Az ellenzéki előretörést hozó önkormányzati választások után a magyar önkormányzatiság napról napra csúszik a lejtőn a totális megsemmisülés felé, amit elkerülni aligha lesz képes. A Fidesz ez idő alatt maradéktalanul és könyörtelenül kiaknázza az ellenzéki vezetésű önkormányzatok ellehetetlenítésében és vezetőik lejáratásában rejlő politikai tőkét, hogy aztán – mintegy megmentve e városok működőképességét, és lakosságát az alkalmatlan ellenzéki vezetéstől – végleg felszámolja a székesfőváros és a többi nagyváros önállóságát, beszántva ezzel a magyar önkormányzatiság maradékát is.

Az egymillió forintos kérdés: részt kell-e ebben vennie az ellenzéknek, ha igen, hogyan, ha nem, mit tehet azért, hogy ne szolgálja minden lépésével a Fidesz politikai céljait. Karácsony Gergelyt naponta fogják megpróbálni ellehetetleníteni, egészen addig, amíg térdre nem kényszerítik, és nem számít, hogy csinált-e valamit vagy nem, hogy bűnös-e vagy nem, hogy mit mond, az sem, egyedül egy számít, hogy el lehessen takarítani az útból, hogy el lehessen mondani, a hazaáruló baloldali liberálisokkal nem lehet együtt élni, nyaktiló, kötél, karóba húzás jár nekik, e szavak átvitt értelmében.

Mocskos, undorító hónapok elé nézünk, amelyekben a Fidesz arcátlanul hazudni és könyörtelenül támadni fog minden ellenzékit, ütni-verni fogják őket, amíg mozognak, de még a földön fekvőbe is bele fog rúgni a hatalom. Nem lesz kegyelem, mert Orbán csak a teljes győzelmet ismeri, a végigvitt aljasságot, a teljesen szétlopott országot, ahol a legkisebb falu is a Fideszé, a kocsmától a postán át, egészen a szennyvíztisztítóig. Nincs itt helye semmi önállóságnak, önkormányzatiságnak. Komisszár fog állni még a komisszár mellett is. Katona, rendőr lesz a hatalom, olyan emberek kezébe kerül minden, akiket „vezényelni” lehet, ahogyan azt az orvosok esetében a belügyminiszter úr hiányolni méltóztatott.

A Fidesz-mocsok mindaddig nőni fog, és maga alá gyűr mindenkit, függetlenül attól, melyik oldalon áll, amíg a rendszer ellenzéke, legyen is az akárki, ki nem borítja azt a bizonyos bilit, amíg az elégedetlenek és az országot másmilyennek elképzelők nem nyúlnak az erőszak eszközéhez, ami itt nem az utcai randalírozást, a gyújtogatást, a fosztogatást jelenti, csak egyszerűen a csendes, de határozott ellenállást. A sztrájkokat, főleg a politikai sztrájkokat, a polgári engedetlenséget, a tüntetéseket. Nem kell nagy tömegtüntetésekre gyúrni! Mindenért, és akár minden nap, ki kell menni az utcára, engedéllyel vagy anélkül, annak, aki éppen ráér, aki éppen érintett egy ügyben.

A formális, magát demokratikusnak nevező parlamenti ellenzéknek végre ki kell vonulnia az országgyűlésből, mert ott már régen semmi dolga nincsen. Csak a látszatot erősíti, hogy itt van még parlamenti demokrácia, pedig nincs egy mákszemnyi sem. Semmilyen demokrácia Magyarországon nincs. A lakosság és a magyar értelmiség jelentős része szándékosan vagy tudatlanságból, esetleg lelki restségből, szívesen keveri össze a demokrácia korlátozott meglétével a fizikai erőszakkal megvalósuló pőre és primitív diktatúra hiányát. Úgy gondolják, hogy amíg nem dobálják helikopterből az ellenzékieket Mészáros Lőrinc Balatonjába, addig nem lehet Magyarországon klasszikus diktatúráról beszélni.

Pedig Magyarországon már a felhatalmazási törvény előtt is egy ember kezében volt a törvényhozó és a végrehajtó hatalom. Orbán a rendeletekkel kormányzás nélkül is úgy vezetett, mintha rendelettel kormányzott volna, csak be volt iktatva a folyamatba egy szavazógép, amely a parlament épületében működött hibátlanul, és működik ma is. Ez maximum 48 órával késleltette a rendeletek törvényeknek álcázott megjelenését. Ennyi időre volt szükség, hogy egy képviselői javaslatból törvény legyen, gondolt is arról bármit az ellenzék, tett ellene akármit is, vagy esetleg semmit sem, az teljesen mindegy volt már évekkel ezelőtt is.

