Orbán Viktor és Hszi Csin-ping

Mi közös van a hongkongi, a moszkvai és a budapesti tüntetések, a három ország lakossága és a saját politikai vezetése közötti feszültségben? A válasz egyszerű, a hasonlóság megdöbbentő és a nagy távolságok ellenére szabad szemmel is jól látható.

A hongkongiak, a moszkvaiak és a budapestiek is azt szeretnék, ha szabad, demokratikus, az indulóknak egyenlő esélyt biztosító választásokon dönthetne a lakosság arról, kik vezetik ezeket a városokat vagy országokat.

Hongkongban a hetek óta tartó és helyenként erőszakos összecsapásokba torkolló tüntetéseket az robbantotta ki, hogy a szárazföldi Kína befolyása alatt álló hongkongi vezetés egy olyan törvényt akart elfogadtatni, amelynek értelmében a hongkongi lakosokat a szárazföldi kínai bíróságok elé lehetett volna állítani, kiadták volna őket az ottani igazságszolgáltatásnak.

A hongkongiak ebben a város szuverenitásának megsértését és a britektől örökölt jogbiztonsággal szemben a kínai igazságszolgáltatás politikai vezérlés alatt álló gyakorlatának bevezetését vélték felfedezni Hongkongban is.

Honkongi tüntetés

A britek kivonulása után a városnak az „egy ország, két rendszer” alapelve szerint kellett volna tovább működnie, vagyis a szárazföldi, kommunista Kína csak – mintegy – a nevét adta a neki visszaszolgáltatott Hongkongnak, de kommunista politikai rendszerét nem.

A hongkongiakat a Kína és Nagy-Britannia közötti megállapodás 50 évre biztosította arról, hogy a hongkongi polgári demokrácia nem alakul át a Kína Népköztársaság kommunista rendszerévé. Pedig dehogynem.

A példa kedvéért: a város vezetőjét már ma sem a hongkongiak választják, hanem egy 1200 fős grémium hagyja jóvá a Peking által javasolt személyt és a hongkongi parlamenti képviselőknek is csak egy részét választják meg szabadon maguk a helyi lakosok.

A hongkongiak tehát azért küzdenek, hogy a helyi politikai vezetés, a város irányítása a lakosság által megválasztott személyek kezébe kerüljön, hogy a brit fennhatóság ideje alatt kivívott szabadságjogokat a szárazföldi kommunista Kína ne tudja korlátozni és végül megszüntetni.

Utcára vonultak Putyin ellen a moszkvaiak

Moszkvába az emberek egyáltalán nem a nyugati gazdasági szankciók miatti megromlott egyéni helyzetük miatt mentek az utcára. A tiltakozások kiváltó oka ott is az, hogy az orosz társadalom felvilágosultabb része, mindenek előtt a fiatalság nem akar tovább egy olyan rendszerben élni, amelyben mindenről – a legkisebb ügytől kezdve a legnagyobbig – a feje felett döntenek.

Nem akar olyan országban élni, ahol a választások nem szabadok és az eredmények előre ismertek, a politikai játszma résztvevői cinkelt kártyával játszanak és csak az kerülhet a hatalom közelébe, akinek ezt Vlagyimir Putyin elnök megengedi. Abból lett az oroszoknak is elegük, hogy a saját politikai vezetésük semmibe veszi őket és nélkülük dönt az őket érintő kérdésekben.

Budapesten ugyanez a tét. Hagyják-e a magyarok, hogy nem szabadon, demokratikusan megválasztott személyek irányítsák a várost az országot, pont úgy, ahogy Hongkongban a Peking által odaültetett kormányzó, vagy Moszkvában a választásokra engedett és ott nyerésre kárhoztatott Putyin-bábok, úgy Budapesten a Fidesz ülepéből egy centiméterre sem kilátszó Tarlós István.

A választások ugyanis a látszat ellenére Magyarországon sem szabadok és nem demokratikusak Az indulók esélyei nem azonosak. Az egyes pártokkal szemben a kormányzó párt, a Fidesz az egész magyar állammal a háta mögött lép fel. Korlátlan anyagi háttérrel, a kisajátított közmédia és a felvásárolt kereskedelmi média erejével. A saját kézben tartott választási mechanizmussal, az igényei alapján átrajzolt választási körzetekkel.

Tüntetés a Kossuth téren Orbán ellen

Mindhárom országot a túl tolt központi hatalom jellemzi. Kínában a Kínai Kommunista Párt elnöke Hszi Csin-ping kapott korlátlan felhatalmazást, hogy egy személyben vezesse a hatalmas országot gyakorlatilag haláláig. Oroszországban Vlagyimir Putyin intézte úgy, hogy – megkerülve az orosz alkotmány – addig maradjon hatalmon, ameddig akar és ő is egy személyben dönt mindenről.

Magyarországon Orbán Viktornak sikerült az Európai Unióba belépésünkkor még működő polgári demokráciát oly mértékben leépítenie, hogy az mára sokkal jobban hasonlít Kína, vagy Oroszország politikai rendszeréhez, mint egy nyugat-európai demokratikus ország berendezkedéséhez. A magyar kormányfőnek sem kell azzal számolnia, hogy bármilyen választáson vereséget szenvedne, mert annak elkerüléséhez minden létező eszköz a kezében van.

Nem véletlen tehát, hogy az Orbán Viktor által meghirdetett illiberális magyar rendszer legfontosabb támogatói Peking és Moszkva. E három ország vezetője teljesen azonos értékrend szerint vezeti az országát. Egyébként pont úgy, mint Orbán Viktor harmadik nagy barátja a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan.

Magyarország, Kína, Oroszország és Törökország diktátorai egy húron pendülnek. Hogy ez mennyire így van, azt a legjobban bizonyítja, hogy bár Magyarország és Törökország is a NATO tagja, de egyiküket sem zavarja, hogy Moszkva fő célja a nyugati szövetségi rendszer, mindenek előtt a NATO gyengítése. Egyre szorosabb kapcsolatot építenek ki Moszkvával. A Mára politikai valósággá vált a Moszkva, Peking és Budapest tengely, amelyhez lassan, de biztosan csatlakozni látszik Ankara is.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s