A Katyn nevű helység melletti erdőben és néhány más helyszínen a legfelsőbb szovjet vezetés parancsára 1940-ben 22-23 ezer lengyel hadifogoly katonatisztet tömegsírokba lőttek. A vérengzés célja a lengyel értelmiség megsemmisítése volt. A tisztek értelmiségi származása jelentette számukra a halálos ítéletet.

1939. november 6-án a Sonderaktion Krakau fedőnevű műveletben a megszálló németek 184 krakkói egyetemi tanárt tartóztattak le, főleg a Jagello egyetem és a krakkói bányászati egyetem professzorait, akiket aztán a sachsenhauseni koncentrációs táborba szállítottak. Mindkét intézkedés célja az volt, hogy a halálra ítélt lengyel népet megfosszák a létezése legfontosabb feltételétől, az értelmiségétől.

Valami hasonlónak vagyunk tanúi a mai Magyarországon. A katyni és a krakkói akcióktól csak annyiban tér el, amit az Orbán-rezsim művel, hogy itt és most a magyar értelmiséget fizikailag nem semmisítik meg, csak a földig alázzák, agyagba döngölik, megfosztják a szuverenitásától, alkotói szabadságától, attól a jogától, hogy maga dönthessen magáról. Mindenét elveszik, csak az életét nem.

Az már szinte meg sem érint bennünket, hogy a magyar pedagógustársadalmat miként fosztották meg önbecsülésétől, évtizedes kiváltságaitól, miként degradálták tanárainkat egyszerű központi utasítások végrehajtóivá. A korábbi alkotó és kreatív pedagógusi hivatást miként fokozták le egyszerű szellemi bérmunkává.

Az alkotó művészek és szervezeteik szellemi és anyagi kifosztása, a Magyar Művészeti Akadémiába terelése ugyancsak Orbán uralkodása lezárt fejezetének látszik. A tudomány embereinek szuverenitását is sikerült mára felszámolni. A tudomány és a kutatás szabadságát nemzetközi megrökönyödéstől kísérve semmisítették meg, anyagi és politikai függésbe kényszerítve még a Magyar Tudományos Akadémiát is. Van már Nemzeti Írószövetségünk is, de újságíró már alig, mert a sajtószabadsággal, a független újságírás felszámolásával együtt a szakma is kihalóban van, bár néhány intézménye még mementóként állva maradt.

A korona-pandémia ideje alatt alázta a földig Orbán az orvostársadalmat a kórházak élére állított katonai parancsnokokkal, és azzal, hogy a vírusjárvány elleni védekezés irányítását egy, a magyar orvostársadalomhoz méltatlan személy kezébe adta, aki jobbról és balról egy-egy rendőr támogatásával sem tudta ellátni a feladatát. A hab a tortán az lesz, ahogy az egészségügyet a belügyminiszter – az orvostársadalom „véleményét kikérve” – a rendőrséggel egy kaptafára húzza majd.

A sport ugyancsak elvesztette önállóságát és öntörvényűségét, miután valamennyi magyar sportszövetség a Fidesz, pontosabban Orbán embereinek irányítása alá került, a magyar állam anyagi pórázán tartják őket, még azokat a sportágakat is, amelyek egyébként a világon mindenütt nemhogy közpénzre nem szorulnak, de komoly adóbefizetői az állami költségvetéseknek.

Az egyik legundorítóbb az, ami a magyar történelmi egyházakkal történt, amelyek közül a katolikus egyház egyenesen a politikai kurzus közvetlen kiszolgálójává és első számú kedvezményezettjévé alázta magát, míg a többi egyház „csak” a farkát behúzva vagy csóválva jár rá az állami pénzekre, amiért cserébe tartózkodik a kormánypolitika bírálatától.

Az értelmiség egyéb gyülekező helyei, mint például a független civil szervezetei ugyancsak a hatalom össztüze alá kerültek, egyenesen hazaárulással, idegen hatalmak szolgálatával vádolják őket, Soros-bérencnek titulálnak mindenkit, aki nem a kormány szekerét tolja, mint a rendszer saját maga számára az állam pénzén fenntartott pszeudocivilei teszik.

Orbánnak és embereinek sikerült a bravúr, és a világ civilizált országaival ellentétben nálunk nem a politika keresi az intellektuális világ, a kultúra, a tudomány támogatását és jóváhagyását, nem tőlük kér muníciót a döntéseihez, hanem fordítva, a magyar politikai elit építette ki korlátlan hatalmát a magyar intellektuális élet, a magyar értelmiség fölött.