A polgári demokrácia alapvető feltétele hiányzik Magyarország 90 ezer négyzetkilométernyi területének döntő hányadáról. Függetlenül attól, hogy a polgári demokrácia semmilyen kelléke ma már nem működik az országban, mindenekelőtt polgárai nincsenek Hunniának, és Pannóniának sem. Nyomokban találunk polgárokat a székesfővárosban, néhány nagyobb vidéki városban, és egy-két kisebben is.

Praktikusan: a polgári Magyarországot, a nyugati típusú, liberális demokráciát a magyar városoknak kell kiharcolniuk. Ott kell és lehet lépni, ahol több a polgár, mint az alattvaló. Itt lehet kiharcolni a demokráciát az alattvalók számára is. Akár úgy, hogy velük szemben is fel kell lépni, mivel a becsapott magyar tömegek fejében sikerült elültetni azt a torz képet, hogy az ország polgári oldalát a Fidesz képviseli, miközben a Fidesz vezetésében, a Fidesz-kormányban egyetlen magyar polgárt nem találni. Ott csak és kizárólag alattvalókat, talpnyalókat, vazallusokat, a hatalmat kiszolgáló és a hatalom kegyéből gyarapodó oligarchákat látni.

Az ellenzéknek ki kell ragadni Orbán kezéből a varázspálcát, amellyel képes volt egy falusi gázszerelőből nemzeti nagytőkést varázsolni, amelynek suhogtatásával elhitette az ország gyengébbjeivel, hogy őket védi a külső és a belső ellenséggel szemben, hogy a dolgozókat, a nem létező magyar polgári értelmiséget, a nemzetet úgy általában, és a határokon kívül rekedt magyar kisebbséget képviseli, miközben a leggyalázatosabb módon használja ki valamennyiüket saját politikai, hatalmi céljai és beteges anyagi vágyai megvalósításához.

Magyar ellenzékinek lenni nem az újabb indulást jelenti a soron következő parlamenti választáson, minden alapot nélkülöző győzelmi reményekkel kecsegtetve a tömegeket, hanem a nyílt ellenállást, a könyörtelen konfrontációt az országot jelenleg kezében tartó politikusok és oligarchák szövetségéből álló juntával szemben, amely lenyúlta a teljes törvényhozói és végrehajtó hatalmat, kezében tartja az összes erőszakszervezetet, részben az igazságszolgáltatást, de gyakorlatilag a teljes sajtót.

Leegyszerűsítve: mindenkinek ki kell állnia Karácsony Gergely, a székesfőváros főpolgármestere mellett. Jelenleg Karácsony Gergely a legtöbb közvetlen szavazattal megválasztott ellenzéki vezető, a legnagyobb támogatással, a legerősebb legitimitással rendelkező politikus az országban. Az egész magyar ellenzéknek fel kell sorakoznia mögé. A jelenleg parlamenti képviselettel rendelkező pártoknak ugyanúgy, mint a szakszervezeteknek, az önállóságukat még el nem veszített érdekvédelmi és szakmai szervezeteknek, a teljes civil szférának.

Aki Orbán és rendszere ellen van, annak ma Karácsony Gergelyt kell támogatnia minden lehetséges eszközzel. A Fidesz, élén Orbán Viktorral, nem ellenfél, hanem ellenség. Ahogy ellenségeink a Fidesz parlamenti képviselői, akik nem „képviselőtársak”, hiszen nem is képviselnek senkit, csak Orbán utasításait hajtják végre! Ahogy az ellenségeink a Fidesz kiszolgálói, a Fidesz-kormányból hasznot húzó vállalkozók, Mészáros Lőrinctől Csányi Sándorig bezárólag.

Ők valamennyien az ellenségeink, a polgári demokrácia ellenségei, Orbán kiszolgálói és kitartottjai. Velük kiegyezés, együttműködés, kompromisszum és kézfogás nincs. El kell őket tiporni, mert ha nem, akkor ők tipornak el minket és forgatnak ki mindenünkből. Karácsony Gergely az ellenzék vezére. Akkor is, ha ma még talán ő is azt gondolja, hogy a főváros főpolgármestereként nem ez a feladata. Lassan neki és támogatóinak is be kell látniuk, hogy amíg az Orbán-rezsimet nem semmisítjük meg, addig itt sem Budapestnek, sem főpolgármesterének, sem a város polgárainak, de az ország egyetlen szabad polgárának sincs sem jelene, sem jövője.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s