Ezek a beképzelt pilóták elvesztették a kapcsolatot a rendszeresen repülőkkel. Ki az, aki szerint nekem kellene vezetnem a gépet?

Nem magyar sajátosság, világjelenség. Nem az országok egészségügyi rendszerei, nem a virológusok, az epidemiológusok, nem a vakcinákat rekordgyorsasággal kifejlesztő szakemberek mondanak csődöt pandémia idején, hanem a politikai rendszerek, a politikusok maguk.

Ha belegondolunk, nevetséges az automatizmus, ami minden polgári demokráciában, de a polgári demokráciát csak hazudó országokban is működésbe lép, mint most is a Covid-19 járvány esetén. A pandémia okozta példátlan kihívások kezelésére rendkívüli felhatalmazást nem a járványügyi szakemberek, nem az orvosok kapnak, hanem a politikusok.

Magyarországon a nemzetközileg tapasztaltnál is fonákabb a helyzet, mert itt a szakemberek, az orvosok nemcsak többletfelhatalmazást nem kaptak, de helyette korlátozták a jogaikat, döntési jogkörüket hozzá nem értő, magyarul sem beszélő rendőrök és katonák kezébe adták (valójában Orbán Viktor kezébe, ami semmivel sem jobb), az orvosok szólásszabadságát rendeletileg korlátozták, a járvánnyal közvetlen kapcsolatban álló egészségyügyi szakembereket egyszerűen kizárták a döntési mechanizmusból, és rendeletileg kitiltották őket a nyilvánosságból.

Általában a kormányok és a hatalmon lévők élnek a pandémia adta lehetőséggel, és tövig nyomják a gázpedált, hogy politikai babérokat arassanak le a korai zárással vagy a minél gyorsabb nyitással. Mindeközben fél szemük a pártot finanszírozó mecénásokon, a másik a szavazóbázison. Remegve figyelik, mikor lesz a következő helyi vagy országos megmérettetés, amikor szavazatokra lehet váltani a zseniális válságmenedzselést.

A politikusnak egy válsághelyzetben is az jár elsősorban a fejében, hogy miként szilárdíthatja meg a szavazóbázisát, társadalmi elfogadottságát, erősítheti a képet, amely szerint ő és csak ő képes az országot árvíz, tűzvész és földrengés vagy – mint most – epidémia idején menedzselni, a szakemberekre támaszkodva persze, de valójában csak azokra a véleményekre érzékeny füllel, amiket a kommunikációs szakember súgnak neki. Ez sajnos – bizonyos fenntartásokkal – az ellenzékre pont ugyanúgy igaz, mint a kormányzó erőkre.

Bárhová nézünk, ugyanazt látjuk. Legyen is az Németország, Ausztria, Franciaország vagy Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és persze Magyarország. A kormányok a pandémia idején rendkívüli felhatalmazást kérnek és kapnak, hogy rendkívüli intézkedéseket hozhassanak a polgárok védelmében, de ehelyett a saját hatalmukat igyekeznek megerősíteni, a népszerűségüket növelni, a saját klienseiket igyekeznek zsírós kormányzati megrendeléshez juttatni. Minél hamarabb nyitni azok érdekében, akik a pártot, a választási kampányt finanszírozzák

Pont úgy járnak el válsághelyzetben is, mint ahogyan békeidőben, azzal a különbséggel, hogy válságos helyzetekben a lehetőségek sokkal nagyobbak, ilyenkor szinte számolatlanul lehet szórni a köz pénzét, mert a látványos válságkezelés idején a válságba jutottak nagy száma miatt extra politikai sikert lehet aratni és az extra profit lehet kaszálni. Legyen is szó árvízről, földrengés utáni újjáépítésről – vagy mint most – pandémia elleni védőmaszkok, lélegeztető gépek vagy vakcinák beszerzéséről, mindegy hogy Németországról vagy Magyarországról van-e szó.

A „csekélyke” kis különbség csak annyi, hogy a német kormányzó párt, a CDU soraiban az ingyen osztott maszkokon nyerészkedő képviselők 24 óra alatt kerültek ki a kormányból, és 48 órát kellett várni arra, hogy a pártjukból is kirúgják őket, és pont ugyanennyi idő kellett ahhoz is, hogy az illetékes ügyészség lépjen. Ugyanez például Magyarországon kicsit tovább, mondjuk úgy, meghatározatlan ideig tart.

Miről van szó? Arról, hogy a világméretű járvány idején nem a korrupciót tápláló politikai mechanizmusoknak kellene a korábbinál is szabadabb utat adni, közbeszerzések gyorsításával, kizárásával, nem a rendkívüli helyzet adta rapid döntéskényszerben rejlő extraprofit felett kellene szemet hunyni, hanem a szakmai és egyéb döntéseket teljes egészében a szakemberekre kellene bízni, ők döntsék el, zárni vagy nyitni kell-e, milyen korlátozások indokoltak – kerül, amibe kerül –, kik a legjobb szállítók, milyen vakcinára és abból mikor mennyire van szükség.

A képviseleti demokrácia egyik ismérve, hogy benne egyesek sok pénzt keresnek a nevünkben, hogy a mi felhatalmazásunkkal döntenek a mi életünkről, hogy sokan visszaélnek a bizalmunkkal, hogy a köz pénzét a sajátjukként kezelve azt rendre megdézsmálják. Ezt csak úgy lehet ha nem is elkerülni, de minimalizálni, ha az országban demokrácia, szólás- és sajtószabadság van, ahol a mindenkori hatalom a nyilvánosság ellenőrzése alatt működik. Ezt nevezik liberális demokráciának.

A liberális demokráciákban nagyobb az esélye annak, hogy a hatalom hibás döntései időben korrigálásra kerülnek, a korrupcióra fény derül, a korruptakat bíróság elé állítják. A liberális demokráciában a közérdek érvényesülhet, mert a hatalom társadalmi kontroll alatt működik. A nyilvánosság előtt meghozott, racionális döntésekkel egy veszélyes járvány is a siker nagyobb esélyével kezelhető. Vannak is ilyen liberális-demokrata országok. Magyarország sajnos nincs közöttük.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s