Csak azok figyelmébe ajánlom Orbán viszonyulását a magyar értelmiséghez, akik túlzónak vélik a magyar kormányfő esetében a fasiszta vagy náci bélyeget. Pedig Orbán pont úgy jár el, ahogy Sztálin, Hitler és társaik, akik tisztában voltak azzal, hogy egy nép akkor válik teljesen kiszolgáltatottá a hatalommal szemben, ha elveszíti képességét az ellenállás megszervezésére, mert megfosztják az értelmiségétől.

Az orbáni-rezsim értelmiségellenes politikájának állatorvosi lova lehet az, ami ma a Film- és Színművészeti Egyetemmel történik. Az egyetem vezetése közleményben panaszkodik, amiért a sajtóból értesült az intézmény átszervezéséről, arról, hogy alapítványi formában fog tovább működni egy május 26-án a parlamentnek benyújtott törvényjavaslat szerint.

Ellenérzését óvatosabban és félénkebben már nem is hozhatná nyilvánosságra, amikor arra panaszkodik, hogy talán kevés lesz az idő a változtatások átvezetésére. „Az átállás részleteinek kidolgozásához és gondos lebonyolításához ez az idő ijesztően kevésnek tűnik, a sietség oka nehezen érthető.”

Tekintettel arra, hogy rosszindulatú ember vagyok, ezt én úgy fordítottam köznyelvre, hogy az egyetem esdekel a kormánynál: adjatok kicsivel több időt, hogy a saját magunk kiheréléséhez szükséges fájdalomcsillapítókat be tudjuk venni, és ezek hatni legyenek képesek. Egyébként nem mondjuk, hogy ne végezzetek ki mindannyiunkat, egyikünket a másikunk után, de miért kell ezzel annyira sietni.

A közlemény továbbá nem érti, hogy egy akármilyen nevű államtitkár akárhol miért nyilatkozza, hogy az egyetemnek „vezetéssel, vezetőváltással kapcsolatos megoldandó feladatai” lennének, amikor az intézmény szenátusa 2019. november 29-én nyílt pályázat útján, jogszerűen rektorjelöltet állított, Upor László egyetemi tanárt, akit a mai napig nem neveztek ki.”

És ezután az egyik legszebb rész: „Ennek ellenére, az egyetemi közösség bizalmát élvező vezetés irányításával, az oktatás, a vizsgáztatás és a felvételik továbbra is zavartalanul folynak.” Vagyis, bár valamilyen államtitkár vagy akárki nem írta alá a rektor kinevezését, mert nyilván úgy gondolta, hogy ha az ország leggazdagabb emberét sem választják, hanem Orbán Viktor jelöli ki, akkor mi a bánatos francért ne az lenne az egyetem rektora, akit Orbán vagy az embere erre érdemesnek tart, holmi választott szakember helyett.

Az egyetem meg úgy gondolta, hogy ha szépen, halkan, mondjuk úgy, lábujjhegyen oktatgat, meg hangfogóval vizsgáztatgat egy nem Fidesz-konform rektor vezetése alatt, azt csak úgy lenyeli a rezsim. Egyébként nem is az fáj az egyetem vezetésének a legjobban, hogy nem nevezték ki az általuk ajánlott rektort, hanem, figyelem! „Félrevezetőnek és sajnálatosnak tartjuk, hogy a modellváltásról szóló riportban elhangozhatott az a szakszerűtlen és sokszor ismételt állítás is, hogy „az egyetem balliberális intézmény”.

Most akkor itt álljunk meg egy pillanatra! Milyen egyetemi vezetés az, amely szégyennek gondolja, hogy valamilyen államtitkár vagy akárki szerint „balliberális intézmény” lennének. Miért, Magyarországon nem szabad balliberálisnak lennie egy intézménynek? Miért, minden intézménynek szélsőjobboldalinak, keresztény nemzetinek, vagy mi a bánatos lószerszámnak kell lennie?

Sajnos a közlemény e szégyenletes mondattal nem elégszik meg, mert így folytatódik: „Egyetemünkön szakmát és a világra érzékeny, árnyalt gondolkodást tanítunk. Meggyőződésünk, hogy a művészeti képzés természeténél fogva kizár mindennemű ideológiát, világnézeti befolyásolást.” Akkor hogy a francba tanítanak, mondjuk, Brechtet az egyetemen, és még tucatnyi meghatározó alkotó ideológiailag, világnézetileg elkötelezett művét, ha szerintük „a színművészeti képzés természeténél fogva kizár mindennemű ideológiát és világnézeti befolyásolást.”

