Divat manapság siralmas országnak lefesteni hazánkat. Nyugat-Európa iskoláiban az erősen deficites magyar demokráciával riogatják a tanulókat. Az antihumánus és minden szolidaritást mellőző magyar politika tankönyvi fejezetté érett, és ma már teljesen mindegy, mit mond és mit tesz Orbán Viktor, az ország egyeduralkodója, a világnak megvan a véleménye róla, amin csak az javítana, ha elhúzna a sunyiba az ország éléről, de – sajnos – ez esze ágában sincs.

Akkor most mégis mitől vagyunk vicces ország? Hát attól, hogy Magyarországon két társadalom él egymás mellett. Egy unalmas, normális, ahol az emberek pont olyanok, mint Európa számos más országában. Iskolázottak, felvilágosultak, progresszívak, szolidárisak, zöldben gondolkodók, nem rasszisták, nem homofóbok, nem antiszemiták. Emberek. Európaiak, akiknek van szívük, elméjük, lelkük, esetleg vallásuk, de világképük mindenképpen. Felelősséget éreznek magukért, a munkájukért, a családjukért, az országukért, Európáért, a világért.

Van egy másik magyar társadalom is, amelynek tagjai zsákfalvakban, zsákutcákban élnek, nyelvi zárványban, idegen nyelvet egyet sem, de a magyart sem igazán értve, főleg nem írásban. Hisznek mindenben, amit megérteni nem képesek, hisznek mindenkiben, aki úgy tesz, mintha úgy látná a világot, ahogyan ők, vagyis ellenségesnek, magyarellenesnek, háttérhatalom irányította, Sorosok és társaik által vezéreltnek, ahol mindenki rosszat akar a magyarnak, ahol csak a magyar embert „báncsák”, mert a magyar ember jobb mindenkinél, csak évszázadok óta meglopják „őtet”, mert oly nemes az ő lelke, hogy nincs érkezése megvédeni a jussát.

Ennek a másik társadalomnak a tagjai választják meg négyévente Orbán Viktort és az általa számukra felkínált Orbán faragta kerti törpéket, mert biztosak abban, hogy ők azok, akik majd jól megvédik az országot mindenkitől: a migránsoktól, a koronavírustól, a Sorosoktól, a brüsszeli bürokratáktól, a kártérítésből élő cigányoktól, az elszállt agyú tudósoktól, a buzi művészektől, a gendertől, attól, hogy a kocsmában a jelenlegi két WC helyett négy vagy öt WC legyen, attól, hogy mindenkiből buzit csináljanak, az iskolában meg szexet oktassanak hazaszeretet helyett. Az ő gyerekeiknek, akik egyébként állami támogatással sem képesek még szaporodni sem, miközben a többiek meg nem is akarnak.

Magyarország nincs egyedül azzal, hogy tiszta röhejes emberek, röhejes eszméket szajkózva, röhejes közhelyeket írva a zászlaikra képesek maguk mellé állítani milliókat, mert meghülyíteni őket nem annyira kell, arra ott van az iskola, amely az egyik legrosszabb hatékonyságú ember szervezte intézmény, teljesen küldetésével ellentétesen működik, hiszen iskolai tanulmányaikat még teljesen normális gyerekek kezdik meg benne, de aztán igazi tudatlanok, és kézzel, de akár egy televízió képernyőjén keresztül vagy egy mobil telefonnal is irányítható és kézrátéttel gyógyítható félhülyék jönnek ki belőle.

Ezek királya Orbán Viktor. Lehet megsértődni, és arra hivatkozni, hogy mindenki annak és abban hisz, akinek és amiben akar, hogy ha valakinek Orbán Viktor a minta, akkor miért ne lehetne ő is olyan, mint Orbán Viktor: korlátolt, nagyképű, szívtelen, műveletlen tahó, szexista, számító, pénzsóvár, ravaszul primitív, senkivel együttműködni nem akaró, egoista barom, elefánt a porcelánboltban, balfácán, aki szembehajt a forgalommal az autópályán, és fel van háborodva, hogy egyre többen jönnek a másik irányból, viszont nem ijed meg tőlük, felveszi a harcot velük, amíg csak meg nem fordul a világ kereke, és rükvercbe nem kapcsol végre mindenki, hogy a zseniális magyarok és az ő még zseniálisabb vezérük nyomában tudjon maradni.

Ennél már csak az a röhejesebb, hogy nagyon sokan, több millióan, mindenesetre többen vannak azok, akiknek nem kell Orbán Viktor, de mégsem tudnak felülkerekedni azokon a kisebbségben lévő elmeháborodottakon, akiknek viszont csak és kizárólag Orbán a jó. Ez miként lehetséges, ez az egyik legnagyobb 21. századi talány, mert a jelenség nem egyedien magyar, csak éppen mi itt Magyarországon a lehető legkonzekvensebben vagyunk röhejesek. Más országokban még mindig van esély arra, hogy a józan ész felülkerekedjen, nálunk ennek esélye a nullához konvergál.

