Orbán és Lukasenka

Nagy megtiszteltetésben részesültünk, amikor Aljakszandr Lukesenka fehérorosz elnök megdicsérte hazánkat mint az Európai Unió azon országát, amely a legjobban megérti a fehérorosz diktatúrát. Orbán Viktor hétvégi minszki kormányfői látogatása során egyenesen arról beszélt, hogy sokkal több köt össze minket Lukasenka családi birodalmával, mint azt gondolnánk. (Én egyetértek Orbánnal, sőt már korábban is azt gondoltam, amit ő a fehérorosz-magyar összehasonlításban)

Most pedig, hogy nukleáris együttműködési szerződést kötöttünk a beloruszokkal, mivel ők is pont olyan orosz atomerőművet kapnak, mint mi Pakson, teljesen világos, mennyire hasonszőrű országok vagyunk. (Vagy nem.) Annak ellenére, hogy Fehéroroszország Lukasenka vezetésével kézzel-lábbal kapálódzik az ellen, hogy egyesüljön Oroszországgal, hogy legyen közös parlamentjük, kül- és védelmi politikájuk, vagyis szűnjön meg az önálló fehérorosz állam, és még egy lépés történjen az egykori Szovjetunió Putyin vágyálmaiban létező újjáélesztése felé. Tavaly decemberben az ünnepélyes aláírás előestéjén sikerült Lukasenkának elodáznia a saját trónfosztását.

Míg tehát Orbán Putyin karjaiba rohan, addig Lukasenka elkeseredetten manőverezik, hogy kitérhessen a halálos orosz ölelés elől. Ennek is tudható be, hogy Minszk minden lehetőséget jónak lát, hogy szalonképessé tegye magát a nyugati világ előtt, és Orbán ebben kész is a segítségére sietni.

Már csak azzal is, hogy Orbán a Minszkkel szembeni uniós szankciók feloldása mellett lobbizik, mint ahogy kiáll a Moszkvával szembeni korlátozások feloldása mellett is. A fehérorosz diktatúrát elítélő EU Minszk elszigetelésével bünteti az emberi jogokat Lukasenka lábával tipró rendszert, ami – természetesen – sokkal közelebbi Orbánhoz, mint azt gondolnánk.

Nyilván Orbán számíthat majd Lukasenka és Putyin szolidaritására a mostani támogatásért cserébe, amikor Brüsszel Magyarországgal szemben fog határozottan fellépni az emberi jogok megsértése és a demokrácia leépítése miatt, mint teszi azt most Minszk és Moszkva esetében. Akkor, na akkor a vak is látni fogja, hogy milyen közel állunk ezekhez a hírhedt diktatúrákhoz.

Addig marad a kérdés: Miért mondja a magyar kormányfő Trianonra emlékező beszédében, hogy Magyarországot nyugatról és keletről is veszély fenyegeti, amikor minden keleti diktatúrával – beleértve a kínait is – évről évre melegebb, szívélyesebb kapcsolatokat építünk ki, ezer milliárd forint számra vesszük fel tőlük a hiteleket, atomerőműre, vasútépítésre? Igaz, mindeközben az ugyancsak ellenségnek kikiáltott nyugat vissza nem térítendő támogatásokkal zaklatja a magyar kormányt, most éppen a koronavírus-járvány ürügyén. Vagyis az ottani ellenségünk még fizet is nekünk, amiért mi az ellenségnek tartjuk.

Ebből is látszik, hogy tényleg veszélyes korban élünk, tényleg változások előtt állunk, tényleg semmi nem lesz úgy, mint a járvány előtt volt. Kivéve egy dolgot: Magyarország a koronavírus utáni korszakban is Orbán hűbérbirtoka marad. Magyarország jövőre és azután is, néhány ezer ember birtokaként fog működni, mert Magyarország nemzeti vagyonának átírása Orbán és klánja nevére minden vírus- és egyéb járvány idején is zavartalanul folytatódik. Ami rendjén is van így, hiszen a magyar nép éppen ezt akarja, hogy mennyire, azt a soron következő nemzeti konzultáció is fényesen bizonyítani fogja.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s