A világméretű koronavírus-válságnak széles, össztársadalmi és nemzetközi üzenete van. Az első és a legfontosabb: a társadalmaknak, az emberiségnek választania kell, hogy a nagy globális válságok kezeléséhez a hatalmi kényszer intézkedéseket, a teljes körű megfigyelést, az emberi, politikai szabadságjogok korlátozását, a szigorú ellenőrzést és szankcionálást, vagy az őszinte tájékoztatáson, a társadalmak és vezetőik párbeszédén, kölcsönös bizalmán alapuló együttműködést választja-e.

A második: globális válság esetén, mint amilyen a koronavírus-válság is, egyre világosabban látszik, hogy az egész emberiséget érintő és veszélybe sodró helyzetekben nem lesz, nem lehet megoldás a nemzetállamok önző és mindenki másra tekintettel nem lévő viselkedése, még, ha ez egyébként jól mutat is a saját táradalom tagjai szemében. A mostani válság bizonyítja, hogy a kicsik és a nagyok egyaránt egymásra vannak utalva, hogy az Egyesült Államok ugyanúgy kénytelen együttműködni más országokkal, mint Németország, Franciaország, Olaszország vagy Magyarország.

A jövő a nemzetközi együttműködésé, a szolidaritásé. Erre van szükség a vírus ellenszerének felkutatásában, a szérum kifejlesztésében, a szükséges egészségügyi felszerelések, eszközök gyártásában és leszállításában, a szakembere, akár az orvosok és ápolók cseréjében, a tapasztalok gyors megosztásában. A vesztes, rövidlátó és visszataszító pozíció az „America first”, vagy „Nekünk Magyarország az első” semmit nem ér nemzetközi válságok kezelésében.

A nemzetállamok bezárkózó önzése nem azért elvetendő, mert baloldali-liberális, internacionalista szörnyeknek ez nem tetszik, hanem azért, mert ez kontra produktív, nem szolgálja a magukat kivételes helyzetbe hozni kívánó nemzetállamok érdekeit sem.

Az Egyesült Államok csúnyán felsült, amikor Donald Trump izolációs politikája jegyében egyszerűen meg akarta vásárolni a legígéretesebb eredményeket felmutató német céget és kizárólagosságot akart szerezni a koronavírus elleni szérum gyártására. Nem ez az út. Nem ez az emberiség jövője. Ez vesztes stratégia és mindannyiunk pusztulásához vezet.

Ma mindenki határt zár. A legtöbben abban hisznek, hogy a vírust elsősorban a sorompók, a szögesdrót kerítések, a magas és hosszan nyúló falak fogják megállítani. Néhányuk szerint az utcán járőröző rendőrökkel, katonákkal, a kormányoknak, a politikusoknak adott korlátlan felhatalmazással, háborús állapotok, katonai diktatúra bevezetésével lehet fellépni ellene.

Az igazság az, hogy az emberek szabad mozgásának, a szociális kapcsolatok korlátozásárnak, a kézmosás, az egyéb higiénikus viselkedési formák elterjesztésének nem a rendőrségi, a katonaság bevetése a legjobb eszköze. Senki nem azért most kezet kisgyermek kora óta, mert rendőr áll a háta mögött.

A legeredményesebb minden válság leküzdésére, ha a társadalom és választott képviselői, az emberek, és az államgépezet között olyan bizalmi viszony van, amelyben az egyes ember elhiszi, hogy mindenről, ami vele, az országával, a táradalommal történik, hiteles és őszinte tájékoztatást kap.

Elhiszi, hogy minden információt a rendelkezésére bocsátanak ahhoz, hogy jó döntéseket hozhasson a saját és a családja, a környezet védelme érdekében, amely döntésekhez megfelelő alternatívákat kap a szakemberektől, a tudomány embereitől, az orvosoktól, az állam pedig valamennyiük rendelkezésér bocsátja a védekezéshez szükséges eszközöket. Kellő számban és a megfelelő időben.

Amikor a hatalom és a társadalom között nincs meg a kellő bizalom, amikor az emberek nem érzik magukat elég jól tájékoztatva, főleg, amikor ez így is van, a táradalomtól nem várható el, hogy feltétel nélkül kövesse a hatalom utasításait, tanácsait, hogy higgyen azoknak, akik a tényleges információk birtokában, ilyen vagy olyan ürüggyel – rendre a pánik elkerülésének fontosságára hivatkozva – megtagadják tőlük a korrekt tájékoztatást, sőt félretájékoztatják őket.

