A német parlamenti választásokig még több mint egy év van hátra, de máris magas fordulatra kapcsolt a kormányfőt adó CDU-CSU koalícióban az utódlási körhinta. Hónapról hónapra változik, hogy ki léphet Angela Merkel nem kis cipőjébe, ki lehet a párt kancellárjelöltje. Magyarországon az utódlás nem téma, a kormányfői poszthoz kizárólag elhalálozás révén lehet hozzájutni.

Hárman jönnek jelenleg számításba, és mára mindhárman vezették már legalább egyszer a jelöltlistát, vagyis néhány hétig, hónapig mindegyikük biztos befutónak látszott, hogy aztán átadja a helyét a másiknak.

Mondhatnánk, hogy ez így van rendjén egy demokráciában, hogy egy ilyen hosszú ideje hatalmon lévő kormányfő, mint Angela Merkel, egyszer mégis átadja a helyét az utódjának, akinek kiléte éles versenyben dől el.

A 65 évvel ezelőtt született Angela Dorothea Kasne, jelenlegi nevén Angela Merkel 2005, vagyis 15 éve Németország kancellárja, és – ha akarna – még most is eséllyel indulhatna a posztért, de már nem akar, pontosabban: jelenleg tagadja, hogy jövő októberben ismét sorompóba állna.

A CDU három kancellárjelöltje közül most éppen a bajor miniszterelnök Markus Södert dobta az élre a koronavírus-járványban tanúsított megfontolt, okos válságkezelése, és ugyanezért, pontosan az ebben elkövetett hibákért esett vissza az előtte még befutónak tartott Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke. Az év elején még Friedrich Merz, a CDU-CSU közös parlamenti frakciójának vezetője látszott favoritnak.

Persze máshol is előfordul, hogy valaki beleragad a hatalomba. Az Angela Merkelnél alig 2 évvel idősebb Vlagyimir Putyin orosz elnök gyakorlatilag 20 éve áll országa élén, ebből 16 éven át elnökként, közben négy évig kormányfőként, hogy a harmadik elnöki ciklust tiltó alkotmány előírását így kerülje meg. Mondani sem kell, hogy a következő időszakra is elnök akar maradni, és ehhez igazítja Oroszország alkotmányát.

Eme előkelő társaság törpécske tagja a mi Orbán Viktorunk, aki négyéves megszakítással alig marad el a két nagy mögött, hiszen összesen 14 évet volt kormányfő, és Putyinhoz hasonlóan ő is a hatalom végtelen gyakorlása feltételeinek megteremtésén fáradozik. Ráadásul Felcsút világszerte utált szülötte lényegesen fiatalabb Merkelnél és Putyinnál is, alig több, mint 57 éves.

Orbán tehát mindkét világpolitikusnál nagyobb eséllyel pályázhat a leghosszabb ideig regnáló politikai vezető tisztére, viszont ami a vagyonosságot illeti, egyedül Angela Merkelt előzi meg, aki – gyakorlatilag – földönfutónak tekinthető akár Orbánnal, akár Putyinnal összehasonlítva.

Igaz, az orosz elnök kenterbe veri a magyar kormányfőt, és – egyes becslések szerint – nemcsak Oroszország, de talán a világ leggazdagabb embere is lehet a 200 milliárd dollárra becsült vagyonával, bár – ahogy Orbán esetében – nála is a vagyon egy részét homály fedi. A becslések szerint kétszer annyi Putyin vagyona, mint akár Jeff Bezosé, Bill Gartesé vagy Warren Buffeté.

Míg Orbánról csak annyit tudunk, hogy 50 forinttal kevesebbet keres most, mint keresett az elmúlt években, és hogy megtakarított pénze már tavaly májusban is csak 945 ezer forintra rúgott, továbbá a legfrissebb vagyonbevallása alapján mára semmilyen megtakarítása nem maradt, egyedül egy 12. kerületi ingatlan és a felcsúti háza van a tulajdonában, addig Vlagyimir Putyinnak nyilvánosan is 4,5 százalékos részvénypakettje van Gazpromban, 37 százalék a Surgutneftegasban és 50 százalék a Gunvorban. Mindhárom vállalatóriás az energetika- és olajbiznisz világvezető cégei közé számít.

