Angela Merkelnek a határnyitás 20. évfordulóján, 2009-ben a magyarokhoz intézett videóüzenete

Angela Merkel német kancellár Orbán Viktor társaságában fog megemlékezni néhány nap múlva a 30 évvel ezelőtti magyarországi határnyitásról, ami elindította a két német állam egyesítésének folyamatát, ami végül a két pólusú Európa megszűnéséhez és a kelet-európai népeket rabságban tartó Szovjetunió felbomlásához vezetett. A két Németország egyesülése Európa egyesülésévé terebélyesedett.

Nem kevés reflexió tárgya, hogy 30 évvel a berlini fal leomlása után, a német kancellár egy olyan magyar kormányfővel ünnepli a német és az európai egységet, aki minden erejével azon dolgozik, hogy a Kelet-Európa és Magyarország számára soha nem látott történelmi esélyt a felemelkedésre, a csatlakozásra a fejlett, demokratikus, szabad világhoz, semmissé tegye és hazáját ismét Oroszország csatlósává degradálja.

Merkel az itt látható, 10 évvel ezelőtt készült videofelvételen is a demokrácia, a szabadság jelentőségéről és arról beszélt, hogy ezek nem örökre adottak és meg kell a szabadságot, a demokráciát védeni. Nekünk – egyelőre minden jel szerint – ez nem sikerült. Orbán Viktor Kelet-Európa legretrográdabb, legnagyobb demokratikus deficittel üzemeltetett országát hozta létre az szabadság egykori élharcosának számító Magyarországból.

A német kancellár tíz évvel ezelőtti beszédét annak idején megosztottam a saját youtube csatornámon magyar felirattal ellátva. 10 év alatt 120 ezer ember látta. Mindenkinek ajánlom a beszéd újra hallgatását, mivel az nem csak nem veszített az aktualitásából, de időszerűbb, mint 10 évvel ezelőtt volt.

A kötél idegzetűek és az erős gyomrúak beleolvashatnak a nagy részt kritikán aluli, helyenként förtelmes, közönséges, primitív, gyűlölködő és a magyar nyelvet lejárató hozzászólásokba is. Ezekből a 10 év alatt egyet sem töröltem, egyet nem cenzúráztam, mert ez nem szokásom, de meg kell mondanom, némelyik olvasása fizikai fájdalmakkal jár másodszorra és harmadszorra is.

A kancellár, aki az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb európai politikusává nőtte ki magát mentora, Helmut Kohl nyomdokába lépve, most megint a magyarok gyűlöletének célpontja lett. A szélső jobbra húzó, migránsozó magyarok a szerintük elhibázott európai migrációs politika anyját látják benne, aki nem volt hajlandó faji és vallási alapon megkülönböztetni a menekülteket, aki a humánus magatartást előbbre valónak tartotta az előítéletektől és kész volt népszerűtlen döntésekre is a saját erkölcsi normáira hallgatva.

A másik tábor számára a most Magyarországra látogató kancellár ugyancsak áruló, aki jelenlétével, azzal, hogy együtt mutatkozik Magyarország sírásójával, Európai Unió első számú ellenségével, mintegy legitimálja azt az Orbán Viktort, akinek ellenfelei már régen nem hiszik, hogy saját erejükből képesek lennének megszabadulni a magyarság benne összpontosult rossz szellemétől.

Ezért a saját tehetetlenségükből fakadó frusztrációjukat arra a német kancellárra összpontosítják, aki – egyébként – nem Orbánhoz, hanem pont a demokráciában és a szabadságban, a nyugatban csalódott magyarokhoz jön, nekik hozza a demokratikus világ üzenetét, hogy nincs reménytelen helyzet, nincs lehetetlen, de a szabadságért tenni kell, azt ki kell harcolni, azt meg kell védeni.

Amikor köszönetet fog mondani, természetesen nem Orbán Viktorhoz, hanem a magyar néphez intézi majd a szavait. Arról csak nagyon kis mértékben tehet Angela Merkel, hogy 30 évvel a német egyesítés, Kelet-Európa felszabadulása után Magyarországnak egy diktátor, egy kalandor, egy szimpla tolvaj az első számú vezetője. Ezért nem neki, hanem nekünk kell szégyenkeznünk.

Mint ahogy azért is szégyenkeznünk kell, hogy a magyarság nem tudott élni a lehetőséggel, azzal a történelmi eséllyel, hogy az Európai Unió, a NATO tagjaként lehet Németország szövetségese és partnere. Azé a Németországé, amely Európa gazdaságának motorja, a világ harmadik legnagyobb gazdasága, amelynek sikeressége Egész Európa sikerességének záloga, Magyarország pedig szinte létezni se tudna nélküle.

Németország nem csak gazdasági mintaország, de egy erős demokráciát üzemeltet, példás önkormányzatisággal, szabad sajtóval. Olyan rendszert, ahol a vallásos és a nem vallásos embereket, az egyházakat, a nemi- és minden egyéb másságot tiszteletben tartanak, a humanizmust komolyan veszik, a saját történelmüket nem hamisítják meg, és nem csak a demokráciájukra vigyáznak, de arra is, hogy a régi német rossz szellem még véletlenül se szülessen újjá.

Minden pont fordítva, mint nálunk. Senki ne higgye, hogy amikor a német kancellár Orbán Viktor oldalán mutatkozik, vagy amikor Oroszországban Putyinnal az ukrán válság megoldásáról tárgyal, vagy éppen az amerikai elnökkel szemben lép fel Európa érdekeit védve, vagy Erdogannal vitázik és az újságírók szabadon bocsátását kövereli, csak mert ezekkel a politikusokkal együtt látszik a tévé képernyőjén, bárkit is legitimálna közülük. Orbánt sem fogja. Orbánt a magyar társadalom, a magyar választók egy része, és a tehetetlen, elvtelen magyar ellenzék legitimálja.

Merkel Orbán mellett állva, 30 évvel a berlini fal leomlása után pontosan erre fog mindannyiunkat emlékeztetni és ez az, ami sokunknak és joggal fájni fog. Jó lenne, ha ezért nem Merkelbe rúgnánk, hanem saját magunkat próbálnánk meg kritikus szemmel értékelni. Jobb lenne a saját udvarunkon seperni és nem Angela Merkelt alázni. Európának is ez lenne a jobb. Merkel is ezt szeretné látni és erre fogja a magyarokat ösztökélni – ha érdekel ez itt még valakit.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s