Horthy Milós és Adolf Hitler

Na végre! Erre vártunk hosszú ideje, de végül kiböjtöltük. Nagyon kellett már! Mondhatnám itt volt az ideje. Jó újra magyarnak lenni a kormányzó úr vagonjának szemrevételezése közben. Eme vagon azonban még véletlenül sem tévesztendő össze azon vagonokkal, amelyekben őfőméltósága kegyelméből magyar zsidókat szállítottak gázkamrákba.

Azokat a vagonokat nem újítják fel, mert ezek létezése nem forrt össze a nemzet sorsával, szemben az étkezővagonnal, amely összeforrt. Összenő, ami összetartozik. A marhavagonok egészen mások voltak, mint az étkezőkocsi – idézem az Indexet – ahol „asztalhoz ült művész és politikus, gróf és egyházi küldött. Bútorai között pezsgő pukkant, poén csattant, a főfogások villacsörrenései között gyakorta születtek sorsdöntő elhatározások.” Például magyar állampolgárok megsemmisítéséről származásuk okán.

„Azzal, hogy a vagon most állami segédlettel és támogatással hazatért, renoválása megkezdődött, a Turán 9 visszahozott magával néhány fontos történelmi emléket is – lelkendezik az index.hu.

„Az egyik ilyen az, amikor Horthy Miklóst 1944 márciusában a Turán repítette Salzburgba, majd az egyik szerelvényből előállt az autója, ami elvitte a Klessheim-kastélyba, hogy találkozzon Adolf Hitlerrel (1989–1945), és tárgyalást folytasson Magyarország megszállásának körülményeiről.”

Ó azok a régi szép idők! Ó azok a pezsgődurranások a Führernél! Ah, mein Gott!

És egyébként is – emlékeztet az index.hu – „a Horthy család valóban nagy kedvvel fogyasztotta el ebédjeit és vacsoráit a Turán vonaton. Az étlapon szinte minden szerepelt, amit egy halandó el tud képzelni, mindez luxuskivitelben.” Halottakról, Don-kanyarról, hullahegyekről evésközben, étkezővagonban magyar ember nem beszél.

Végezetül az index.hu levonja a tanulságot: „a vagonok sorsa tényleg összekötődött a nemzet sorsával, és ha a Közlekedési Múzeum munkatársai befejezik a Turán 9 étkezőkocsi restaurálását, belépve majd bútorai közé talán megértünk valamit abból, mit is jelent a történelem, s hogy miről is mesél a múlt.”

Hát én kétlem, hogy mindaddig, amíg az ugyanebből az időből származó marhavagonok mindennapjaival és az ott felszolgált menüvel, a járat úti céljával Auschwizben nem ismerkedünk meg, valóban mindent megtudhatunk a korról és őfőméltóságáról, akit a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormányfő Antal József jelenlétében temettek ünnepélyesen újra magyar földbe. Több évtizedes késéssel, mert ezt 1944-ben, de még inkább már 1919-ben meg kellett volna tenni.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s