„Németország toronymagasan Magyarország első számú gazdasági partnere, az ideérkező külföldi befektetések értékének 29 százalékát adja. Ma már 6000 német vállalat 300 ezernél is több magyar embernek ad munkát, míg a két ország kereskedelmi forgalma tavaly „minden rekordot megdöntve” meghaladta az 54 milliárd eurót, az idei első két hónapban pedig már 10 milliárd eurónál járt” – mondta Szijjártó Péter magyar külügy- és külkereskedelmi tárcavezető még ez év elején.

A magyar kormányfő viszont óriási eredményként tálalta néhány napja, hogy az orosz-magyar kereskedelmi forgalom tavaly ismét nőtt és elérte a 6,2 milliárd eurót, ami – és ezt már én teszem hozzá – pont egy kilencede a német-magyar külkereskedelmi forgalomnak. Így teljesen érthető, hogy Magyarország Orbán Viktor által deklarált stratégiai partnere az Orosz Föderáció, és azt állami vezetőt, aki évente hazánkba látogat, és akit Orbán Viktor ugyancsak évente felkeres, nos azt a vezetőt Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak hívják és még véletlenül sem Angela Merkelnek.

Az is teljesen logikus – legalábbis Orbán Viktor fejével gondolkodva – hogy az Európai Unióval vagyunk fasírtban, velük harcolunk, bár ezekkel az országokkal bonyolítjuk a külkereskedelmi forgalmunk 80 százalékát és nélkülük a szó szoros értelmében koldusbotra jutnánk. Az első 10 legfontosabb gazdasági partnerünk között nincs nem uniós tagország. Oroszország valahol a 12 helyen áll a fontos gazdasági partnereink sorában.

Az első 10 legfontosabb kereskedelmi partnerünk: Németország után – sorrendben – a magyar statisztikai hivatal adatai szerint: Szlovákia, Olaszország, Románia, Ausztria, Csehország, Franciaország, Lengyelország, Egyesült Királyság, Hollandi. Oroszország nincs az első 10-ben.

Mindeközben a magyar kormányfő azzal dicsekszik, hogy tavaly mintegy 30 százalékkal nőtt a két ország külkereskedelmi forgalma. Arról nem szól, hogy az elmúlt 7 évben ugyanez 40 százalékkal esett vissza. A kivitelünk 1 milliárddal, a behozatalunk Oroszországból 2,5 milliárd euróval lett kisebb 7 év alatt.

Mindezek fényében teljesen természetes, hogy a magyar kormány harsány, ám színvonaltalan szócsöve az Origo arról számol be, hogy – idézem – „Óriási magyar sikert hozott az Orbán-Putyin csúcstalálkozó”. Az óriási sikert az Origo mindjárt pontokba is szedte, pontosan 8 pontba.

E 8 pontból 3 szándéknyilatkozat. Idézzük az Origót szó szerint: „együttműködési szándéknyilatkozat az onkológiai együttműködésről”; „sport és testnevelésről szóló szándéknyilatkozat; „a vasúti közlekedés területén is született egy szándéknyilatkozat az együttműködésről”; Ez tényleg óriási! Nem találunk rá szavakat. De a többi sem semmi.

Egy egyezmény a Magyarország és Oroszország közötti szociális biztonságról. (Hogy mi a bánatos franc lehet „a szociális biztonság két ország között”, azt ne kérdezze tőlem senki, mert el sem tudom képzelni. A két országban a szociális biztonság nem veri éppen a plafont, de hogy közöttük milyen, és milyen lesz, az maga a talány.

A maradék négy is nyilván felkavarja az állóvizet a Fehér Házban és Berlinben a kormányülésen, amikor az USA és Németország magyarországi nagykövetei Trumpot és Merkelt tájékoztatják róluk. Ezek az alábbiak:

A hatodik megállapodás egy viszontbiztosítási szerződés az Eximbank és orosz testvérbankja, az Exiar között.

A hetedik megállapodás Szamara megye és Győr-Moson-Sopron megye együttműködéséről szól.