Honnan is lenne esélyünk előrelépni, amikor az ország utolsó nemzetközi sikere a Rubik kocka volt. Honnan lenne esélyünk a nagyhatalmak elismerésére és barátságára, amikor arra nem is tartunk igényt, mivel jobban szeretünk helyettük és a szomszéd országok helyett is inkább Vlagyimir Putyinnal és egyéb egzotikus ázsiai diktátorokkal, a kínai kommunistákkal, a török diktátorral, a félkegyelmű brazil elnökkel barátkozni. A magyar kormányfő arról is híres, hogy becsukott szemmel kiszúrja és kebelére öleli azokat a szélsőjobboldali neonáci és neofasiszta politikusokat, akik aztán – ha a mozgalmuk nem is – de ők személy szerint rendre eltűnnek a süllyesztőben.

Honnan is lenne esélyünk az ezeréves terv megvalósítására, amit még István királyunk dolgozott ki, és aminek a lényege az volt, hogy integrálódjunk Európába, mégpedig annak nyugati felétől véve a példát, amikor ezer évvel később olyan vezetője van az országnak, aki kokikat, sallereket osztogatni jár a nyugati világ egyik központjába, Brüsszelbe, ahonnan ezek után általában bucira vert fejjel és rojtosra rúgott seggel jön haza, de persze elégedetten, mert a tarisznya tele frissen nyomott, még meleg eurós bankókkal.

Honnan is lenne esélyünk bármire, amikor az országot félművelt emberek irányítják a műveltek ellen, hozzá nem értők osztják az utasításokat a szakembereknek, az orruknál tovább nem látók gyártják az ilyen-olyan nyitási stratégiákat, amelyek rendre kudarccal végződnek, de minden sikertelenség sikerré hazudására milliárdokat költenek, egy egész hadsereg dolgozik azon, hogy az átlagműveletlen, csak magyarul tudó, (már amennyire) magyar emberhez a világ hírei még véletlenül se jussanak el, az igazságnak meg pont a fordítottja.

Honnan lenne esélyünk a kilábalásra, amikor a magyar társadalom, ugyan morog, mint a bolhás kutya, de a tolvajnak csóválja a farkát, a saját gazdáját meg megharapja, mert a finom jutalomfalatok elveszik az eszét, a rúgásokhoz meg már hozzászokott az ülepe, amely egyébként is a leghasznosabb testrésze, ugyanis ezen kívánja kivárni a dolgok jobbra fordulását, mert az eszét csak és kizárólag arra használja, hogy megfelelő túlélési stratégiát dolgozzon ki arra az esetre, ha minden marad a régiben, mert nem szeretné, ha felkészületlenül érné a változatlanság.

És hogy teljes legyen a kép: vannak az országnak úgy(nevezett történelmi egyházai. Ezek attól lettek történelmiek, hogy Orbán Viktor így döntött. Ezek egyike sem foglalkozik igazán mással, mint az államtól kapott pénzek felélésével, saját vagyona gyarapításával. Nincs olyan történelmi egyházunk, beleértve az összes keresztényt és a zsidókat is, akik ne bizonyították volna látványosan, hogy a pénz az egyházi ember eszét pont ugyanúgy képes elvenni, mint ahogy a pénztől senki, még az egyházi emberek sem lesznek okosabbak, de tisztességesek biztos nem.

A végén szólok csak a legviccesebbekről, a magyar ellenzékről, amely arról híres, hogy mindent megtesz azért, hogy elvigye a pálmát az országos „ki a röhejesebb” vetélkedőben, és ezidáig ez sikerül is neki. A magyar ellenzéket semmivel nem lehet megalázni. Pontosabban: naponta átlag 24-szer lehet megalázni, de ebből nem hogy nem tanul és nem hagyja ott a helyet, ahol így bánnak vele, és ahol más szerepe nincs is, mint hogy mindennapi megaláztatását látványosan eltűressék vele, de kis sem lehet onnan utálni, mégpedig nem elsősorban mazochizmusa, hanem az ott kapott fizetése okán. Ez amennyire nevetséges és röhejes, pont annyira érthető és emberi. Mert a magyar társadalom egy jelentős része ezzel még mindig egyetért és általában nem rest bevallani, hogy egymillió forintos alapfizetésért maga is beülne a magyar parlamentbe.

Aki az eddigieken nem röhögött eleget, annak ajánlom, hogy keressen magának röhejesebb országot! Nem állítom, hogy ez lehetetlen, mert azért van választék, és egyre nagyobb. Mégis: Magyarországon – ha az ember elég igénytelen – lehet élni. Közmunkából, minimálbérből, egymilliós képviselői fizetésből egyformán igénytelenül. Feltéve, hogy az embert nem támadja meg halálos kór, nem gázolja el egy autó, nem esik a fejére egy tégla. De hiszen ez más országokban is ugyanígy elő tud fordulni.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s