a szurkolók bárhol fütyülni fognak, arra ugyanez vonatkozik.
A féltérdre ereszkedést a játékosok határozták el a vezetőikkel együtt, nem az adott országok kormányai írták elő. A döntésükhöz és az ebből eredő magatartásukhoz semmi köze annak, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség milyen testhelyzetet vár el a mérkőzés előtt a magyar játékosoktól. Attól függetlenül, hogy a magyar focisták nem ereszkednek féltérdre, az írek és bárki más megteheti ezt.
Az UEFA a féltérdre ereszkedést nem a pályára vitt politikaként értelmezi, mert ez a viselkedés összhangban van a nemzetközi labdarúgó szövetség eszméjével, a rasszizmus száműzésének céljával a pályákról és a lelátókról. Akik a féltérdre ereszkedést füttyszóval fogadják, a játékosoknak az ehhez való jogát kérdőjelezik meg, vagy az aktus mögött meghúzódó üzenettel, a rasszizmus elítélésével nem értenek egyet.
Azoknak mondom, akik mások viselkedését nem tudják értelmezni vagy elfogadni, továbbá nehézségeik vannak a magyar nyelvvel: az ír játékosok testhelyzetét magyarul nem térdelésnek hívják, hanem féltérdre ereszkedésnek.
Míg a térdelés, ami a katolikus templomokban szokásos viselkedés, az istenfélők magatartása, a teljes hódolatot jelenti valaki előtt, addig a féltérdre ereszkedés a tisztelet jele az álló személlyel szemben. Lovaggá sem térdepelő embereket ütnek, hanem féltérden állókat. Letérdeltetni egykoron a kivégzésre várót volt szokás lefejezés előtt.
Az első bunkóság megtörtént a részben magyar rendezésű EB-n. Érdeklődéssel várjuk a reakciókat, és azt, hol fog hasonlóan viselkedni a szurkolók egy része. Bárhol és bárki ad nemtetszésének hangot a féltérdre ereszkedő játékosok miatt, az egészen biztosan az Európában játszó futballisták, az európai közvélemény nagyobb részének rosszallását fogja kiváltani. Gondoljon is erről a Csányi Sándor vezette Magyar Labdarúgó szövetség bármit.
A politikát a fociba és a mérkőzés előtti „térdelésbe” a magyar miniszterelnök vitte be, és nem más, amikor tisztének tartotta úgy nyilatkozni az EB előtt, hogy azon a magyar válogatott játékosai nem fognak „letérdelni”. Így – szemben a féltérdre ereszkedők ellentétes szándékával – a le nem „térdelést” politikai jelentéssel ruházta fel, azt a politikai állásfoglalás rangjára emelte. Ez is bunkóság.
A brit kormányfő szóvivőjén keresztül üzent a szurkolóknak arra a kérdésre válaszul, hogy támogatja-e a játékosok tiltakozását: Asked whether Johnson supported the players’ protests, a spokesman said the prime minister “fully respects” their right to “make their feelings known” and added: “I would want all England fans to be respectful in any football match and, as I have said, he respects the right of those who want to peacefully protest in this way.”
Magyarul: szóvivője szerint a brit kormányfő „teljes mértékben tiszteletben tartja jogukat (a focistáékét – a szerk.) arra, hogy érzéseiket kifejezésre juttassák”, majd ehhez a szóvivő szerint a kormányfő hozzátette: „szeretném, ha az angol szurkolók ezt tiszteletben tartanák minden labdarúgó mérkőzésen, mint mondottam, a kormányfő elismeri a játékosok jogát, hogy a békés tiltakozásnak ezt a formáját válasszák”. Ezt is egy kormányfő mondta.
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 