Orbán Viktor pártunk és kormányunk feje, aki nem csak szapora férj, de – mint kiderült osztályon felüli ornitológusa is – azt mondotta volt egy nagyon fontos tanácskozáson, hogy a „harkálynak nem kell mondani, hogy kopácsoljon”.A magyar emberek viszont akkora balfácánok, hogy nemzetközi konferencián kell nekik órákon át – maradva a madár hasonlatnál – szajkózni, hogy kamatyolni kell, mert abból lesz a gyerek, a nemzet megmaradásának záloga.

Kitartva a madárhasonlatoknál: sokat segítene a magyar balfácánoknak, ha pártunk és kormányunk nem nézné őket ennyire madárnak. Helyette kicsit visszafogná magát a magyar nemzeti nagytőke építésében és a sok fideszes szarkával szemben valóban a gólyákat részesítenék előnyben, mégpedig szociális lakásépítéssel, nagyobb családi pótlékkal, család és nőbarát munkatörvénykönyvvel, jogbiztonsággal, korszerű egészségüggyel, modern, barátságos, gyerekközpontú oktatással, új óvodák építésével és fenntartásával.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy pártunk és kormányunk, ahol csak lehet, a karvalytőkének kedvez, elnézi. hogy a magukat nemzeti nagytőkének nevező fideszes szarkák mindent a saját fészkükbe hordanak, azt is, ami nem fénylik. Szemet huny a fölött, hogy a kakukk más fészkébe tojja a tojásait, és hagyja, hogy mások neveljék fel az utódait. Nagyobb elismerésben részesül, mint a fecskék, akik maguknak tapasztanak sárból lakást, teljesen állami támogatás és CSOK nélkül.

Magyarországon a normális kormányzati politikus ritka, mint a fehér holló, és ezt nem azért mondom, mert baloldali liberálisként egy károgó varjú volnék. Amennyiben ugyanis a nemzet fennmaradása, a gyerekek nemzése olyan magától értető dolog lenne, mint az, hogy a harkály kopogtatja a fákat, akkor nagyon kíváncsi vagyok, mi a bánatos francért kell ezzel a természetes és egyszerű dologgal kormányzati szinten foglalkozni. Hacsak nem azért, mert ez így egy cseppet sem igaz.

Én is élnék egy hasonlattal: egy libának nincs annyi esze, hogy rájöjjön, nem azért tömik erőnek erejével kukoricával, mert őt, hanem azért, mert a máját szeretik. A pecsenye kacsa vagy a napos csibe sem tudja, hogy miért etetik olyan szorgosan. Az emberek azonban több eszük van, mint a legintelligensebb madárnak. Nem fog gyereket nemzeni több százezernyi magyar csak azért, hogy a magyar nemzeti nagytőke jómadarai gyorsabban tollasodjanak, legyen olcsó hazai munkaerő és elég néző a labdarúgó stadionok lelátóin.

A gyerekszám egy családban normális időkben, normális országokban az emberekre van bízva. Csak a náci Harmadik Birodalomban volt ez közügy és kellett erőnek erejével katonákat szülni a Führernek. A humán erőforrás újratermelése a legbonyolultabb gyártásfolyamatnál is komplikáltabb és összetettebb dolog. Több eleme van, és ez egy harkály eszével rendelkező politikusnak magas.

Az egyik legfontosabb a nők biztonságérzete, a bizalmuk abban, hogy a gyerekeiket békében és jólétben, egy békés jövő számára egy prosperitásban működő országba szülik, ahol megbecsülik az anyákat, úgy általában a nőket és a családokat mindenek előtt. Magyarország nem ez az ország.

Elég a munka törvénykönyvét fellapozni, a kórházak, szülészetek állapotát megvizsgálni, a család és a gyerektámogatás rendszert górcső alá tenni, vagy a nők megbecsülését, társadalmi szerepvállalását, a férfiakkal való azonos jogaikat, esetleg a családon belüli erőszak áldozatául esett nők sorsát reflektorfénybe állítani ahhoz, hogy kétségek merüljenek fel azzal kapcsolatban, hogy Mária (köz)munka alapú országa, Orbán Viktor birodalma lenne az a hely, ahová családot érdemes alapítani.

A magyar kormányfő szavaiból, a gyerekvállalásról és a gyereknevelésről vallott nézeteiből csak az világlik ki egyértelműen, hogy az ország lakosságát nem annyira madárnak, mint inkább haszonállatoknak nézi, akiket szaporítani kell. A gyerekvállalási kedvet nacionalizmussal, nemzeti loncsos dumával, némi pénzzel kell ösztönözni az egyik oldalon, illetve a gyermekteleneknek ígérgetett adó és egyéb retorziókkal riogatni a másikon.

Orbán Viktor számára a magyar nők buta libák, a férfiak tenyészbikák, a gyerekek pedig humán alapanyagok a jövő hatalmi terveihez, a jövő kizsákmányoltjai, akiket eleve alattvalónak, focidrukkernek kell nevelni.

Egyszerűbb fűt-fát ígérni a magyar nőknek és férfiaknak, ilyen olyan adókedvezményeket, lakás- és gépkocsivásárlást támogatni, mint egy olyan országot felépíteni és üzemeltetni, ahol a polgárok nagy többsége jól érzi magát, jog- és vagyonbiztonság van, ahol mindenki a saját ura, a saját terveit valósíthatja meg, nem az állam diktál elvárt életformát és jelöli ki a látogatandó templomokat és írja elő a felmondandó imákat.

Ahol nem a kivándorláson, hanem az otthonmaradáson törik százezrek a fejüket, ahol van értéke a munkának, a becsületes polgári felelősségvállalásnak, tisztelete a nőknek, a gyerekeknek és a családnak. Nem választási nagygyűléseken és a templomi igehirdetéskor, nemzetközi konferenciákon, de a mindennapok valóságában.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s