Miközben a világ bajban van – mint több ezer éve egyfolytában –, Magyarország örülhet, mert a csillagok állása kedvező. Jó jel, hogy egyik állócsillagunk, Mészáros Lőrinc – igazi nemzeti keresztény nagytőkéshez méltó módon – lecserélte a régit egy új feleségre, aki már áldott állapotban van. Hamarosan egy igazi, fajtiszta magyar gyerekkel több lesz, ahelyett hogy valami kétes származású és vallású migráns négykézláb bemászott volna a tejjel és mézzel folyóba a déli határkerítés alatt fúrt alagúton keresztül.

Szóval, visszatérve a miközbenre: miközben Európa a létéért harcol, a gazdasági és társadalmi válság enyhítéséért, teljes fordulatszámon dolgoznak a nemzeti és az uniós pénznyomdák, megakadályozandó többek között Európa szélsőjobbra tolódását, a neonácik és neofasiszták lemászását a történelemkönyvek lapjairól, van egy ország, pontosabban egy országnak van egy olyan vezetője, aki tiszta önös érdekből, és ennek megfelelően oroszlánként, azért „harcol”, hogy Európának ne sikerüljön kikecmeregnie a kátyúból, sőt minél mélyebbre süllyedjen abba.

Ezt az embert immár Nyugat-Európában, az Európai Unióban, Brüsszelben, Párizsban, Berlinben és Washingtonban is Orbán Viktorként nevesítették. Egyébként Magyarországon néhány tucat ember már évek óta sulykolja, hogy Orbán nem tehetséges politikus, nem államférfi, nem magyar hazafi, hanem egy kókler, egy bűnöző, és amiben tehetséges, abban egyébként sok hozzá hasonlót láttunk már a történelemben, igaz szinte kivétel nélkül akasztófán, börtönben, a történelem szemétdombján végezték. Orbánra is zárka, ha nem is mindjárt a kivégzés vár.

Európa sikerrel verte vissza a szélsőjobb előretörési kísérletét, és sem Németországban, sem Franciaországban, sem Olaszországban nincs a hatalom közelében neofasiszta, neonáci párt, bár – és ezt Orbán is tévesen így látta az európai parlamenti választások előtt – állt nekik valamilyen zászló. Szóval – egyelőre – nem történt áttörés jobbról, balról pedig már évtizedek óta még csak kísérlet sincs ilyesmire, vagyis maradt a polgári jobbközép, esetenként jobbközép-szociáldemokrata hagyományos, unalmas, ámde kilengésektől és jövőképtől mentes európai kormányzás.

Az Egyesült Államokban megbukott az elmebeteg Trump, amitől nem lesz jobb az ottani politikai morál és a gazdaság sem fog felvirágozni, ami egyébként eddig is, köszöni, megvolt, azt tette, amit a kapitalizmusban tennie kell, vagyis a gazdagokat egyre gazdagabbá, a nem annyira gazdagokat egyre szegényebbé, a szegényebbeket meg a semmivel egyenlővé tette. A saját országának helyzetére meg magasról tett. Vagyis az Egyesült Államokban minden visszatér a normális kerékvágásba!

A feltörekvő Kína még kommunistább, még kapitalistább, még diktatórikusabb lett egyszerre, egyesítve a kapitalizmus hatékonyságát és kegyetlenségét az egypártrendszer hatékonyságával és kegyetlenségével, miközben átvett a kapitalizmustól mindent, amit azok hajlandók voltak neki átengedni: a technológiát és a termelést.

Peking most azokra a dolgokra is szemet vetett, amikről a nyugati kapitalizmus nem akar lemondani. Meglátjuk, mire mennek. Valószínűleg kemény összecsapásokra és elvtelen kompromisszumokra kell számítani, amiben a nyugat lesz a győztes, mert az elvtelenségben és a moralitás hiányában a keresztény-zsidó kultúra már eddig is versenyképesnek mutatta magát a több ezer éves kínai kultúrával.

