Augusztus óta nem tudni, mitől volt olyan átható szarszag a székesfővárosban a nyáron. Nem tudja Tarlós István főpolgármester, mert ő éppen a Fidesz színeiben villog a villamos és buszmegállók plakátjain (felelős kiadó: Kubatov Gábor) nem tudja a magyar kormány, a számos magyar titkos szolgálat, a TEK sem, és a számtalan kormányhivatal is sötétben szaglászik.

Érdekes ország az olyan, ahol nem lehet egy jó orrú kutyát találni, amely elvezetne a szag forrásához, miközben világhíres ebeink vannak, melyek akár méterekkel a romok alatt is megtalálják az ott eltemetett embereket, bár azoknak messze nincs olyan szaga, mint annak a valaminek volt augusztusban. Persze jönnek az összeesküvési elméleteket gyártók, akik szerint a rendszer rothadásának a bűzét éreztük, amikor éppen Felcsút felől fújt a szél. De, hát ezt sem sikerült igazolnia senkinek, még az ellenzéknek sem, igaz meg sem próbálták és úgy nehéz is.

Az embert akár el is foghatná az aggodalom, milyen kezekben van az ország biztonsága, ha arra képtelenek a vezetői, hogy felismerjék merről fúj a szél, amikor egészen átható szarszagot hoz. Hogyan tudnak ezek tájékozódni a szélirányokról, ha azok nem bűzlenek ilyen intenzíven a nemzetközi politikában. Hát – ahogy a szarszag esetében, egyébként is – pontosan sehogy, ezért lehet, hogy mindig éppen a rossz irányba fordulnak. Vagy másképpen, akivel a magyar kormányfő, mint nagy barátjával lefényképezteti magát, az akár rögtön fel is adhatja a politikai karrierjét, ugyanis rendszerint megy a süllyesztőbe.

Kormányok buktak Ausztriában, Olaszországban miután Orbán Viktor a kebelére ölelte valamelyik tagját a kabinetnek. Alighogy kimondta, hogy ezek a kormányok mutatják Európának az utat, már le is léptek a politikai színpadról. Így aztán Orbán egyre másodrangúbb szereplőkkel kel beérje, mivel más már nem maradt, így került aztán Olaszországba egy 4 százalékos párt meghívására, hogy szélsőjobbosokkal csápoljon egy sörsátorban és szelfizgessen a párt vezetőjével. Nem tudni mi lesz ennek a kapcsolatnak a jövője, csak annyi biztos, hogy a hölgy hamarosan lapáton lesz.

Visszatérve a szarszagra: azt azért a kormány, az ország politikai vezetése beismerte, hogy valaki hibázott, attól lett olyan büdös Budapesten. Na, nem is késett a felelősségre vonás. Kirúgták az illetékes hivatalnokot, akinek kellő időben éreznie kellett volna a szar szagát és persze azt is, hogy honnan jön. A szerencsétlen megyei szintű (tehát nem NBI-es közhivatalnok) vehette a kalapját, mert nem csak nem érzett rá a helyes szélirányra, de hagyta magát átverni egy vicces embertől, aki kamu szarszag forrást tett fel az internetre. (Ezért is az internet a felelős. Teljesen világos, hogy hamarosan meg fogják zabolázni a netet.)

És itt egyelőre a szarügy be is fejeződött, mivel a bűnös elnyerte méltó büntetését. Az ne zavarjon senkit, hogy nem azt büntették, aki a szarszagot okozta, azt nem is ismerjük, esetleg 38 évre titkosítva is van a neve, de mindegy is, a lényeg a lényeg, hogy a régi klasszikus vicc éledt újra, amelyben a szomszéd elárulja a szomszédjának, hogy a felesége csalja a szódással. A felháborodott férj bosszút esküszik, majd néhány héttel később büszkén számol be, hogyan büntette a hűtlenséget: kinyomtam a vizet 16 szódásüvegből és …..seggbe rúgtam a szódás lovát.

Persze azért vannak még igazán nehéz súlyú barátai Orbán Viktornak, akik még a helyükön vannak. Ők rendre el is látogatnak kis hazánkba. Hamarosan érkezik a török elnök, akit nem csak azért szeretnek Mária (köz)munka alapú országában, mert több tucat újságírót tart börtönben és mert ő is futballista volt és stadionok mellett ő is épített magának egy nem akármilyen elnöki palotát, hanem főleg azért, mert ő sem szereti a nyugati politikusokat, azok meg őt. Így evidens, hogy a mi Orbánunk nagy barátja kell legyen.

Vlagyimir KGB Putyin elvtárs egy kicsit más tészta. Lehet, hogy a magyar kormányfő nem is szereti annyira, de ő viszont szereti Orbán Viktort. Szereti, ha az azt csinálja, amit mond neki. Hogy ez annak a következménye lenne, hogy zsarolásra alkalmas információk birtokában van a KGB, egyáltalán nem biztos, de nem is cáfolta eddig senki. Minden előfordulhatott a 90-es évek zűrzavarában, amikor székházat kellett eladni, pártot kellett alapítani, liberálisból keresztény jobboldalivá kellett vedleni, szóval amikor az ember nem is tudta, hol a feje és az máris a hurokban volt.

Végül is nincs okunk pattogni. A dolgok jól mennek. A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek, de ez az élet rendje. Mindenki annyit ér, amennyi a bankszámláján van. Most éppen az ér a legtöbbet, aki magyar államkötvénnyel ügyeskedik 3 százalékos bankhitelből, mivel a kötvény hozama 5 százalék, azaz, nyugodtan vissza lehet adni a kötvény lejártakor a kölcsönvett pénzt, közben vissza lehet fizetni, a 3 százalékos banki kamatot és be lehet zsebelni a 3 és az 5 százalék közötti különbséget.

A magyar államadósság így megy át a külföldi hitelezők kezéből a magyar milliomosok zsebébe. Vagyis megint beigazolódott: akármi történik, azon néhány magyar milliárdos keresi magát hülyére. A Nemzeti Bank büszke, hogy 2000 milliárd forintért adott el kötvényeket 5 százalékos kamatra, vagyis rohadt drágán, a magyar milliárdosok büszkék, hogy – becslések szerint – ennek negyven százalékát ők vették meg, megint munka nélkül téve százmilliókat zsebre. A magyar bankok köszönik szépen a jutalékot a kötvények eladásáért. Szóval mindenki jól járt, akinek jól kellett járnia, csak a magyar állam szív a drága államkötvényeken, de nagyon. Ahogy ez lenni szokott.

Nagyon gáz az ügy, de – szerencsére – a pénznek nincsen szaga, mert, ha lenne, akkor megint olyan rohadt büdös lenne a székesfővárosban, olyan penetráns bűzt árasztanának a bankok, a Magyar Nemzeti bank és a kincstár, hogy gázálarcot kellene felvennie mindenkinek, aki Budáról átkel Pestre. A főpolgármester csak a földalattit ajánlaná közlekedésre a Duna alatt, ahonnan a mozgólépcsőn mindenki kizárólag a saját felelősségére jöhetne a felszínre a Kossuth vagy a Deák téren.

Egyedül a bankárok és a spekulánsok, valamint fideszes barátaik éreznék magukat jól, mivel ők már így is régen valamelyik déltengeri üdülőhelyen élvezik a kora őszi mediterránt, amiben nem oly sokára – a klímaváltozás nyomán – valamennyiünknek része lesz, midőn a Duna helyett a Földközi tenger hullámai fogják nyaldosni a Gellért hegy lábát.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s