Lukasenka és Putyin

A tervek szerint vasárnap aláírják az Oroszország és Fehéroroszország integrációját szabályozó egyezményeket, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy Moszkva – hosszú évek kemény munkája eredményeképpen – egyszerűen magához csatolja a jelenleg még független országot. A vasárnap aláírásra kerülő egyezmények részleteit – amolyan oroszos nyíltsággal – teljesen titoktartás övezi.

Mindenesetre nem sok kétséget hagynak az „integráció” valódi céljáról a 31 aláírásra váró dokumentumból eddig kiszivárgott tények, úgy mint – például – a tervezett vámunió, az ígért egységes pénzügyi és adórendszer (magyarul az orosz gazdasági rendszer átvétele) illetve a közös parlament és a közös kormány, valamint a tervezett egységes külpolitikai irányvonal.

A maroknyi fehérorosz ellenzék drámai felhívással fordult a világ népeihez, amelyben egyenesen a fehérorosz állam megszűnését jelentik be. Úgy fogalmaznak, hogy az eddig szuverén állam „az agresszív és erőszakos orosz birodalom” áldozatául esett.

Maga Lukasenka fehérorosz elnök nem győzi hangsúlyozni, hogy a közel negyedszázados elnöksége alatt szerzett tapasztalataira támaszkodva képes az ország szuverenitását fenntartani és ellenállni „bizonyos Putyin környezetében található erőknek” akik Fehéroroszország érdekei ellen munkálkodnak.

Mindenesetre Putyin orosz elnök szombatra Szocsiba rendelte a fehérorosz elnököt, hogy az utolsó simításokat is elvégezzék az integrációt konkretizáló egyezményeken. Ezen a találkozón Lukasenka – elvileg – még kihátrálhat a két ország egyesítéséből, megakadályozhatja Fehéroroszország békés annektálását, csakhogy ennek – az időhúzáson túl – reális esélye nincs, mivel mára már országa olyan mértékben függ Moszkvától, hogy makacssága végzetes gazdasági következményekkel járna.

Az oroszok – a politikai nyomás mellett – számos kereskedelmi korlátozással tették világossá, hogy nem viccelnek és komolyan gondolják a két ország fúzióját. A fehérorosz gazdaság számára meghatározó és csak az orosz piacon eladható termékek sorára vezettek be behozatali korlátozásokat és amikor a tárgyalások elakadtak, mindig megpendítették az orosz „atomfegyvert” a gáz és az olaj árának emelését, amivel szinte azonnal térdre lehetne kényszeríteni Minszket.

Medvegyev orosz kormányfő folyamatosan arra emlékeztet, hogy a minszki rezsim fenntartása eddig több mint 100 milliárd dollárjába kerül Moszkvának, ezért véget kell vetni az integrációs ígéretekre alapozott kivételes bánásmódnak, nem lehet más pénztárcájából élni. Jelenleg Minszk az oroszországi kiviteli vám megfizetése nélkül kapja az orosz olajat, aminek egy részét felárral tovább adja például Ukrajnának. Ennek is vége lesz az „integráció” után.

Putyin a falhoz állította Lukasenkát és kész tények elé a világot. A két ország fúziója miatt a legnagyobb az aggodalom Varsóban, ahol az ország biztonságát aláásó fejleménynek tartják a fehérorosz-orosz egyesülést. Lengyelország, amely Fehéroroszország közvetlen szomszédja, de Oroszországgal csak a kalinyingrádi exklávénál van közös határa, az egyesülés után közel 400 kilométeres olyan határt kap, amely lényegében Oroszország határa lesz. Varsó már eddig is mindent elkövetett, amit csak tudott, hogy megakadályozza a két ország fúzióját, mivel a közte és Oroszország között elhelyezkedő Ukrajnát és Fehéroroszországot egyfajta biztonsági pufferzónaként kezeli Oroszország és Lengyelország között.

Miközben nem csak a lengyelek, de a nagyhatalmak is aggodalommal szemlélik az orosz terület- és befolyásszerzési törekvések ezen újabb megnyilvánulását, a magyar kormánynak egy szava sincs az ügyben. Budapest, pontosabban Orbán Viktor nem lát semmi rosszat abban, hogy Moszkva gazdasági, katonai és politikai nyomásgyakorlással tereli be a saját érdekkörébe a szomszédos országokat, és nyíltan az egykori Szovjet birodalom újraépítésén fáradozik. Talán azért sem, mivel magának Orbán Viktornak semmi kifogása nem lenne az ellen, ha Magyarország is újra az orosz érdek- és befolyási zóna része lenne, az Orbánnal szemben barátságtalan nyugati szövetségi rendszerek helyett.

Orbán az övéi közt (Erdogan, Lukasenka, Putyin)

Talán a fehérorosz fejlemények észre térítik azokat az Orbán-rajongókat, akik Magyarország és Oroszország politikai, gazdasági és politikai közeledésében nem veszélyt, hanem Orbán politikai zsenialitását, nemzeti pávatánca megnyilvánulását vélik felfedezni. Számukra lehet figyelmeztető példa, hogyan fonja be és zárja halálos ölelésbe az orosz óriáskígyó azokat az országokat, amelyek gazdaságilag függőségbe kerülnek vele.

Magyarország kizárólagos orosz olaj és gáz vásárlásával, az orosz atomerőmű építésével, az erre felvett orosz gigakölcsönnel már most is az orosz anakonda szorításában érezheti magát, és – a hazaárulással egyenlő lenne – megvárni, amíg az orosz óriáskígyó lassan körbenyálazza és komótosan benyeli elnyeli hazánkat is.

Zsebesi Zsolt

Az orosz óriáskígyó benyálazta és kezdi lenyelni Fehéroroszországot” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Sajnos nem ismerem jól az orosz történelmet. Fehéroroszország volt valaha is önálló ország?

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s