A leggyakrabban valójában azért hazudnak, mert az állam nem tette meg időben a szükséges lépéseket a táradalom védelmében. Ilyenkor nyúl a hatalom a várható jogos kritika elkerülésének régen bevált eszközéhez, a hazugsághoz és a mások felelőssé tételéhez, a valós helyzet megmásításához, a titkolózáshoz, a titkosításhoz.

Magyarországon ma a válságkezelés legrosszabb formájával van dolgunk. Minden, amit rosszul lehet csinálni, az állam és polgárai viszonyában, azt az Orbán-rezsim rosszul is csinálja. A táradalom nem hisz a kormánynak, a hivatalos adatokat szkeptikusan fogadja, joggal úgy érzi, hogy félre van vezetve. A mai napig nem képes a politika az embereket őszintén beavatni abba, mi vár rájuk és valójában mi lenne a helyes viselkedés ebben a helyzetben.

Mindezt csak és kizárólag azért, mert akkor be kellene ismerni, hogy elejétől fogva rosszul kezelték a válságot, késlekedtek az alapvető intézkedésekben, a védekezéshez szükséges eszközök előteremtésében, és ennek elkendőzésére meghamisították a fertőzési adatokat, rossz protokoll szerint kezelték a járványt és félretájékoztatták a lakosságot a fertőzés elkerülésének helyes eszközeiről, csak azért, mert azokat nem tudták biztosítani.

A hivatalos szervek még ma is csak korlátozottan látják szükségesnek a tesztek lefolytatását, miközben egész Európa, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) erre szólítja fel az országokat. Az országos tisztifőorvos üldözi a maszkot viselő „egészségeseket”, miközben a kormány milliószámra próbál maszkokat vásárolni.

Az akut orbanizmus kórban szenvedő magyar táradalom számára életveszélyes a koronavírus-járvány. A társadalom szinte nulla ellenállást mutat a vírussal szemben és nem lehet abban sem bízni, hogy ez megváltozna a járvány levonulása után. A magyar szervezetek ellenállása annyira meggyengül az évtizede tartó orbanizmus miatt, hogy erre az akut betegségre rakódó koronavírus-fertőzéssel szemben minimális ellenállást sem tudnak tanúsítani.

Ahogy mindenütt az akkut betegségekben szenvedő, vagy a legyengül immunrendszerrel rendelkező idősek élete van veszélyben, ugyanúgy áll a magyar társadalom is legyengült, védekezni alig képes állapotban a járvánnyal és Orbán Viktor tejhatalmi, diktatórikus törekvéseivel szembe.

Az nem meglepetés senkinek, hogy Orbán Viktor jó lehetőséget lát a személyes hatalmának megerősítésére a vírusválságban és korlátlan felhatalmazást akar kicsikarni az országgyűléstől ahhoz, hogy annak ellenőrzése nélkül rendeletek útján kormányozza az országot, hogy minden törvény és szabály csak akkor és olyan mértékben legyen érvényes, amikor és amilyen mértékben ő azt jónak látja, éspedig addig, amíg neki tetszik.

Hogy Orbán Viktor korlátlan hatalmához az ellenzék és a magyar társadalom nem igen akar hozzájárulni, az nem véletlen, de jelentősége ma már nincs, mivel Orbán saját parlamenti szavazógépére támaszkodva, a szükséges többség birtokában a parlament bezárását is meg tudja szavaztatni magával a parlamenttel.

Nem állunk jól. Korlátozottan csak abban bízhatunk, hogy a magyar társadalom a járvány hatására immunitást fog szerezni – éspedig nem csak a koronavírussal – de akut betegsége, az orbanizmussal szemben is. Ha a vírussal együtt nem szabadulunk meg Orbántól és rendszerétől, a magyar társadalom soha egészséges nem lesz. Semmilyen új szérum nem fogja megvédeni a végzetes járványtól, a neonáci orbanizmus fertőzésétől, ami végül a társadalom fájdalmas, lassú halálához fog vezetni.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s