Brit útlevelet és segítséget kérő hongkongiak

A hongkongiak tízezrei ismét az utcán vannak, az általános tüntetési és gyülekezési tilalom ellenére közintézményekre, rendőrökre támadnak, megpróbálják megbénítani a tömegközlekedést, egyáltalán fennakadás igyekeznek előidézni Hongkong életében, az egyik törvényt és rendeletet a másik után sértve meg. A rendőrség a tüntetőkhöz hasonló agresszivitással lép fel, vízágyúkat és könnygázt vet be.

A különleges státuszi kínai város 7 millió lakosa nem akar a Kínai Kommunista Párt alattvalója lenni, meg akarja őrizni a városnak a kínaitól eltérő alkotmányát és jogrendjét, amely például – a nagy testvértől eltérően – biztosítja az alapvető polgárjogokat, köztük a szólás- és a gyülekezési jogot.

Az 1997-ig brit koronagyarmatként funkcionáló városállamot London úgy engedte át Kínának, hogy Peking tiszteletben tartja az „egy ország, két rendszer” elvet. Ez került most, a szakítás után alig több mint 20 évvel veszélybe. Először azzal, hogy hongkongi polgárokat akar a Kína-barát kormányzó kiadni Pekingnek, hogy ottani bíróság elé állíthassák őket.

Libabőr a háton: himnusz születik. A hongkongiak himnusza először nyilvánosan előadva, majd a stúdióváltozat: “Dicsőség Hongkongnak”, a dal szerzőjéről csak annyit tudunk, hogy “Thomas”, az előadók önkéntesek.

A hongkongiak, akik lényegesen jobban élnek, mint például a budapestiek, nem restek kockáztatni, akár az egzisztenciájukat, akár a testi épségük, az életüket is a szabadságuk, a jogaik védelmében. Nem úgy mint a budapestiek. A tüntetők a brit nagykövetség előtt az Egyesült Királyság himnuszát énekelték, de megvan már a saját, a szabadsághoz való jogot hirdető himnuszuk is.

Követelték, hogy kapják meg a brit állampolgárságot, vagy legalábbis a Brit Nemzetközösséghez tartozóknak járó, úgy nevezett BNO (British National Overseas) útlevelet, ami legalább szabad beutazást biztosít Nagy-Britanniába, ha nem is jár automatikus munkavállalási és tartózkodási engedéllyel. Viszont idővel akár az állampolgárságot is meg lehet a birtokában szerezni.

Képek a szeptember 15-i tüntetésekről

A hongkongiaknak a tüntetések előtt semmilyen gazdasági vagy egzisztenciális érdeke nem sérült. Senki sem szegényebb nem lett, sem a jövőbeni jólétére semmilyen új veszélyforrás nem jelent meg. Amiért az utcára mentek az a szabadságuk, az emberi jogaik védelme volt, az amiért a budapestiek nem tartják érdemesnek, vagy túl veszélyesnek tartják az utcára menni.

A magyar társadalom úgy gondolja, hogy amíg tele a fazék, amíg a nyarat a horvát tengerparton lehet tölteni, addig azok menjenek az utcára, akiknek ez nem adatik meg. „Csak” a szabadságért, „csak” a demokráciáért, „csak” a sajtószabadságért, „csak” az önkormányzatiságért nem érdemes. Elég lesz akkor fellázadni, ha az életszínvonalunk, a betevő kerül veszélybe.

Azok a magyarok, akik a magyar valóságot kritikusabban látják, nem csak jól, de szabadon is akarnak élni – megelőzve a hongkongiakat – már Londonban vannak. Még néhány év, és a hongkongiakkal együtt fogják énekelni, hogy God Save the Queen-t.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s