Azt mondja Rockenbauer Antal fizikus professzor, hogy statisztikailag a koronavírusban meghaltak (koronavírus-fertőzött és elhalálozott emberek) 30 százaléka a koronavírus nélkül is meghalt volna. Nos: az én dédim 100 éves volt, amikor meghalt évtizedekkel ezelőtt. Amihez tényleg semmi köze nem volt a koronavírusnak.

Dédnagymamámnak tényleg nem kellett koronavírus ahhoz, hogy – statisztikailag – már régen meghaljon, de nem halt meg. 100 évig nem halt meg. Egészen addig nem, amíg egy januári délután fel nem ment a padlásra kukoricát morzsolni a disznóknak, és a néhány órás üldögélésben a mínusz tízfokos hidegben olyan erősen meg nem fázott, hogy tüdőgyulladást kapott. Életében először kórházba került, ahol néhány nap után elhunyt.

Ő volt az a kedves, idős, szeretetre méltó, bölcs, mindig mosolygó, szorgalmas parasztasszony, aki akkor is meghalt volna – a statisztikához értő professzor úr szerint -, ha nem megy fel a padlásra. Valójában már akkor is régen halott volt – ugye, professzor úr, statisztikailag –, amikor a 100. születésnapját ünnepeltük. Régen, már régen meg kellett volna halnia – statisztikailag.

Tehát a fizikus professzor szerint az idős magyar emberek, a nagymamáink, édesanyáink, édesapáink, nagyszüleink – persze csak statisztikailag nézve – nem azért haltak meg százszámra, mert a koronavírus levette őket a lábukról, hanem azért, mert – statisztikailag – meghaltak volna egyébként is. Most ne beszéljünk a koronavírus fiatal áldozatairól!

Csakhogy – minden tudományok minden professzorának és Müller Cecíliának üzenem – statisztikailag senki nem hal meg a világon sehol. Az emberek konkrét okból halnak meg. Háborúban, balesetben, gyilkosság áldozatául, betegségben, járványban, koronavírus miatt. Statisztika csak azok után lesz belőlük, amikor már meghaltak. Addig élnek. Némelyikük akár 100 évig is, mondjon is erről bármit a statisztika.

A sors úgy hozta, hogy a családunkban egy másik nagynéni 104 évig élt. Ő is egyszerű parasztasszony volt, és ő sem tudta, hogy már régen meg kellett volna halnia. Ha ismerte volna a statisztikát, ahogyan a fizika professzor, akkor…….akkor sem halt volna meg előbb, akkor is 104 évig élt volna. Pedig nem is akart olyan nagyon élni már a végén. 104 évesen mondta: Jaj, fiam, nem akarok mán élni. Miért,& nagymama? Mert mán nem ismerek itt senkit.

Még abban az évben Lidi néni is statisztika lett. Isten nyugosztalja! A koronavírus valamennyi, statisztikává lett áldozatával együtt.

Zsebesi Zsolt

A koronavírus, a statisztika meg a halál” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Azt azért jól tudod, hogy a statisztika az egyes emberre nézve nem mond semmit. Nagy népességre vonatkoztatva mutat meg bizonyos dolgokat. Így aztán a koronavírus nélküli békeidők halálozását kell összevetni ugyanazon időszak koronavírusos hónapjainak halálozásával, azon belül is lehet még a korsprcifikus halálozást is nézni. Eurostat adatokat kell ehhez böngészgetni.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s