Hétfőn szép napom volt. Felhőtlen volt az ég, lágy szellő borzolta a Mátra élénk zöldbe öltözött lankáit, a fácánkakasok érdes hangon hívogatták a jércéiket, az őzgidák az erdei tisztásokon legelésztek, a macskánk a kutyánkat hergelte az udvaron. Közben – és ez adta meg a nap igazi csillogását – Schiffer András ügyvéd, bukott politikus, úgy is mint vezető magyar értelmiségi, megnyugtatóan bejelentette: Magyarországon nincsen diktatúra és működik a parlamenti demokrácia.

Fellélegeztem, megkönnyebbültem. Miközben a világon mindenki – de maga Schiffer is – arról beszél, hogy az ébredés a koronavírus-kóma után nagyon fájdalmas lesz, és a világ már nem lesz olyan, mint amilyen volt, azért mégiscsak van valami, ami nem változik, örök, egy stabil pont a világon, és ez nem más, mint a magyar értelmiség legendás impotenciája és hagyományos ignoranciája.

Könnyen el lehetne intézni a dolgot azzal, hogy Schiffer nem érdekel senkit, ő már csak egy ismert székesfővárosi prókátor, aki valamikor egy sokat ígérő párt elnöke, parlamenti képviselő volt, de már sem ez, sem az. A véleménye ugyan – lévén művelt, tehetséges ember – még mindig érdeklődésre tart számot, ezért változatlanul népszerű interjúalanya a pseudoellenzéki magyar médiáknak, de csak ennyi és nem több.

Ha Schiffer mint volt ellenzéki politikus a magyar társadalom egy jelentős hányadának tapasztalatával és a fél világ meggyőződésével ellentétes véleményt fogalmaz meg, amely szerint a felhatalmazási törvény ugyan rossz, mert korlátlan időre ad ellenőrizetlen jogokat a kormányfőnek, és nincs behatárolva, hogy mire, de mégis parlamenti demokrácia és nem diktatúra van nálunk, akkor valami baj van valakivel, és az a valaki nem biztos, hogy a magyar társadalom egy jelentős része, és a fél világ együtt, nem pedig Schiffer András egyedül.

Egyáltalán nem azért, mert Schiffer véleményével szemben többen képviselnek ellentétes álláspontot, hanem azért, mert amit Schiffer mond, az formálisan védhető ugyan – maga Orbán már Schiffer előtt meg is védte -, de valójában hamis és tarthatatlan. A világon nincs egyetlen olyan ország sem, ahol azért van demokrácia, mert Schiffer András ott demokráciát lát. Mint ahogy Magyarországon sincs demokrácia csak azért, mert Orbán Viktor vagy Schiffer András szerint van.

Hogy friss és ma az érdeklődés középpontjából hozzak példát: ha Müller Cecília azt mondja, hogy az is felgyógyult betegnek számít, aki előtte nem volt beteg, ezért beleszámolják a gyógyultak statisztikájába – a gyógyultnak ilyen kiterjesztett a definíciója –, akkor a statisztika korrekt. Vagyis, ha a parlament épületében képviselőnek látszó személyek múlatják az időt havi egy millióért, és időnként csúnya dolgokat vágnak egymás fejéhez, néha még szavaznak is, és Schiffer szerint ez a parlamenti demokrácia, akkor nálunk tényleg parlamenti demokrácia van.

Ha Müller Cecília szerint Magyarországon gyakorlatilag minden koronavírussal fertőzött beteg az alapbetegségébe és nem a koronavírusba halt bele – lévén ez a definíció –, akkor ez így is van. Akkor is, ha a veseelégtelenségben vagy cukorbetegségben mint alapbetegségben szenvedő páciens a lélegeztető gépen fulladt meg, mert a koronavírus által tönkretett tüdején keresztül nem kapott a szervezete elég oxigént.

Schiffer Andrást nem kell érdekelje, hogy a demokrácia, a politikai és emberi szabadságjogok helyzetének kutatásával foglalkozó nemzetközi civil szervezet, a Freedom House Magyarországot kiírta a demokráciákat működtető országok közül, és átsorolta az úgynevezett hibrid rendszereket működtetők csoportjába, amely Bosznia-Hercegovinát, Szerbiát, Koszovót, Montenegrót, Albániát, Észak-Macedóniát, Ukrajnát, Moldovát és Grúziát tömöríti. Hiszen ez is csak egy bolsevik trükk, vagy a Soros György által finanszírozott balliberálisok aknamunkája.

Schiffernek és számos magyar értelmiségi társának a valóságnál sokkal fontosabb olyat mondani, ami eredeti, meglepő, szembemegy az általános vélekedéssel, azokkal is, akik ugyanazt bírálják, amit ő. Neki mást és másképpen kell mondania, mert ő az eredeti Schiffer, nem egy egyszerű magyar halandó. És így aztán, Schiffer Cecíliától megtudjuk, hogy mitől döglik a légy: az alapbajtól, a rendkívüli jogokat definiáló sarkalatos törvénytől, és nem a felhatalmazási törvénytől.

Az ország lakosainak túlnyomó része nagyon gyatrán érzi magát, mert úgy látja, hogy nincs beleszólása a saját dolgaiba, abba se, hogy a törvények mire vonatkozzanak, és a vészhelyzetben teremtett törvényen kívüli állapot meddig tartson, és abba se, hogy az adóforintjaiból visszakap-e valamit, ha szorult helyzetbe kerül, vagy azok változatlanul a kedves vezető hobbijára, a focira, illetve barátai, rokonai, kollégiumi szobatársai vagyonának gyarapítására, cégeik válságtámogatására mennek.

Százezreknek el kell tűrniük, hogy választott képviselőiket az országházban nemzetidegennek, külföldi ügynöknek nevezik, megalázva ezzel azokat is, akik rájuk adták a szavazataikat. Nos ezeket az amúgy is meghurcolt és az út szélén hagyott embereket rúgta tegnap – hogy tudják, mire számíthatnak a magyar értelmiségtől – Schiffer András páros lábban farba, amikor kijelentette, hogy Magyarországon parlamenti demokrácia van, és diktatúra az egyáltalán nincs.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s