Trócsányi László nem akar Európai Egyesült Államokat, a Fidesz, azaz Orbán Viktor sem akar, így aztán a magyar nép sem fog akarni. Mert a magyar nép nem akar európai nép lenni. Ha már választani kell, inkább lesz keleti despoták és Orbán Viktor jobbágya.

Az nem zavarja Trócsányi doktort, hogy nem attól lesz egy nép ilyen vagy olyan, hogy egy Trócsányi megírja a Magyar Nemzet nevű szennylapban, hogy ilyen népek lehetnek, amolyanok meg nem.

Nem azért nem akarja a magyar lakosság kínai vagy orosz vakcinával oltatni magát, mert Trócsányi erre kéri őket, hanem annak ellenére. Senkit nem érdekel, hogy a Trócsány-félék szerint nem a nyugati vakcinák, a Pfizer és a Moderna, hanem a keletiek, a Szputnyik és a Sinopharm a jobb.

Trócsányiék folyamatosan a magyar nép nevében beszélnek, ahogyan a kínai elnök (függetlenül, hogy a kínai nép nem kis részt államalapításra alkalmas 56 nép keveréke).

Ahogy Erdogan török elnök is nemzetállamot vizionál, pedig Törökországot is csak papíron lakja a török nép, hiszen egy tucatnál is több nemzetiség alkotja, még azok után is, hogy milliókat üldöztek el, csakhogy legyen mindenki török nép. Külön fejezet a török nép és az örmény nép tragikus viszonya Törökországban.

Putyin Oroszországában 20 nem orosz nemzetiséget találunk, mégis az öregedő KGB-s is kizárólag az orosz nép fiaira hivatkozik, amikor más népek fia ellen vezényli a hadseregét.

Most nem az Egyesült Államokat hozom fel fő példának, amely igazán nem egy, de több tucat népből olvadt egy néppé alig két évszázad alatt, mint ahogy a Trócsányiék által oly sokszor hivatkozott magyar nép is néhány száz évvel ezelőtt ébredt nemzettudatára.

A nemzetállamok, amelyek reneszánszát jósolja Orbán, ma mást jelentenek, mint 100-200 évvel ezelőtt. A mai, korszerű állam egy egységesedő világgazdaság, összefonódó és egymást átszövő világkultúra, egyre egységesebb világpiac és világfoci (hogy Orbán is értse) körülményei között létezik, amikor az „európai fociban” és a „magyar labdarúgásban” sem az európaiak és a magyarok játsszák a vezető szerepet.

Lehet magas katedráról Trócsányiéknak hülyeséget beszélni, arról szónokolni, hogy ami ma nincs, az holnap sem lesz, meg arról, hogy a nemzeti érzésűeknek harcolniuk kell az internacionalizmus ellen, majd beadatni a nem éppen magyar nemzeti, hanem kínai, orosz, német-amerikai vagy angol vakcinát a rohadt internacionalista koronavírus ellen.

Lehet befeküdni a kórházba, ahol minden műszer és szinte minden gyógyszer internacionalista, mert hogy nem nemzeti magyar, és végül lehet meghalni a kínai gyártmányú lélegeztető gépen, amit szintén nem a magyar nemzet fiai találtak ki, gyártottak le és adtak el a magyar államnak aranyárban. (Bár nemzetes uramék így is kerestek rajta pár milliárdot.)

Lehet a marhaságokat a magyar nemzeti twitteren, a nemzeti felfogású facebookon terjeszteni, vagy kínai, amerikai, dél-koreai telefonokra küldözgetni a nemzeti szellemű választási propagandaanyagokat. Végül is ma Magyarországon mindent lehet, ha nem is mindenkinek. Trócsányiéknak és bandájuknak minden kétséget kizáróan.

Lehet elfogadni a 26 ország által összedobott internacionalista euró milliárdokat, és a magyar nemzeti nagytőke lyukas zsebébe tömni, de az nem lehet, hogy e pénzek felhasználását egy internacionalista ügyészség felügyelje, mert az a nemzeti szuverenitás súlyos megsértése lenne, legalábbis a Trócsányi nemzetes uramék szuverenitását egészen biztosan erősen korlátozná e pénzek ellopásában.

Ma a világon, így aztán Magyarországon is, kapitalizmus van, vagy ahogyan a széplelkek hívják, piacgazdaság. E társadalmi formációt sokan szerették volna megdönteni, még ennél is többen bírálják ma is, egyet nem sikerült, túllépni rajta. Trócsányiék most azzal próbálkoznak, hogy elmondják az európai nagytőkének, a világ pénzembereinek, azoknak, akik a világ javainak fő birtokosai, hogy nem az egységes világpiac a jó.

Meg akarják magyarázni a világ 7 milliárd lakosának, hogy az a jó, ha mindenki ott döglik meg, ahol megszületett, ha éppen éhen, akkor éhen, ha éppen diktatúrában, akkor abban, ha háborúban, úgy háborúban. Meg ne mozduljon senki, amíg Orbán Viktor engedélyt nem ad rá, miután az illető egy offshore cégbe átutalt néhány milliócskát Rogán Tóni számlájára, mert akkor, de csak akkor szabad a migrálás.

Na ez az, ami nem fog menni. Lesz európai nép, mivel ma is van ilyen, akár Magyarországon, akár Németországban, akár Lengyelországban él valaki, a nagy európai népcsalád tagja. Magyar, német, lengyel és mint ilyen, európai nép.

Milyen szerencséje van Trócsányi doktoréknak, hogy Krisztus idejében nem volt egy Orbán Viktor, aki elmagyarázta volna az apostoloknak, hogy nincs ilyen, hogy kereszténység, nincs nemzetek fölötti világvallás, nemzetek fölötti, egységes, mondhatni szabványos, központilag előírt értékrend, tízparancsolat sincs, és bűn ilyesmit terjeszteni, hiszen minden népnek, nemzetnek van saját hite, megvannak a saját istenei.

