Az Orbán-kormány a koronavírus-pandémia, a 2020-as világgazdasági visszaesés évében látta elérkezetten az időt arra, hogy a duplájára emelje az állam hozzájárulását az egyházak papjainak fizetéséhez. Teszi ezt főleg annak az egyháznak, a katolikus egyháznak az esetében, amely az elmúlt évek kormánypolitikája következtében dúskál az adófizetők pénzében. Igaz, ezért cserében teljes mellszélességgel kiállt az Orbán-kormány politikája mellett.

Az 5000 főnél kevesebb lakosú települések plébánosai 2002-től kapnak állami bérkiegészítést Orbán Viktor javaslatára. Abban az évben ez nem érte el az egymilliárd forintot. Mára ez az összeg dagadt 2,6 milliárdra, ami aztán két lépcsőben 5,2 milliárdra emelkedik a jelenleg előkészületben lévő kormánydöntés értelmében 2021-re.

A papok, lelkészek átlagosan 225 879 havi bruttót kerestek 2017-ben, állítja az ebből az évből származó statisztika. 160-200 ezer nettót keres jelenleg egy lelkész, ami egy általános iskolai tanár fizetésével hasonlítható össze – nyilatkozta a Keresztény Élet nevű portálon Szabó József László plébános 2020 februárjában. Ez azonban lényegesen több lehet, ahol sok temetés és esküvő van – tette hozzá.

Mindkét állítás, mondjuk úgy, figyelemre méltó, hogy durva szavakat ne használjun, hiszen a magyar katolikus egyháznak mintegy 2200 felszentelt papja van, akik nem alkalmazottai, hanem tagjai az egyháznak, úgynevezett egyházi személyek, akik sem személyi jövedelemadót, sem társadalombiztosítást, sem nyugdíjjárulékot nem fizetnek, vagyis a bruttó és nettó fizetésnek az ő esetükben semmi értelme nincs.

Bár a közösbe egy vasat sem fizetnek be a 2000. január elsejétől hatályos társadalombiztosítási szabályok szerint, mégis biztosítottnak minősülnek, más rendelkezések alapján pedig szociális támogatások, sőt állami öregségi nyugdíj igénybevételére is jogosultak. Vagyis azt lehet mondani, hogy a magyar állam búsásan gondoskodik a katolikus papokról: az adófizetők pénzéből, az adófizetők megkérdezése nélkül.

Az évente beszedett perselypénzek és egyházi adók összegét senki sem tudja pontosan, de becslések szerint sok százmillió, akár több milliárd forintra is rúghatnak: vagyis polgári értelemben az ellenőrizhetetlen mennyiségű pénzadományokból hatalmas “fekete” jövedelme származik a magyar katolikus egyháznak – írja egy cikkében a Magyar Narancs.

Hozzátéve, hogy az egyház gazdálkodását senki nem ellenőrzi, az ÁSZ-t és az adóhivatalt is beleértve, és ez az egyház gazdasági társaságaira is érvényes, amelyek olyan mértékű nyereségadó-kedvezményben részesülnek, hogy gyakorlatilag ilyen adót egy fillért sem fizetnek. Az egyház minden áfát visszaigényelhet, aminek jogosságát – természetesen – senki a mai napig nem ellenőrizte.

A 2011-es népszámlálás adatai alapján a magyar lakosság 54 százaléka keresztény, 37 százaléka római katolikus. A protestáns, a református és az evangélikus egyház tagjának vallja magát a magyar lakosság 28 százaléka. Ezeken túl egy százaléknál nagyobb taglétszáma Magyarországon csak a görögkatolikus egyháznak van.

Ebből az következik, hogy a magyar lakosság mintegy 37 százalékát magáénak valló Római Katolikus Egyházat a magyar adófizetők 63 százaléka úgy pénzeli, hogy erről soha meg nem kérdezték, hogy ehhez az egyházhoz köze egy mákszemnyi sincs, ennek az egyháznak a szolgálatát igénybe nem veszi. Ha mégis, akkor azért a katolikus hívőkkel megegyező térítést fizet. (Esküvő, temetés)

A Medián 1999-es felmérése szerint Magyarországon valamilyen egyház tanítását követi: 13%, és ennek megoszlása: 8% katolikus, 2% református, 1% evangélikus, 1% egyéb felekezetű, 1% felekezet nélküli.