Oroszország, ahogyan azt évszázadok óta teszi a világ legnagyobb területű kontinentális országaként, kétes kimenetelű harcot folytat, hogy további négyzetkilométerekkel növelje a már most is irányítatlan és kihasználatlan országát, továbbá olyan területeken szerezzen politika és gazdasági befolyást, ahol arra semmi szüksége nincs, és ahol e befolyását sem megszilárdítani, sem gazdaságilag kiaknázni nem képes.

A történelmileg determinált orosz gazdasági, társadalmi, politikai és katonapolitikai zsákutcából Putyin nem vezette ki az országát. Oroszország elszigeteltebb, mint a Szovjetunió jobb időszakában volt, miközben gazdasági és politikai befolyása a Szovjetunió befolyásának a töredékére zsugorodott. Gazdasági teljesítménye alapján nem fér be a világ gazdaságilag legerősebb országainak első tízes csoportjába. Az USA, Kína, Japán, Kanada, India és Brazília mellett négy európai ország: Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország is megelőzi.

Magyarország nemcsak abban hasonlít Oroszországra, hogy itt is egy diktátor kormányoz, de abban is, hogy az itteni diktátor uralma is csak retorikai sikereket hozott, jobban itt is csak a hatalom első számú birtokosa és vazallusai élnek, miközben Magyarország – Oroszországhoz hasonlóan – szabadon gyorsulva halad a lejtőn lefelé. Mindez úgy – szemben Oroszországgal –, hogy Magyarországnak az EU tagországaként, a nyugati világ szuverén államaként minden esélye megvolt, hogy ne lecsússzon, hanem felemelkedjen.

Az Orbán által még el nem varázsolt magyar emberek a hazai ellenzék vezetésével semmi másban nem reménykedhetnek, mint abban, hogy Orbán és csapata sorozatos öngólokkal saját magát veri meg. Ez a forgatókönyv azonban azért nem reális, mert Orbánék régen legyőzték a magyar ellenzéket. A romlatlan és agyától megfosztott magyar vidéknek elég lesz 2022-ben elmagyarázni, miként avatkozik be az ország belügyeibe a hazaáruló, idegen szívű magyar ellenzék oldalán Soros György, Brüsszel, Washington, Berlin és Párizs.

Szörnyen boldog új évünk és éveink lesznek. Aki nem hülyül hozzá a rezsim propagandájához, annak szörnyű, akinek sikerül lesüllyedni az állami propaganda szintjére, annak boldog. Mindannyiuknak minden jót kívánok. A szenvedőknek sok alkoholt és egyéb tudatmódosító szereket, a boldogoknak pedig további mély álmokat. Senki ebben az országban ne foglalkozzon a tényekkel, ne hagyja magát a valóságtól befolyásolni, mert a tejjel-mézzel folyóban még a nehézkedés törvénye sem érvényes. Legalábbis nem mindenkire.

A kivételezett magyar polgárok lepkeszárnyakon (vagy katonai luxusgépeken) röpködnek a boldogság mezői fölött, az egyszerű magyar emberek mint szorgoskodó méhecskék gyűjtögette mézet és keresztény lózungokat kérődzve fel a gyomrocskáikból a szájacskáikba, amelyeket a romlatlan magyar vidék a rezsicsökkentéstől és a migránsveszélyt a fejük fölül elhárító Orbán Viktor nagyságától megbabonázva mint isteni igét szívnak magukba, a magyar katolikus püspöki konferencia jótállásával.

Majd amikor a nemzet hagyományos, megszokott férgei és nem a koronavírus fogja pusztítani népet, majd amikor a magyar ember felszedi az utcakövet ott is, ahol a rezsim uniós támogatásból leaszfaltozta azt, majd amikor…

Elsütöttem már a rabbi és a zsidók példáját: Midőn a szenvedők a rabbihoz fordultak: Rabbi, ha ez így megy, mi már nem bírjuk tovább. Amire a rabbi felsóhajtott: Csak nehogy addig tartson, ameddig mi ezt bírjuk.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s