Míg Merkel tehát menni készül és nagy a verseny az utódlásáért, addig Putyin és kebelbarátja, Orbán Viktor inkább maradnának, amire minden esélyük meg is van, hiszen se a magyar kormányfő, se az orosz elnök nem hagyott senkit maga mellett akkorára nőni, hogy látható legyen az árnyékában.

Továbbá, az egyszemélyes politikai hatalmat pofátlanul kihasználva, mindketten tekintélyt parancsoló vagyont harácsoltak össze maguknak, hol a saját nevükön (Putyin), hol másokén, Orbán, akinek egy ideig Simicska Lajos tolta az állam pénzét talicskával ki a közösből, hogy utána Mészáros Lőrinc vegye át a szerepét, de az Orbán-família, az öreg Orbán és a kormányfő veje ugyancsak szemérmetlenül nagy kanállal jár rá az állami moslékos vályúra.

Ha minden egyébtől eltekintünk, és csak a három országban a politikai utódlás forgatókönyvét nézzük, akkor is világosan kirajzolódik, ami számos magyar értelmiségi cizellált felfogása számára még mindig nem egyértelmű, hogy tudniillik Magyarország és Oroszország esetében is két diktátor egyeduralmáról szól a 2000-es évek történelme.

Egészen addig marad érintetlen az orbáni és a putyini egyszemélyes hatalmi sturktúra, míg országaik népe el nem zavarja őket, vagy vazallusaik közül valaki kést nem döf a hátukba. Másképpen fogalmazva: csak a halál választhatja el Putyint is és Orbánt is a hatalomtól, és nem feltétlenül az erőszakos halálra kell itt gondolni.

A magát objektívnek hazudó jobboldali magyar értelmiség kedvenc játéka, hogy nevetségesnek és betegesnek nevezi azokat, akik Magyarországon diktatúrát kiáltanak, bár ők sem ugyanilyen vehemensen állnak ki Putyin mellett, már csak azért sem, mert a volt KGB ezredes kezéhez bizonyítottan tapad vér, amit nem lehet elmondani Orbánról, akinek – egyelőre – csak enyv.

Hogy mikor lesz véres Orbán keze is, azt napra pontosan előre megmondani nem lehet. Annyit azonban a jó magyar matematikai kultúrára támaszkodva, amolyan sejtésként, meg lehet fogalmazni, hogy mindjárt akkor, amikor veszélybe kerül a hatalma.

A magyar jobboldali sajtónak Putyin tabu, Angela Merkel viszont a prédaállata. Vele nyugodtan lehet szórakozni. Bármelyik nulla intellektuális értékű kormány és kormányhoz hű média akkorát rúghat bele, amekkorát akar.

De csak sajtó vitézkedhet, mert a hivatalos magyar politika nem mer ujjat húzni az ország legnagyobb külföldi beruházójával, a magyar GDP egyik legszorgosabb megtermelőjével, az úgynevezett magyar exportot prezentáló német iparral, amelynek egyébként a CDU-CSU és Angela Merkel a regionális képviselője.

Aki tehát arra számít, hogy német példára előbb vagy utóbb éles harc kezdődik Orbán Viktor utódlásáért, annak felhívnám a figyelmét arra, hogy a budai vár elfoglalása nyílt harcban, mondjuk, választások útján már régen nem lehetséges. Csak amolyan törökös beszivárgó cselszövéssel, vagy az 1848-as népek tavaszára emlékeztető népfelkeléssel, forradalommal lehet azokat a sáncokat bevenni.

Az azonban már most jól látszik, hogy Orbánt a várából kifüstölni csak a helyieknek, a budapestieknek van esélye; a vidék – ahogy szokott – ezért vagy azért, leginkább félelmében és tudatlanságában, otthon ül, és onnan nézi a mellette elhaladó történelmet. Ahogy szokta.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s