Rohani iráni, Putyin orosz és Erdogan török elnök a kudarcba fullad szíriai csúcson

Angela Merkel német kancellár már telefonhoz hívatta a török elnököt, hogy az ottani 3 milliónyi szír menekült helyzetéről és a várható újabb százezrek Törökországba meneküléséről faggassa. Leginkább azért, hogy megkérdezze, mennyibe fog az kerülni nekünk európaiaknak, az uniós és a német költségvetésnek, hogy Erdogan török elnök ne engedje Európába áramolni a Szíriából evakuáló újabb tömegeket.

Mindeközben Orbán Viktor Budapesten dörzsöli a tenyerét, mert ha a drámai szíriai helyzet miatt újra menekültek százezrei veszik az irányt Európa felé, akkor a következő országgyűlési választás is megvan nyerve, a hatalom szilárdan a kézében marad.

Mert a magyar emberek nem szeretik annyira Orbánt, mint amennyire egyetértenek vele abban, hogy Magyarország határait le kell zárni minden menekült előtt, akiket egyszerűen illegális migránssá minősített a magyar kormány és az állami média, olyan hordáknak állítva be a szerencsétleneket, akik veszélyt jelentenek a magyar államiságra, a kereszténységre, a lakosság biztonságára, és a magyar nők erényeire.

Tegnap Szíriában csúcstalálkozót tartott a török, az orosz és az iráni elnök, hogy felosszák egymás között a darabokra szakított és a földdel egyenlővé bombázott Szíriát, megállapodjanak, ki kit támogathat ki ellen. Elsősorban arról folyt a vita, mi legyen a felkelők utolsó fellegvára, Idlib sorsa, amelyet hamarosan elér a szír kormánycsapatok offenzívája. Irán és Oroszország a szír kormányerőket, Törökország a felkelők különböző erőit támogatja. Megállapodásra nem jutottak, ami egy igazi tragédiát vetít előre.

Ma azt lehet prognosztizálni, hogy az eddig Sziriában 400 ezer szír életét kioltó és milliónyi menekültet előidéző polgárháború a beavatkozók jóvoltából nem hogy véget nem fog egyhamar érni, de inkább újabb háborús menekülteket és halottakat fog eredményezni. Aki csak tud, Törökországban keres menedéket, ami tovább növeli a 3 millió ott élő szír menekült miatti török gondokat és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a tömeg megint megindul Európa felé.

A Magyarországon csak migrációs válságnak hazudott menekültválság kiéleződése persze nincs Erdogan, Putyin, vagy az iráni elnök Rohani és természetesen Orbán ellenére sem. A szálakat a kezükben tartó három államfő a regionális hatalmi ambícióktól fűtött Iránnal együtt nyomást igyekeznek gyakorolni Brüsszelre és az európai nagyhatalmakra.

Legalábbis kétes értékű ebben a helyzetben az a meleg és szívélyes kapcsolat, amit a magyar kormányfő ápol azokkal, akik az európai menekültválság mögött állnak, bármit is mondjon erről maga Orbán és a kezében lévő magyar média, bárgyú emberek számára gyártott nagyüzemi hazugságokkal Soros Györgyre kenni a felelősséget.

Hamarosan Budapesten üdvözölhetjük a két szír mészárost, Putyint és Erdogant, akik nyilván megbeszélik majd kebelbarátjukkal, az EU immár ki tudja hány unión kívüli ellenséges országa trójai falovának tartott Orbánnal, mi a teendő, hogy Putyin tervei az EU meggyengítésére és Erdogan törekvése újabb euró milliárdok elnyerésére a menekültek visszatartásáért cserébe a lehető legsikeresebb legyen. Ezeket az embereke támogatja a magyar külpolitika, ezeket az országokat és rendszereiket tartja a magyar kormányfő példaképének.

Hamarosan harsány migrációs retorika fogja elönteni a magyar médiát, a magyar vezető politikusok a korábbinál is nagyobb veszélyben fogják látni a magyar kereszténységet. Orbán Viktor pedig az „én megmondtam, egyet sem szabad beengedni” retorikával igyekszik majd kiaknázni a tragikus helyzetben rejlő politikai tőkét.

Én azt hiszem hamarosan levelet fogunk kapni tőle, (már csak levélben érintkezik az egyszerű emberekkel, közéjük menni nincs bátorsága), arról, hogy lám-lám helyes volt, amikor megkérdezték a magyar embereket a migráció elleni fellépésről és az még helyesebb volt, hogy azt tették, amit a (félre vezetett) magyar emberek akarnak.

Mindeközben Olaszország megnyitotta a kikötőit a menekültek előtt, folynak a tárgyalások az EU-ba érkezettek igazságos elosztásáról a tagországok között. Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia azonban már napokkal ezelőtt bátorkodott kijelenteni, hogy az uniónak a menekültválság által leginkább érintett országai semmilyen szolidaritásra részükről ne számítsanak.

A Visegrádi Négyek viselkedése olyan, mint amikor a közelgő árvízre készülő, homokzsákokat töltő emberek háta mögött valaki átvágja a gátat, hogy ne rá, hanem a szomszédjára zúduljon az ár. Bár ez gyalázat és vérlázító, de be kell ismerni, legalább előre szóltak. Az embernek hányni van kedve.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s