Csányi és Orbán: ki kit ver át?

Csank János magyar mesteredző a magyar foci nagy előrelépését vizionálja, arra hivatkozva, hogy minden lehetséges elismerést az idei év sportolója gálán a focisták és csapataik zsebeltek be. Szerinte a magyar foci visszakerült a világfoci térképére. Végh Antal 1975-ben megjelent látleletére, a Miért beteg a magyar foci című könyvre utalva állapította meg az edző, hogy a magyar foci egészséges.

Azért – biztos, ami biztos – a jó öreg Csank is bebújik egy pillanatra az OTP elnök-vezérigazgatója, az MLSZ elnöke hátsójába, hogy megjegyezze: a pénzember nélkül, illetve akkor, ha Csányi nem volna a FIFA és az UEFA alelnöke, másképpen fújtak volna a bírók a magyar csapatok fontos mérkőzésein. De – Csank szerint – ez már csak így van és ez is hozzátartozik a sporthoz, már amennyire persze a profi labdarúgás sportnak nevezhető.

Persze ha az állam, vagyis a magyar adófizetők milliárdjainak köldökzsinórján lógó magyar labdarúgó egyesületek eredményeit összevetjük a stadionok építésére, az akadémiák fenntartására, a játékosok fizetésére fordított közpénz milliárdokkal, a Ferencvárosnak a Bajnokok Ligája csoportkörében elért 1 pontjával, akkor egy kicsit árnyaltabb a kép, még akkor is, ha a magyar válogatott hosszú évek után most másodszor is kijutott az EB-re, ahol szintén úgy 1 pontra lehet majd elég a csoportjában, ha szerencséje lesz.

Szóval, ha a foci magyar finanszírozási modellje és a politikusok által irányított, a politika által kisajátított, állami pénzeken mesterségesen a víz felszíne fölött tartott magyar labdarúgás egészséges, akkor a nyugat-európai foci, a spanyol, az olasz, a francia, a német és az angol labdarúgás nem hogy beteg, de halálos kór rágja, az eredményesség, a hatékonyság és az üzleti sikeresség végzetes betegségében szenved.

A hanyatló nyugati társadalmi rend és a focija is fényévekre áll a magyar emberek keresztény értékrendjétől, amelyben az anya nő, az apa az férfi, csak a foci nem foci. A magyar sportújságírók szerint azonban a nemzet sportjának tavalyi legnagyobb teljesítményét a Fradi, a magyar labdarúgó válogatott és Szoboszlai Dominik produkálta.

Most nem akarok azon rugózni, hogy a Fradi mennyire magyar csapat a játékosok nemzetiségét, a csapat edzőjét nézve, továbbá hogy a magyar válogatott egy bizonyos, magát franciának valló, guadeloupe-i születésű játékos 88. percben lőtt góljával egyenlített a döntő jelentőségű Izland elleni meccsen, és végül a nem magyar pályán szocializálódott Szoboszlai Dominik góljával nyert. Csak megemlítem, hogy a pénznyelőként működő magyar labdarúgó akadémiák eddig nem sokat tettek hozzá a magyar foci állítólagos gyógyulásához.

Csank Jánosnak innen is jó egészséget kívánva, mint váci, aki személyesen ismerte a mestert, mikor még Vácott gyógyította a magyar focit, azt remélem, hogy sem a Covid-19, sem más fertőző betegség, mint például a ragályos szolgalelkűség és a hurráoptimizmus, nem dönti le a lábáról a magyar labdarúgás vezető képviselőit, mert nemcsak a koronavírus új mutációja, de a neoszervilizmus is komoly szövődményeket okozhat, maradandó nyomokat hagy, jelentős zavarokat okoz az agyműködésben.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s