A föld egységes lesz, ha sokára és ha a Trócsányiék ellenére is, mert nem nemzetes uramék fújják a passzát szelet (szerencsére), hanem az egyetemes gazdasági érdekek diktálnak, és ezek farvizein az emberek egyéni érdekei, vágyai. Nem igaz, hogy a világ lakossága valaha is egy ugyanazon királyságban, császárságban, diktatúrában vagy demokráciában akart meghalni, ahol megszületett, nem igaz, hogy a világ nem változik, még kevésbé, hogy Orbán és Trócsányi kedvéért a történelem rükvercbe kapcsolt.

A kutya (Orbán) ugat, a karaván (a világ) halad. Lehet Orbánnal együtt csaholni, ahogy a Trócsányi-félék teszik, de lehet a karavánnal haladni is. Magyarország és még számos más ország ilyen választás előtt áll. A mi országunk vezetői inkább csaholnának még egy kicsit, és tömnék a saját zsebüket, mert nekik az látszik előnyösebbnek, és az, hogy a 10 millió magyarnak mi lenne jó, egyiküket sem érdekli.

Én, személy szerint, inkább lennék (egyébként Orbán engedélye nélkül is az vagyok) az európai nép tagja, mint Orbán Viktor nemzeti érzelmű jobbágya.

Zsebesi Zsolt

Trócsányi: mi nem akarunk európai nép lenni” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. http://nol.hu/kultura/20121117-a_nagy_talany-1346743
    KULTÚRA
    Bächer Iván: A nagy talány
    2012-11-17BÄCHERBÄCHER IVÁNHÉTVÉGE
    Most már csak kicsi lepődéssel elegyes értetlenkedéssel, figyelem, hallgatom, olvasom a találgatásokat, latolgatásokat: ez most mi? Ez most milyen? Mi van benne? Mi a titka? Miért csinálja? Mit gondol? Mit érez? Kihez hasonlatos? Okos-e, avagy ravasz? Esetleg idióta? Kire hajaz? Horthyra? Kádárra? Hitlerre? Francóra? Mussolinire?

    Nagy talány. Volt. Lehetett.

    Ne vegyék szerénytelenségnek, de számomra már rég nem az.

    Kiismertem, átlátok rajta, tudok róla minden fontosat. Se nem okos ő, se nem bölcs, nincsenek hátsó gondolatai, szándékai, nem akar ő se rosszat, se jót – másnak –, nem érdekli őt sem a világ, sem Európa, sem a hazája, Magyarország, fütyül ő nemzetre, polgárra, gazdagra, szegényre, gyerekre, nőre.

    Egy dolog érdekli őt, de az nagyon: a saját zsebe. Azt tölti, tömi, zsákolja teli lankadatlanul, fáradhatatlanul és telhetetlenül. Minden egyéb ennek rendelődik alá: ország, haza, hatalom. Ilyen egyszerű ez. Így kell nézni, és minden érthetővé válik; megfejtve lesz a nagy talány.

    Minálunk, gyerekkorunkban, a családban voltak alapviccek, adomák, példázatok, amelyeknek elég volt csak a poénját idézni, rögtön tudta mindenki, miről van szó; Például: „Csak ha nevetek…” Vagy: „Nem maga! A másik!” Nemrégiben eszembe ötlött egy ilyen viccvég, ami ekként szól: „Talány megfejtve, kijárat jobbra!” Igen ám, de sehogy sem bírtam felidézni magát a viccet. Sebaj, gondoltam, majd megkérdem anyámat. De rögtön rájöttem, hogy az most már bajos lesz, mert anyánk meghalt. És meghalt apánk is, és az ő barátaiknak, kortársaiknak zöme is elment előttük, velük, utánuk. Egy öreg barátjuk maradt még akkor, a Feri, látogattam is őt hetente, havonta, de hát rossz bőrben volt, már évek óta nem kelt ki az ágyból, régen csak csövek kötötték az e világhoz, naphosszat csak feküdt némán, szótlanul, ha megszólalt, alig lehetett szavát érteni, hallani.

    Mikor utoljára jártam, vagyis hát ültem nála, szótlanul hallgattunk már csupán. És akkor eszembe ötlött hirtelen, és megkérdeztem: „Te Feri! Nem emlékszel, hogy szólt az a hülye vicc, amelyiknek az a poénja, hogy talány megfejtve, kijárat jobbra?” Kinyitotta szemét, és élet fénylett föl abban. Lassan kezdte, de két szó után belemelegedett, száját mosolyra húzva mondta váratlan örömmel: „A vurstliban hatalmas sor áll egy sátor előtt, a megafon pedig bömböli: Tessék, tessék, öt krajcárért megfejthető a nagy talány, tessék, csak tessék, öt krajcár csak, és megfejthető a nagy talány! Móricka beáll a sorba, leperkálja az öt krajcárt, és szépen araszol a sátorban a többivel. Egyre kisebb lesz a nyílás, egyre szűkebb, alacsonyabb, le kell hajolni, majd guggolni, végül négykézláb, majd hason kell a szűk folyosón csúszni, és valami szörnyű, bűzös, ragacsos valami van odalenn, abban tapicskol Móricka előre, végül felkiált: De hiszen ez szar! Mire felbömböl a megafon: Talány megfejtve, kijárat jobbra!”

    Feri elment már régen, de a talány megfejtve. Csak minékünk ez nem öt krajcárunkba kerül. És a kijárat se jobbra van.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s