Dr. Müller Cecília statisztikája szerint az is meggyógyult, aki nem is volt előtte beteg

Müller Cecília számos filozófia mélységű megnyilvánulása között az egyik legújabb és legértékesebb az, amelynek értelmében Mária (köz)munka alapú országában nem kell ahhoz betegnek lenni, hogy valaki meggyógyuljon. Ez, szerintem, simán veri az országos tisztifőorvos azon állítását, hogy a teszt nem állítja meg a járványt, ahogy a hőmérő sem akadályozza meg a lázat.

Az országos tisztifőorvos szó szerint azt mondta most hétfőn: „Gyógyultnak tekintjük azokat is, akik gyakorlatilag tünetmentesen vagy tünetszegényen otthonukban tartózkodtak 14 napos házi karanténban, és ez idő alatt a betegségnek semmilyen tünetét nem mutatták, tehát őket is gyógyultnak minősítjük. Tehát ők azok, akiket az előbb a számokkal jellemeztem.” (A 630 gyógyult. A szerk.)

Müller Cecília állításával kapcsolatban számos kérdés merül fel:

1. Aki tünetmentesen vagy tünetszegényen karanténba vonult, az fertőzött volt-e? Mert a fertőzöttségét teszt nem erősítette meg, de nem is zárta ki, hiszen tesztet nem végeztek nála.
2. Elég-e az, hogy a karantén 14 napja alatt (mely idő alatt szintén nem tesztelte őt senki) nem mutatta a betegség tüneteit ahhoz, hogy őt Müller Cecília gyógyultnak nyilvánítsa, szintén anélkül hogy azt teszt igazolná, és anélkül hogy tudnánk arról, hogy egyáltalán fertőzött volt-e, csak éppen (például) tünetmentesen vészelte át a fertőzését?
3. Müller Cecília szavai alapján az a helyzet, hogy a magyar gyógyultak között szép számmal szerepelnek olyanok, akik esetében sem azt nem állapították meg egyszer sem egzakt módon, teszt útján, hogy valaha is fertőzöttek voltak-e (tünetmentességük ellenére), sem azt, ugyancsak teszttel igazolva, hogy immár nem fertőzöttek, és nem csak tünetmentesek, de meg is gyógyultak. (Nem mutatták ki náluk a koronavírus elleni antitest jelenlétét.)
4. Müller Cecília azon csoportba tartozó „betegeiről”, akiket a betegség igazolt megléte nélkül gyógyultakként említ, csak egy dolgot tudunk biztosan, azt, hogy a karantén 14 napja alatt nem produkálták a betegség tüneteit.
5. Azt a nem annyira elhanyagolható apróságot soha nem fogjuk megtudni róluk, hogy a karantén előtt és annak ideje alatt, továbbá a karantén megszűnte pillanatában fertőzöttek voltak-e a KOVID-19 vírussal vagy sem.
6. Miután azokat, akik teszttel igazoltan fertőzöttek voltak, és produkálták is a betegség tüneteit, kezelésre is szorultak, és kórházban meg is gyógyították őket, együtt kezeli dr. Müller statisztikája azokkal, akikről nem tudjuk, hogy egyáltalán betegek, fertőzöttek voltak-e valaha is, fogalmunk sincs, hány olyan gyógyultunk van valójában, aki legalább fertőzött volt, ha beteg nem is, és hány olyan, aki tényleg beteg volt, és ki is kellett kúrálni a betegségből.
7. Ma csak azt tudjuk, hogy a gyógyultak száma hétfőn elérte a 630-at, jelentsen is ez akármit. Azt nem tudja senki, hogy közülük hányat gyógyítottak meg az orvosok, hiszen a 630-ban – Cecília szerint – benne vannak azok is, akiket orvos nem is látott. Vagyis a „meggyógyított” betegek száma kisebb, mint a statisztikában szereplő gyógyultak száma.
8. Akkor az egymillió forintos kérdés: Miért szerepel a koronavirus.gov.hu oldalon a következő, szó szerint, idézem: „630-an pedig már gyógyultan távoztak a kórházból.” Hiszen egy részük nem is volt kórházban, hanem házi karanténban ült 14 napig a betegség tünetei nélkül.
9. Még egy utolsó, kekeckedő kérdés: Ha a csak Müller Cecília által gyógyultnak nyilvánítottak közül bárki a karantén után elkapná a fertőzést, akkor ez azt jelentené-e, hogy gyógyult volt, a betegségen átesett ugyan, de mégsem szerzett immunitást, vagy azt, hogy korábban nem volt a COVID-19-cel megfertőzve, vagyis egészséges állapotából gyógyult fel?

A leírtakhoz csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy magyar embernek Magyarországon nincs lehetősége, hogy korrekt információhoz jusson a koronavírus bármely aspektusával kapcsolatban.

Nem tudjuk, hogy valójában mennyi a fertőzött, és mennyire lehet az ország átfertőzve, mert ehhez eddig nem végeztek elég tesztet.

Nem tudjuk, hol vannak a hazánkba érkezett védekezést segítő eszközök, mert azokra és az ezekre vonatkozó helyszíni adatokra rendőrök és katonák vigyáznak, az adatokat egyenruhások „validálják”, parancsra.

Nem tudjuk azt sem, hányan váltak munkanélkülivé a járvány ideje alatt, mert utóbbi adatközlés szünetel.

Nem ismert előttünk az sem, hogy pontosan hány ágyat szabadítottak fel a vírusjárványra készülve a kórházakban.

Csak azt tudjuk, mennyit terveztek felszabadítani, de az sem annyi, amennyit Müller Cecília mond, mert a 66 ezer kórházi ágy tervezett 50 százalékos felszabadítása és az ágyak 70 százalékos foglaltsága esetén nem a betegek 15, hanem 29 százalékát kellett volna hazaküldeni.

Az ágyak 60 százalékának felszabadítása minden második beteg hazaküldését jelentené számszakilag.

Van államtitkár, aki szerint az ágyak 5 százalékát kellett felszabadítani.

A lényeges információk szerint olyan értelmetlen és semmitmondó adatokkal etet minket egy magyarul nem tudó rendőr alezredes, hogy például: „A hosszú hétvégén 4677 esetben intézkedtek a rendőrök a kijárási korlátozások szabályainak megszegése miatt: 2292 esetben figyelmeztetéssel éltek, 1319 esetben helyszíni bírságot szabtak ki, és 1066 esetben feljelentést tettek.” Így a kijárási korlátozás szabályainak megszegése miatt a rendőrök már 45 ezerszer intézkedtek. Sok ez, kevés? Mond ez valakinek valamit? Érdekel ez valakit ilyen részletesen?

Vasárnap 559 hatósági házi karantént rendeltek el, ezzel az érvényben lévők száma 10 459 lett. 33 esetben tapasztalták a hatósági házi karantén szabályainak megsértését, így már 1474 alkalommal intézkedtek a hatósági házi karantén szabályainak megszegése miatt. Most aztán informálva vagyunk.

315-re nőtt a járványüggyel kapcsolatban elrendelt büntetőeljárások száma, ebből 83 rémhírterjesztés, 26 közveszéllyel fenyegetés, 96 csalás, 18 járványügyi szabályszegés miatt indult, és 62 gyanúsítottat hallgattak ki a büntetőeljárásokban. Ámen!

Zsolt Zsebesi