Az állampolgár legnagyobb ellensége a saját állama. Védelmet ellene napjainkban csak az úgy nevezett civil szervezetek, a jogvédők és a nemzetállam határain túl működő nemzetközi szervezetek, nemzetközi bíróságok nyújtanak. Évszázadokon keresztül az állam volt az egyszerű ember legnagyobb ellensége, amely nem hogy semmitől nem védte meg a polgárát, de kiszolgáltatta mindennek és mindenkinek.

A nemzetállam törvényekkel szentesítette az emberek legkegyetlenebb kizsákmányolását, jogfosztását, a rasszizmust, az antiszemitizmust, a vallási türelmetlenséget, a homofóbiát, a szegények, a másképp gondolkodók, a fogyatékosok kirekesztését és kriminalizálását. Az állam mindig igyekezett és ma is igyekszik mindenre rátelepedni, mindenbe beleszólni, mindenkit kontroll alatt tartani, szabályok közé szorítani, az emberek életét befolyásoló döntéseket központosítani.

Mindezt általában egy uralkodó osztály, ideológia vagy vallás nevében, a nemzet, a közösség, a nép érdekeire és biztonságára hivatkozva teszi. Az állam nem egyszerűen túlhatalommal rendelkezik a polgárai felett, de hatalmával vissza is él. Túlhatalmát folyamatosan erősíti és rendre – persze a közjóra hivatkozva – a polgárai ellen használja fel. A fejlett polgári demokráciákban is így van ez, azzal a megszorítással, hogy ott a társadalom ennek tudatában védelmi mechanizmusokat épít a rendszrbe, amelyek kordában tartják a túlhatalomra, a polgárai ellen fenekedő államhatalmat.

Az úgy nevezett ellensúlyok és fékek létezése a nyílt beismerése annak, hogy a polgári, képviseleti demokrácia nem működik hibátlanul, mert rendre a demokrácia eszközeivel képes ártani a demokráciának magának, és – bár deklaráltan a köz akaratából és a köz érdekében működik – az egyes embert sújtó törvényeivel, szabályaival és bürokratikus működésével, helyenként a partikuláris érdekek közérdekké hazudásával – a köz érdekével szemben lép fel.

Hogy rátérjek a tárgyra: amikor Magyarországon Orbán Viktor sikeresen felszámolta az állam túlhatalma ellen védő fékeket és ellensúlyokat, a nem tökéletes rendszer hibáinak kiküszöbölését szolgáló intézményeket, amikor ellehetetlenítette az érdekvédelmi szervezeteket, a szakszervezeteket, a civil szervezeteket, amikor a társadalmi önkontroll egyik alappillérét a szabad sajtót felszámolta, és végül, midőn az igazságszolgáltatás függetlenségére tört, azt a hatalom szolgálatába állítandó, megágyaz egy olyan állammodellnek, amely a kor polgári demokráciájának a karikatúrája csupán, a demokrácia Patyomkin faluja, ahol az állam, és annak nevében az államhatalmat gyakorló de jure választott, valójában kiválasztott képviselők azt tesznek az állam polgáraival, amit akarnak.

Amíg a magyar társadalom immunrendszereként működni hivatott magyar értelmiség éveken keresztül – gyakorlatilag napjainkig – azon tudott vitatkozni, hogy ez már diktatúra-e, vagy még csak autokrácia, vagy valami akármi, addig Orbán Viktor zavartalanul folytathatta életművének felépítését, a demokrácia nélküli demokrácia létrehozását, a kádári szocialista demokráciát is lefőző illiberális demokrácia jelszavával, amelynek – nem annyira elvi, mint hatalom- és gazdasági befolyás szerzési törekvésen nyugvó – credója csak annyi – Vlagyimir Iljics Lenin nyomán – hogy minden hatalmat a Viktornak.

Most, hogy a magyar kormány, a magyar állam, a választók akaratára és a nemzet érdekeire hivatkozva, a művészi szabadság megmaradt végvárainak bevételére készül, amikor meg kívánja szüntetni a színházak önállóságát, amivel persze újabb kést döf az önkormányzatiság éppen hogy verő szívébe is, a magyar értelmiség megint kizárólag jajongani tud és csak arra képes, hogy alaposan kielemezze a színházakat egy ember kezére adó törvény betűit és leírja a törvény egyes változatai közötti különbséget. Nem képes kimondani, hogy itt semmi más nem történik, csak az, ami eddig és csak haladunk tovább a viktori úton, ami a nemzethalálba, a nihilbe vezet Moszkva végállomással.

És, hogy a megoldásról is szóljak, amit lelkes olvasóim rendre hiányolnak az írásaimból: amennyiben és amennyire igaz a fenti állítás, hogy tudni illik a magyar állam egyre világosabban és egyre egyértelműbben a saját polgárai ellen működik, a magyar polgárnak joga van ezen állam ellen szervezkedni, annak megbuktatását célul tűzni és ahhoz minden szükséges eszközt felhasználni. Igen, igen az erőszakot is. Tetszik is ez a budai széplelkeknek, vagy nem, az erőszak is az eszközök között van. Persze csak akkor és olyan mértékben, amikor és amilyen mértékben azt maga az állam kikényszeríti.

A magyarok millióinak mára nincs állama, nincs olyan hatalmi szervezet, demokratikus intézmény – mert a magyar országgyűlés rég nem az – amely az érdekeit megvédené, amely biztosítaná a polgárai gazdasági, vállalkozási, kulturális szabadságát, a jogot, hogy a saját falujában, városában úgy szervezze az életét, ahogyan neki tetszik, hogy országát olyan irányba kormányozza, amelyet az országa számára előnyösnek tart. A hatalmat ma Magyarországon egy pöttömnyi klikk tartja a kezében, amely a saját embereit ültette minden vezető pozícióba és a folyamatosan a saját nevére íratja az ország javait, Magyarországot olyan irányba vezeti, amely csak és kizárólag e kis csoport személyes érdekeit szolgálja.

A fent leírt körülmények között a népfelkelés – bármilyen törvény tiltja is – a nép szent joga és kötelessége. Nem azért mert egyes erőszakot imádó felbujtók ezt hirdetik, hanem éppen azért, mert a hatalom, a magyar állam elzárta minden más lehetőségét annak, hogy a magyar nép, a magyar társadalom hatékonyan képviselni tudja a saját érdekeit a saját államával szemben, hogy erőszak nélkül, demokratikus eszközökkel érje el, hogy hazája a kedve szerint működjön. Mivel erre ma nincs módja és napról napra kevesebb lesz a legális, demokratikus, intézményes lehetősége, senki ne lepődjön meg azon, hogy napról napra többen követelik: kapjunk kapára, kaszára.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s