Magyarországon nem az a kérdés, hogy lenni vagy nem lenni, hanem az, hogy lőni vagy nem lőni. A hatalom arcátlansága és kegyetlensége, az emberéletek semmibe vétele oly mértéket öltött, melyet békésen tűrni nem szabad.

„Lenni vagy nem lenni; az itt a kérdés,

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri

Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,

S fegyvert ragadva véget vet neki?”

A kérdést William Shakespeare tette fel több mint 400 évvel ezelőtt. A mai magyar helyzetre adaptálva a klasszikust, nem az a kérdés, lenni vagy nem lenni, mivel egy ország népének nem a között kell választania, hogy legyen vagy ne legyen, életben akar-e maradni, vagy inkább öngyilkos lesz-e. A dilemma ma – sajnálatos módon – a lőni vagy nem lőni.

És ne jöjjön senki azzal, hogy jaj, akkor esetleg valakit még eltalálnak, valaki még meg is halhat, mert tessék körülnézni, mi folyik itt! Dilettáns, hazaáruló, kis stílű köztörvényes bűnözők nem csak játszanak az emberek életével, hanem már emberéleteket oltanak ki. Embereket ítélnek halálra a cselekedeteikkel, a döntéseikkel. Ezt a magyar nép, az isten adta nép tátott szájjal és karba tett kézzel nézi.

Jaj, csak erőszak ne legyen! De már most is erőszak van. Csúfos erőszakot tettek egy nemzeten, egy társadalmi renden, a polgári liberális demokrácián, amely az emberek születéstől fennálló egyenlőségét és az ezzel együtt járó emberi jogait, a hatalmi ágak szétválasztását, a lelkiismereti és vallásszabadságot, a szólás és a sajtó szabadságát jelenti, azt, hogy a jog forrása a nép, annak választott képviselői, akiket ettől nem foszthatja meg semmiféle felhatalmazási törvény. A választott képviselők csak a választóik előtt felelnek.

A magyar széplelkek és az intelligens, ámde impotens magyar értelmiség – miután az országon csúfos és többszörös erőszakot tettek a Fides-legények – arra várnak, hogy vajon vérét veszik-e végre valakinek, mert eddig, amíg vér nem tapad az enyves kezekhez, addig a nép, nem jogosult kiverni a jogart és az országalmát Orbán Viktor kezéből, mert az erőszakot feltételez, és erőszak az nem csúnya dolog.

Az erőszaktól való beteges félelemnél egy csúnyább dolog van, csak egy megvetésre érdemesebb, a beszariság. Kedves magyar ellenállók, forradalmárok és antifasiszták, ha el akarjátok foglalni a parlamentet, ne azzal kezdjétek, hogy az idegenforgalom@parlament.hu internetes oldalon bejelentitek látogatási igényeteket.

Kedves pedagógusok, ha úgy gondoljátok, hogy nem kellene érettségiztetni, akkor ne menjetek be az iskolába! Kedves szülők, ha szerintetek nem a legjobb időpont a május eleje, ne engedjétek a gyerekeket vizsgázni! Kedves középiskolások, ha egyetértetek ezzel, ne menjetek érettségizni!

Basszus! Csináljunk már valami erőszakosat! Mert erőszak az is, ha valakit arra vesznek rá, hogy a saját meggyőződése ellen cselekedjen, a saját értékrendjét tagadja meg, viselje el, hogy olyan politikai rendszer regnál a szülőföldjén, amely semmibe veszi a francia forradalom vívmányait, az európai értékrendet, a polgári demokráciát.

Válaszoljunk az erőszakra erőszakkal! Jelentsen is ez akármit. Mert a helyzet olyan, hogy a gyerekeink, az unokáink, de végső soron saját magunk miatt is, sajnos már nem is az az igazi kérdés, hogy lőni, vagy nem lőni, hanem az, hogy mikor. Lehet szörnyülködni, de szabad emlékezni is. 1848 azzal kezdődött, hogy:

Lamberg szivében kés, Latour nyakán 
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! 
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!… 

írta: Petőfi Sándor

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s