National Press Club to highlight three major cases on World Press Freedom Day, May 3

Lassan felnő egy újságíró nemzedék, amely – szemben az előzővel – normálisnak találja, hogy a munkaadója által megszabott keretek között kell úgy csinálnia, mintha zsurnaliszta lenne, pedig – ha utasításokat követ – nem az.

Akik az előző, átkos rendszerben szocializálódtak a szakmában, tudatában voltak annak, hogy meg van kötve a kezük, és a szabad újságírás nem az, amit csinálnak, még akkor sem, ha egyébként osztották a „munkaadójuk” eszmerendszerét. Ezért a korabeli sajtóműhelyekben nem szűnő – néha sziszifuszinak látszó – brusztolás folyt a nagyobb újságírói szabadságért. Kisebb-nagyobb eredménnyel.

Mára eljutott a szakma oda, hogy huszonéves kezdő újságírók a világ legtermészetesebb dolgának tartják a feletteseik utasításának megfelelő cikkek írását. Fogalmuk sincs arról, hogy – mint az orvosoknak – saját etikai, szakmai kódexük van, és annak útmutatása szerint kell eljárniuk, amennyiben persze újságírónak és nem bérfirkásznak, politikai propagandistának, marketing-munkatársnak tartják magukat.

A Nemzetközi Újságíró Szövetség (NUSZ) 1954-ben elfogadott és 1986-ban módosított Etikai Kiáltványa pontosan megfogalmazza ezeket az etikai alapelveket:

Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége.

  1. A fentiek értelmében az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát – a hírek tisztességes módszerekkel történő megszerzésével és megjelentetésével.
  2. Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét. Nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat.
  3. Csak becsületes, tisztességes módszereket használhat az információk, fényképek, dokumentumok megszerzéséhez.
  4. Az újságíró tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy helyreigazítson minden pontatlanul, hibásan vagy félrevezetően megjelent információt.
  5. Az újságírónak kötelessége a neki bizalommal kiszolgáltatott, átadott információ eredetét szakmai titokként kezelni.
    Az újságíró legyen tudatában, hogy a média megkönnyítheti a diszkrimináció terjedését, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy elkerülje a faji, szexuális, nyelvi, vallási, politikai vagy más véleményen alapuló, szociális vagy nemzeti különbségekből eredő mindenfajta diszkrimináció megjelenését.
  6. Az újságírónak szakmailag fenyegető veszélyként kell kezelnie a következőket:
    plágium, plagizálás
    tudatos elferdítés
    rágalom, rágalmazó írás, megalapozatlan vádaskodás
    mindennemű csúszópénz vagy hasonló elfogadása – akár a megjelentetés, akár az elhallgatás érdekében.
  7. Csak az érdemes az újságíró névre, aki kötelességének tartja a fenti alapelvek következetes betartását. Az egyes országok törvényei mellett az újságírónak szakmai ügyekben kollégái ítélkezésére kell hallgatnia, a kormány és az állam mindennemű beavatkozását
    kizárva. (Elfogadva a NUSZ 1954-es Világkongresszusán. Módosítva az 1986-os Világkongresszuson.

Ez a 9 pontban összefoglalt szamárvezető válasz a címben feltett kérdésre, arra hogy kinek az utasítását hajtja végre az újságíró. És most nincs szükség az okos és a realitások talajára lerángató megjegyzésekre arról, hogy ez a való világban nem így működik, hogy a világon mindenütt instruálják az újságírókat. Mert a világon nem mindenütt tartják pórázon a zsurnalisztákat, bár mindenütt nagy igény van rá, de maguk az újságírók, a társadalmi nyomás akadályozzák ezt meg.

Az igazság az, és ez van a világszövetség kartájában, hogy lehet nyugodtan lapnál, rádiónál, televíziónál vagy hírügynökségnél dolgozni, cikkeket, híreket és kommentárokat írni anélkül, hogy valaki újságíró lenne, méltán viselné ezt a nevet. Mert ha joggal akarja újságírónak, szerkesztőnek neveztetni magát, akkor vagy újságíróként viselkedik, vagy ha ezt nem engedik, akkor elhagyja a médiát, amely nem teszi lehetővé szakmája gyakorlását.

Ezt annak kapcsán tartottam fontosnak felidézni, hogy a Fidesz rejtőzködő szócsövévé aljasult index.hu egyik cikkében, amely a nemzetközi labdarúgóvilág válságával foglalkozik, dr. Horváth Gábor, a FIFPRO (Hivatásos Labdarúgók Nemzetközi Szervezete) magyarországi tagszervezetének főtitkára, az alábbi kijelentést tette. (A csupa nagybetű az index.hu szerkesztőjétől vagy a szerzőtől, Palotai Barnabástól ered.)

A FUTBALLISTÁNAK, MINT MUNKAVÁLLALÓNAK UGYANÚGY A MUNKÁLTATÓJA UTASÍTÁSÁT KELL KÖVETNIE, MINTHA MONDJUK AZ ÉPÍTŐIPARRÓL, INFORMATIKAI SZEKTORRÓL, ÚJSÁGÍRÁSRÓL VAGY BÁRMELY MÁS IPARÁGI MUNKASZERZŐDÉSRŐL LENNE SZÓ.

Tehát szögezzük le: dr. Horváth Gábor téved. Az újságíróra nem vonatkozik, hogy a munkaadója utasítása szerint dolgozik. Másodsorban: az újságírás nem egy iparág a sok közül, még ha az utóbbi időben ilyen jegyeket is mutat.

Az újságírást a negyedik hatalmi ágnak szokás nevezni, amely az olvasók, és nem a munkaadó vagy a hatalom oldalán áll, a közt, a társadalmat nemcsak tisztességesen tájékoztatni, de a mindenkori hatalomtól megvédeni hivatott. Feladata, hogy felkutasson, feltárjon és nyilvánosságra hozzon minden, a társadalom számára fontos információt, azt is, vagy főleg azt, amit az ebben nem érdekeltek szeretnének eltitkolni vagy meghamisítani.

A polgári demokrácia működésének alapfeltétele a szabad és független sajtó léte. A sajtó hozza a választó polgárt olyan helyzetbe, hogy a sajtóból szerzett információkra támaszkodva választani tud a politikai irányzatok és opciók, az egyes politikusok között. Korrekt, független sajtó nélkül nem létezik szabad választás, demokrácia, demokratikus társadalom.

Minden diktatúra vagy, finomabb nevén, autokrata rendszer létrejöttekor az első lépések egyike a sajtószabadság korlátozása, a szabad sajtó felszámolása. Magyarországon jó ideje nincs független, szabad sajtóvilág, a társadalom jelentős hányada az egyetlen véleményt propagáló, a hatalom által irányított média befolyása alatt áll. Már csak ezért sem nevezhető Magyarország demokratikus országnak, nem beszélve a demokrácia egyéb elrabolt feltételéről.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s