A magyar kormány az egyetemet – az én értelmezésem szerint – nem az ott folyó oktatás világnézeti befolyásoltsága miatt bírálja, hanem azért, mert nem ő határozta meg – legalábbis eddig, de ez ezután már nem így lesz –, hogy milyen világnézet szerint kell ott a színészeket énekelni, táncolni és szöveget mondani tanítani. Keresztény-nemzeti gondolkodású, hangú és mozgású színészekre van szüksége a magyar nemzetnek, vélelmezem azok után, hogy a balliberális trafikokat is nemzeti dohányboltokra kellett cserélni.

A legszebb a közlemény vége. Annyira szép, hogy szó szerint idemásolom: „A fentiek alapján bízunk abban, hogy az egyetem és a fenntartó érdekei közösek, és a modellváltás nemcsak megőrzi a 155 éves múltú intézmény oktatásának nemzetközi hírű színvonalát, de minél több területen újabb lehetőségeket nyit az egyetem előtt. Csak remélni tudjuk, hogy a szűk három hónap elegendő lehet a részletek közös kidolgozására.”

Akkor most, a magyar állampolgároknak a magyar nemzetnél nagyobb létszámú csoportjának tagjaként (Kövér László által hivatalosan ki vagyok tagadva a magyar nemzetből) szeretném leszögezni: amíg ilyen harcos, bátor, és az önkénnyel, az alkotói szabadság, valamint a világnézeti szabadság korlátozásával szemben ilyen határozottan és minden áldozatot vállalva fellépni kész értelmisége van e kis hazának, félnivalónk nincsen. Egy ilyen értelmiséggel valójában már semmink sincsen.

Zsebesi Zsolt

A magyar Katyn – hazánk értelmiségének kivégzése” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. A magyar Katyn annyiban speciális, hogy jelentősen eltér a lengyel értelmiség megsemmisítésének módjától. A lengyel értelmiség jelentős részét Sztálin és Hitler parancsára a megszálló hatalmak emberei mészárolták le. A magyar értelmiség jelentős részét a saját kormánya lehetetleníti el úgy, hogy semmiféle külső kényszer nincs. Az ússza meg a dolgot, aki beáll a hatalom mögé, esetleg csak meglapul. A diktatúrák egyik meghatározó eszköze ez, prostituálni az értelmiséget, akit nem lehet, azt elnémítani vagy elüldözni. Ennek egyenes következménye az álértelmiség kialakulása, az oda nem való emberek jelentős pozícióba emelése. Az értelmiségi emberek sajátja, hogy alkotni akarnak, ennek érdekében sokan megalázni is hagyják magukat. Minden hatalomtól gyalázatos tett az, amit jelenleg Orbán művel (a körülötte lebzselőket azért nem említem, mert azok csak haszonleső pribékek).

    Kedvelés

  2. Magyarország nem lesz, hanem volt. Egykoron. Néhány évig. Egy ország, amelynek kizárólag szervilis értelmisége van, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy kiírta magát a civilizált országok közül, és mind erkölcsileg, mind gazdaságilag lenullázza magát. Azaz a jövőben lesznek diktátorok és azok vazallusai, akik rabszolgákon uralkodnak majd. Szép jövő vár az országra. Ha csak a fiataloknak nem ez mégsem perspektíva.

    Kedvelés

  3. A bolsevik, sztálini rendszer által meggyilkoltak emlékét sérti, aki ilyen párhuzamot von – ezzel degradálja az ő tragédiájukat. Tényleges tömeggyilkossághoz hasonlítani bármennyire is rossz intézkedéseket – elképesztő… A túlzások, elfogultságok általában túllőnek a célon, s ez bumeráng-effektust eredményez – nálam mindenképpen.

    Kedvelés

    1. Kedves Ferenc! Az írásban – véleményem szerint – elég vilgosan meg van fogalmazva, hogy meddig és miben van hasonlóság a történelemből idézett tettek és a mai rezsim irányvobala között. Mindenek előtt a céljában és nem az eszközeiben. Az Ön ellenvéleménye ellenére tartom, hogy az értelmiség kiszorítása az ország irányításából célzott és előre megfontolt, főbenjáró
      gaztett, ami hatalmi célokat szolgál.

      Kedvelés

  4. Ez a virulens lakájszellem segítette hozzá a magyar értelmiség egy részét, hogy a saját karjába dőljön..

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s