A véres szájú és a mocskos szájú

Kövér László szeret ütősöket mondani, vagy talán nem is tud mást. A kertek alatt, a libaúsztató és a libalegelő, vagyis a helyi futballpálya között szerzett élettapasztalatára támaszkodva jól eligazodik a saját soviniszta, nacionalista, szexista és komplexusokkal teli kis világában, ahonnan kitekintve az egész országnak bátorkodik világképet és életviteli tanácsokat adni, továbbá kész receptre felírni a magyarság elixírjét, amit – aki beveszi – rögtön az ő magyarjai közé léphet.

Legutóbb azt találta mondani a Fidesz egyik legöregebb és egyre demensebb bölénye, a megöregedett volt demokraták szövetsége nevű bolsevik párt eszmei vezérének szerepében tetszelegve, hogy az ellenzék nem a magyar nemzet része. Amit én erősen vitatnék, mert szerintem a mai magyar, magát demokratikusnak nevező, parlamenti ellenzék jobban kötődik a NER-hez, az orbáni látszat demokráciához, mint Kövér maga.

A parlamenti ellenzék számára a rendszer fennmaradása, a zsíros képviselői fizetéssel járó ellenzéki lét sokkal fontosabb mint a Fidesznek, amely a legszívesebben már ezen is túl lépne, de a nyugati nyomás és az EU-pénzek imádata miatt még kényszeredetten, éppen az életben maradás szintjén, tovább finanszírozza udvari ellenzékét, amelyet a pénzért cserében nap mint nap, – leggyakrabban éppen Kövér véres szájával – a földig szeret alázni.

Tehát az a bizonyos ellenzék, amelyikre Kövér utal, nem annyira más szférában mozog, legalábbis a jelentős része nem, mint azt láttatni szeretnék. Ha ugyanis ma valóban ártani lenne szándékuk a kedves vezetőnek, akkor azonmód kivonulnának a parlamentből és hagynák ott egyedül, ellenzék nélkül demokráciát játszani Orbánt és a beosztottjait, közöttük a szavazógépkén és röhögő háttérzajt produkáló kórusként működő Fidesz-képviselőkkel együtt. Demonstrálva ezzel, hogy Magyarországon nincs parlamenti demokrácia.

Akik viszont tényleg nem ahhoz a magyar nemzethez tartoznak, amelyhez Kövér tartozónak vallja magát, azok – köztük én is – egy cseppet sem haragszunk, amiért nem kell a Kövér nemzetéhez tartozás privilégiumáért cserébe, tök hülyének, homofóbnak, rasszistának, szexistának egy kicsit neonácinak és enyveskezű, harácsoló, ámde lelkes templomjáró kereszténynek megjátszani magunkat.

Mi ezen az oldalon állók, egy másik nemzet tagjai vagyunk és – implicite – Kövér is ezt ismerte be immár ikszedszer. Nekünk – a példa kedvéért – egy a Kövérétől teljesen eltérő történelmünk és általunk kultivált hagyomány- és értékrendszerünk van. Mi egészen más költőket szeretünk és más írókat olvasunk, mint Kövér és nemzettársai. Másoknak állítanánk szobrokat a köztereken és másoknak adnánk a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét mint akiknek ők adták.

Tényleg mi közünk van nekünk egymáshoz, hogyan lehetnénk mi egy nemzet tagjai egy Kövér Lászlóval? Hosszas gondolkodás és lamentálás után sem találtam az ő eszmerendszerével, magyarságtudatával, európaiságával, világképével semmi közöset. Sem magamnál, sem annál a néhány millió magyarnál, aki nem tartozhat Kövér nemzetéhez és persze nem is akar egy percre sem.

Mindenesetre: ma lefekszem és azt álmodom, hogy holnap egy másik országban ébredek, ahol nem kell azon töprengenem, melyik magyar nemzethez írjak alá, mert a magyar országgyűlés elnöke, a magyar köztársasági elnök, a magyar kormányfő és elvakult hívei nemzetéhez tényleg nagyon nincs kedvem tartozni. Akár odavalónak tart Kövér László, akár nem.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s