Az orosz medve előre iszik a fehérorosz medve bőrére

Elmaradt a vasárnapra tervezett ünnepélyes aláírási ceremónia, amelyen 31 dokumentumot látott volna el kézjegyével az orosz és a fehérorosz elnök. Ezek az egyezmények szabályozták volna a két ország „mély integrációját” valójában az egyesülésüket, amelyben a Fehérorosz állam elvesztené szuverenitását, Oroszországgal közös adórendszere, pénzügyi szabályozása, kormánya és parlamentje lenne, valamint a közös külpolitikát is Moszkvában határoznák meg

Lukaszenko szombaton Szocsiban nem tudott megegyezni a 31 dokumentumból legalább 10 pontos tartalmában, amiről a világ csak ennyit tud, mivel valamennyi a mai napig szigorúan titkos és sem a fehérorosz sem az orosz társadalomnak fogalma nincs arról, mit is tartalmaznak. Az aláírás elmaradása hatalmas kudarc Vlagyimir Putyin számára, aki minden erejével azon volt, hogy az pontosan december 8-án történjen meg.

Nem véletlen, hiszen az esemény napra pontosan 20 évvel az után lett volna, hogy Minszk és Moszkva megállapodott az államközösségről és – ami még ennél is fontosabb volt az orosz elnök számára – szintén december 8-án vált hivatalossá 1991-ben a Szovjetunió felbomlása, amikor Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország aláírta az erről szóló dokumentumot. Putyinnak jelkép értéke lett volna, ha éppen ennek a napnak az évfordulóján tesz egy komoly lépést a Szovjet Birodalom újjáépítése felé Fehéroroszországnak az orosz birodalomhoz csatolásával.

Hogy nem sikerült pontot tenni a történet végére vasárnap, az egyáltalán nem jelenti, hogy az ügy nem lenne gyakorlatilag lefutott. A felek most is csak abban állapodtak meg, hogy december 20-án folytatják a most sikertelenül zárult tárgyalásokat, tehát szó sincs arról, hogy hivatalosan bárki is visszakozott volna. Minszk ezt nem is tehetné meg, olyan mértékében függ – mindenek előtt gazdaságilag – Oroszországtól.

Moszkva már eddig is bevetette a gazdasági fegyvert, hogy meggyorsítsa a két ország egyesülését. Ez – egyelőre – csak annyit jelentett, hogy néhány fontos fehérorosz exportcikket, amelyek egyetlen piaca Oroszország, behozatali tiltás alá helyeztek. Az igazi, az orosz atomfegyver bevetésével, az olaj és a gáz árának megemelésével Moszkva eddig csak fenyegetőzött, de tény, hogy nincs a két ország között érvényes szállítási szerződés és elfogadott ár 2020-ra.

Az azonban most Szocsiban is nyilvánvalóvá vált, hogy a fehérorosz elnök Lukasenka, legalábbis nem dalolva megy bele országa átadásába Putyinnak, és kézzel-lábbal igyekszik legalább a behódolás dátumát odébb-odébb tologatni.

A helyzet rendkívüliségét és ellentmondásosságát jól mutatja, hogy megállapodások aláírásának tervezett napján a maroknyi fehérorosz ellenzék közel ezer fős tüntetését Minszkben az egyébként ilyesmiben nem tréfáló rendőrség nem oszlatta fel. Lukasenkának jól jött, hogy népének az egyesüléssel kapcsolatos ellenszenvére is hivatkozhatott Szocsiban.

Persze a fehérorosz vagy akár az orosz nép érzései a legkevésbé sem érdeklik sem Lukaszenkát sem Putyint. Putyin minden eszközzel keresztül fogja vinni a tervét és Lukaszenkának meg kell elégednie azzal, hogy valami hatalma azért neki is maradhat, ha nem is annyi, amennyivel ma rendelkezik, vagyis bele kell törődnie, hogy a jövőben nem lesz országa tejhatalmú ura.

Mindenesetre a fehérorosz-orosz liezon története és annak majdani kimenetele figyelmeztetés minden egykor szovjet tagköztársaság és Oroszország valamennyi szomszédja számára azzal kapcsolatban, mire lehet számítani Moszkva részéről, és milyen valódi szándékai vannak Oroszországnak, amikor bárkivel szoros gazdasági kapcsolatokat épít ki.

A legnagyobb aggodalommal a balti államok és Lengyelország követi az eseményeket. A fehérorosz-orosz egyesüléssel Lengyelországnak új, mintegy 400 kilométeres határa lesz a megnagyobbodott Oroszországgal, amellyel jelenleg csak a kalinyingrádi exklávénál érintkezik. Varsó nyugtalanul szemléli az egyre mélyebb „integrációt” a két ország között és nem kevésbé aggódik az ukrajnai helyzet miatt sem.

Ennek következménye, hogy Lengyelország példátlan tempóban fegyverkezik, amerikai légvédelmi rendszert vásárolt és hadserege minden fegyvernemét erején felül fejleszti, továbbá amerikai szárazföldi egységeket állomásoztat a területén, egyelőre rotációs jelleggel, hogy ne sértsék meg az ezt tiltó orosz-amerikai megállapodást.

Mindeközben a magyar kormány egyre szorosabbra fűzi politikai, gazdasági és pénzügyi kapcsolatait Oroszországgal. A magyar kormányt nem zavarja teljes energetikai függősége Moszkvától, sőt azt tovább fokozza azt orosz atomerőmű vásárlásával és az arra felvett orosz hitellel, orosz bankok területen kívüli státuszának biztosításával Budapesten.

Orbán Viktor nyíltan arra készül, hogy egy esetleges szakításig fajuló konfliktus esetén az EU-val, legyenek szövetségesei, akikre támaszkodva megőrizheti szabadságát a magyar demokrácia teljes felszámolásához és az ország kirablásához, a nemzeti vagyon jelentős részének saját családja illetve strómanjai nevére írásához.

Orbán önös hatalmi és anyagi érdekből minden további nélkül át fogja vezetni Magyarországot a nyugati érdekszférából az orosz érdekszférába. Ennek semmi akadálya nem lesz, ha magyar nép ezt engedi és a jövőben is olyan passzív szemlélője marad a saját sorsa alakulásának, mint eddig. A legjobb úton járunk, hogy ez így legyen.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s