Kedves Zsófia! Örömmel fogadtuk jelentkezését kapás napszámosnak. Mi itt Bátonyterenyén átérezzük a budapesti zenészek búját és bánatát, amiért a közeli jövőben sem nyithatnak a járvány miatt azok a zenés szórakoztató helyek, ahol eddig Ön és 60 ezer társa az elmúlt 6 hónap kivételével a mindennapi betevőjét meg tudta keresni.

Már csak azért is együttérzünk Önökkel, hogy viszonozhassuk azt a megértést és szolidaritást, amit a székesfővárosi szórakoztató iparban dolgozók irántunk, közmunkások, napszámosok, vidéki munkanélküliek és éhbérért dolgoztatott újkori cselédek százezrei iránt tanúsítottak a közelmúltban, oly sokszor és oly látványosan. Köszönjük.

Felhívnám ugyanakkor a szíves figyelmét, hogy ne kapkodja el a télen kiszáradt nyelű kapa ásztatását a nyél lötyögése ellen, és még ne verje ki a kapa élét sem, mert egyelőre hazánk 9 millió hektárnyi területének mezőgazdaságilag megművelt része kapás növényekkel hasznosított kis hányadában, az év jelenlegi szakában jelentéktelen kereslet mutatkozik napszámosokra, akik órabérben kapálnának.

Arról nem is beszélve, hogy vannak helyi kapásaink, akik legalább olyan jól bánnak a kapával, mint Ön és édesanyja a hangjával ott Budapesten. Tudják, mit milyen kapával és hogyan kell megművelni, mit kell kivágni, és mit kell otthagyni, ami csak az első pillantásra és csak Budapestről nézve tűnik olyan egyszerűnek.

Most nem részletezném a kapálás sajátos fizikai igénybevételt jelentő tevékenységének minden csínját-bínját, mert az túl terjedelmes lenne, de felhívnám a figyelmet, hogy a magyar vidéken olyan ritka a jól fizetett mezőgazdasági munkahely, de még a kapálás lehetősége is, ami nem is tartozik a jól fizetettek közé, hogy a helyiek nem fogadnák virágesővel a székesfővárosból érkező konkurenciát.

Vagyis, kedves Zsófia, ahogyan a magyar mondás is tanácsolja: a cipész maradjon a kaptafánál! Ön gyúrjon még néhány hétig a fellépésre a Honeybeast együttes tagjaival, majd csak lesz valahogy, mivel még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Majka már járt Szijjártónál, Önök majdcsak kapnak valami kis segélyt. Helyettünk is. Minden szentnek maga felé hajlik a keze! Ugye?

Mi is maradunk a helyi asszonykórusban, és rendszeresen a templomban énekeljük ki magunkat. Ön, kedves Zsófia, pedig kapálgassa kiskéssel a pesti lakásának erkélyén lassan virágba szökő dísznövénykéit, és bátran engedje ki a hangját a Honeybeastben! A legszívesebben mi is ordítva üzennénk innen a végekről a budapesti mézes-mázos bestiáknak, de hát a pesti nagy zajban és forgatagban úgysem hallja meg senki.

Bátonyterenye,

az úr 2021-ik esztendejében

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s