A magyar kormányzati katyvasz most abban nyilvánul meg, hogy – lévén helyhatósági választási kampány -, mindenki kap valamit, csak szavazzon a Fidesz jelöltjeire. Van, aki autót vehet kedvezménnyel, másnak – ha nyugdíjas – kifizetik a villany és gázszámlája egy részét, megint mások új stadiont és benne régi ócska focit kapnak, de a Fradi azért tényleg bekerült a negyedik kalapba.

Lesz persze még ingyen krumpliosztás, lepényevés és zsákba futás, katolikus mise Orbán Viktor és szent családja üdvösségéért, és persze fenyegetőzés is gazdagon, hogy ha nem ránk szavaztok, a város, a község nem kap a budapesti központi, feneketlen nagy kasszából egy vasat sem.

Aztán – várhatóan – megint megjelennek a migráns hordák a határokon és Gyurcsányék, ha nyernek – hiába tagadják – le fogják bontani az útjukból a nemzetet védelmező drótkerítést. Mindeközben egy, csak egy legény van talpon a vidéken, immár tényleg csak ez az egy, csak ő mentheti meg Európát a migráns hordáktól. Ő pedig a mi Orbán Viktorunk, ha hazajön a horvátországi nyaralásból.

Tekintettel arra, hogy szövetségesei és remélt harcostársai elestek a szuverenitásért, az európai faj tisztaságáért és a keresztény értékekért vívott harc mezején, Felcsút nagy fia valóban egyedül maradt. Bukott az ő kedves Strache barátja Ausztriában és a másik nagy szájú – nem a Berlusconi, mert ő már korábban kibukott a hatalomból – hanem az új szélsőjobboldali zseni, a Salvini. Kiütötte saját magát, mert túl nagy tempóban akart előre menni – Viktortól is hajtva – a szélsőjobboldal vezette Európa felé.

Hát egyelőre marad minden a régiben, de persze semmi sem a régi már. A németek ugyan csatát nyertek a saját neonácijaik ellen, de a háborút még messze nem nyerték meg. Orbán és eszméi most éppen leszálló ágban vannak, de hamarosan megint – a közeledő általános dekonjuktúrával együtt – konjuktúrája lesz a szélsőséges eszméknek, amint ismét össze kell húzni a nadrágszíjat.

Nehéz idők jönnek, mert Donald Trump belekötött a kínaiakba, a törökök az amerikaiakba, az oroszok mindenkibe, mert úgy vélik Oroszország határai ott vannak, ahol Putyin elnökük akarja, a brazilok nekimentek a saját erdeiknek, az angolok éppen törölni akarják magukat Európa térképéről, az USA lakossága pedig nem tudja pontosan, hogy az 5-ös erősségű, Dorian nevű hurrikánja, vagy a Donald nevű elnöke okoz-e nagyobb pusztítást az országban. Egyelőre Donaldnak áll a zászló.

A Fradisták is kaptak egy év végi ajándékot. Élőben nézhetik meg a Groupama Arénában a nagy Ludogorets, a félelmetes CSKA Moszkva és a spanyol bajnokság elegáns középcsapata, az Espanyolt játékát a Fradi ellen. Mindez csak 39 ezer forintjába fog kerülni a szurkolónak, ha nem a kapu mögül, hanem a félpálya magasságából lesz kíváncsi a fejleményekre.

A három itthoni meccsért annyit kell kifizetni egy jobb helyre jegyet váltva, mint amennyiből egy közmunkás majdnem vidáman megél. Ez még így is csak alig 117 euró, a forint mélyrepülésének köszönhetően. Vagyis nem az a gond, hogy a 39 ezer az sok, hanem az, hogy az olyan magyar kevés, akinek ez nem sok.

Mindegy. Szerencsére a Groupama Aréna nem olyan nagy, mint mondjuk a Dortmund stadionja, egy negyede annak, így egészen biztosan tele is lesz. A Fradi végre sok-sok pénzhez jut és – ellentétben a korábbi, hasonló sikerrel – a végén el fogják azt is árulni, hogy mi a bánatos francra költik a – végre – focival szerzett milliárdokat.

Én el tudom képzelni, hogy vissza fognak adni belőle minden egyes ferencvárosi szurkolónak 9000-9000 forintot, amit Fradi-bérletre lehet elkölteni. A postás kiviszi azoknak az erről szóló igazolást, akik leadták a Groupama Arénánál mindkét tenyerük vénatérképét. A postásnál lesz egy szkenner, olyan, mint az ajánlott levelekhez van, és ott mindjárt le is húzható lesz a pénz, vagy sörre lehet váltani, úgy, hogy ráteszik a Fradi kártyára mind a 9000-ret.

És, ez teljesen független attól, hogy a Fradi nyer-e vagy sem, kijut-e a direkt kieséses szakaszba vagy nem. A Fradinak ugyanis nem az a célja, hogy beleavatkozzon a nagyok dolgába, a foci nagyhatalmai, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország ezt úgy sem hagynák.

Belekontárkodni Európa nagyjainak ügyeibe csak Orbán Viktor képes, mégpedig anélkül, hogy előtte bármilyen selejtezőt, vagy play offot nyert volna. Csak úgy, egyenesen az utcáról, az utcai cipőjét le se vetve, zsebre dugott kézzel képes a vörös szőnyegeken is komoly zavart kelteni, feltűnő teljesítményt nyújtani. Már a puszta megjelenésével is, már akkor is, amikor még meg sem szólalt. Fél Európa féli már a kézcsókját is.

A bukmékereknél az Összefogás nevű ellenzéki csapat önkormányzati választási győzelmének kevesebb esélyt adnak, mint, hogy a Fradi a csoportkörből kijut a kieséses szakaszba az Európa Ligában, pedig annak pont nulla a valószínűsége. Mindezek ellenére nincs ok az elkeseredésre, hiszen a magyar nép arról híres, hogy mindent túl tud élni. A tatárt, a törököt, a labancot, az oroszokat egyaránt. Az EL szereplést is túl fogjuk élni.

Arra még nem volt példa, hogy a saját uralmát az országa fölött sikerrel abszolválta volna a magyar, de bízzunk abban, hogy egyszer ilyen is lesz. Amikor a hatalom magyar kézbe kerül, elbizonytalanodik a nép. Jó ez nekünk? És elkezdi visszasírni a korábbi elnyomót. Hol a törököt hívtuk be, hol a labancot, de volt – nem is egyszer – hogy az oroszok jöttek. A történelem kerekének forgásiránya ma azt sejteti, hogy lassan kezdhetünk oroszul tanulni.

Állítólag Soros György – aki minden szenvedésünk okozója – jóvátételképpen felajánlotta Orbán Viktornak, ösztöndíjat ítél oda neki, hogy a Lomonoszov Egyetemen tárgyalási szintre hozza fel az orosz tudását. Jelenleg ugyanis, inkább csak hallgat. Vlagyimir Putyinra. Képtelen neki, a saját erélyes módján vissza-vissza szólni. Hiányos a szókincse. Nem találja a megfelelő fordulatokat és idiómákat oroszul.

Azt mégsem mondhatja, hogy иди домой (menj haza!) amikor Putyin már régen itt van otthon. Hogy ezzel mi a baj, azt nehéz megérteni. A KGB mindig itt volt, itt van most is, és itt lesz ezután is. Akkor a volt KGB ezredes, Vlagyimir Putyin hol lenne otthon, ha nem itt nálunk? Persze, egyszer majd ő is el fog menni. Reméljük viszi majd az itteni barátait is magával.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s