A nyolcadik megállapodás a Mol, a Lukoil és a Transznyefty közötti együttműködés az olajszállítás jövőjéről, biztonságáról.

Ennyi volna az orosz-magyar „csúcstalálkozó” hivatalos és nyilvános mérlege. Ami a nullával látszik közel egyenlőnek, és még arra sem jó, hogy elvonja a figyelmünket arról, amiről a felek hallgatnak. Arról ugyanis, hogy mit is keres a magyar gazdaság számára pehelysúlyú Oroszország első számú embere minden évben Budapesten és viszont, mint keres Orbán Viktor évente legalább egyszer Moszkvába, mert hogy nem azt, amit itt az Origo felsorolni volt képes, az biztos.

Még annyit: mit jelent, hogy „Óriási magyar sikert hozott az Orbán-Putyin csúcstalálkozó”. Kivel szemben ért el Magyarország olyan óriási sikert, ha a magyar kormányfő csak az orosz elnökkel találkozott? Ezt úgy kell érteni, hogy jól legyőztük az oroszokat a csúcstalálkozón, és a magyar érdekeket sikerült az orosz érdekkel szemben győzelemre vinni? Vagy mit? Normális országok, normális médiáiban egy bilaterális, vagyis kétoldalú csúcstalálkozó után azt szokták hangsúlyozni, hogy a felek egyaránt sikeresnek minősítik a tárgyalásokat. Mindkét oldal elégedett a találkozó eredményével. Mi az, hogy magyar siker? Magyarország ezek szerint Oroszországnál is jobban teljesít?

Az Európának, az EU-nak és az Egyesült Államoknak, úgy egészében a nyugati világnak a legtöbb problémát okozó két államfő közül egy, Putyin orosz elnök már tiszteletét tette Orbán Viktor barátjánál Budapesten. Ide várjuk a másik lator ország, Törökország első emberét is. Recep Tayyip Erdoğan pont olyan tiszteletnek és megbecsülésnek örvend a szabad világban, mint Vlagyimir Putyin, vagy – sajnos – mint maga a házigazda Orbán Viktor. Az a szerencsétlen helyzet, hogy – előbb vagy utóbb – minden olyan ország vezetője kebelére öleli hazánk kormányfőjét, akivel az EU, az európai nagyhatalmak és az Egyesült Államok fasírtban van.

Hogy ez a magyar politikai hová fog vezetni, azt könnyen meg lehet jósolni. Nem árulnám el a történet végét, nem rontanám el a mintegy 3 milliónyi Fidesz-szavazó hétvégéjét, nem lövöm le a poént. Csak annyit kötnék az önkormányzati választások eredménye miatt most egy kicsit lógó orrukra, hogy nem az Egyesült Államok elnöke, nem a német kancellár vagy a francia elnök fog bocsánatot kérni amiért nem ismerte fel időben Orbán Viktor világpolitikai zsenijét. És Orbán Viktor sem fog elnézést kérni országa népétől, amiért zsákutcába vezette őket, miközben azt ígérte, hogy száraz lábbal fogunk átkelni hetente 7-szer a Földközi tengeren Afrikába napozni.

A végén csak és kizárólag Putyin KGB ezredes fog nevetni, aki egyébként már most is nagyon nehezen tartja vissza a röhögését, amikor Orbán Viktor látja a KGB által összeácsolt mókuskerékben lelkesen a semmibe rohanni. Putyinnak ugyanis minden jó, ami az EU-t, a nyugati szövetségi rendszert gyengíti. Hogy politikája és kapcsolata a magyar kormányfővel mérhetetlen károkat okoz Magyarországnak, az természetesen az orosz elnököt teljesen hidegen hagyja. Magyarország vesztes pozícióban álló sakkfigura egy világméretű és veszélyes játszmában, mert vezetője annyira együgyű, hogy miközben ide-oda lökdösik a táblán, képes elhitetni magával és ezidáig a környezetével is, hogy ő tologatja a bábukat.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s