A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központjának megbízásából a Medián közvélemény-kutató által 2004-ben végzett országos reprezentatív felmérése alapján a megkérdezetteknek csupán 13%-a kötődik valamelyik nagy keresztény egyházhoz, több mint a fele a „maga módján vallásos”, azaz nem követi és nem azonosul egyik egyház tanításaival sem. A nem vallásosak aránya 25%.

A 2005-ös Eurobarometer felmérés szerint a magyarok 44%-a hisz valamilyen Istenben, 31% nem hisz Istenben, de hisz valamiféle felsőbb erőben, 19% egyikben sem.

Fessel Institute által 2007-ben, a 18 év feletti lakosságra reprezentatív mintán végzett felmérés szerint 1997 és 2007 között Magyarországon a magukat nagyon vallásosként meghatározók száma 5%-kal, a rendszeresen templomba járók aránya 7,5%-kal csökkent.

Az aktív vallásgyakorlók kifejezetten kevesen vannak Magyarországon, a Pew Research 2018-as európai felmérése szerint a kontinens utolsó harmadában van az ország, a lakosság csupán 17 százaléka erősen vallásos. Vallási szertartáson is a lakosság 17 százaléka vesz részt rendszeresen nálunk, amivel a 33 európai ország közül a 25. helyen állunk.

Az egyházi támogatás összege 2018-ban a rekord 150 milliárdot érte el, ami – tekintettel, hogy választási év volt – talán nem véletlen alakult így, főleg annak fényében, hogy egy évvel később ez az összeg már 80 milliárd alá esett vissza. A 2010 és 2019 között eltelt 9 évben 2800 templom újult meg és 120 épült fel a magyar kormány támogatásával. (Csak Magyarországon, mert a magyar kormány a határokon túl és nem csak a magyar lakta környező országokban is bőkezűen támogatja a templomok építését.)

Mindezek fényében talán itt lenne az ideje, hogy a francia forradalom egyik legnagyobb vívmánya megvalósuljon Magyarországon, és végre szétváljon egymástól a katolikus egyház és a magyar állam. Talán meg kellene kérdeznie a magyarok többségét képviselő, magát demokratikusnak mondó ellenzéknek, hogy a fentiek fényében miért költ a magyar állam milliárdokat az egyházakra, mindenekelőtt a katolikus egyházra.

Talán jogos lenne az a kérdés is, hogy a számok alapján minden alap nélkül az anyagiakban dúskáló magyar katolikus egyház és a magyar kormány miért éppen a koronavírus pandémia, az ország gazdasági teljesítményének visszaesése, a munkanélküliség megtöbbszöröződésének évében találta halaszthatatlannak, hogy újabb 2,6 millió forinttal emelje meg hozzájárulását az egyházak papjainak béréhez.-

Mennyiben nevezhető ez indokoltnak és erkölcsösnek olyan körülmények között, amikor a magyar lakosság az eddiginél is szerényebb körülmények között fog élni, százezrek, szó szerint, szegénységben, munka vagy/és tisztességes jövedelem nélkül. Olyan körülmények között, amikor nem jut elég pénz az önkormányzatoknak, az egészségügynek és az oktatásnak, ahol – egyelőre – nyoma nincs annak, hogy a magyar kormány rendezni készülne az ott dolgozók béreit, amelyek nemzetközi összehasonlításban csak szégyenletesnek nevezhetőek.

Lehet, hogy ezek a kérdések nem tetszenek a hatalomnak, és az egyházaknak sem, de tekintettel arra, hogy az egyházak megközelítőleg sem szolgálják a magyar társadalom többségét, nem élvezik annak bizalmát, teljesen helyén való lenne egy polgári demokráciában annak felvetése, hogy az egyházak esetében a ráfordítások és azok társadalmi hasznossága között van-e, és ha igen, milyen kapcsolat, vagy egyszerűen arról van szó, hogy nem a többség véleménye és érdeke számít, hanem az uralkodó elitnek az a törekvése, hogy az egyházak támogatását is felhasználva szilárdítsa meg a hatalmát egy olyan rendszerben, amit bárminek szabad immár nevezni, csak éppen demokráciának nem.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s