Ursula von der Leyen

Az Európai Parlamentben végül csak győzött a pragmatizmus. Egymás elvi alapú kinyírása helyett, a nagy pártok végül félredobták a pajzsként maguk elé tartott állítólagos elveiket és a józan eszükre hallgattak. Egészen groteszk volt, ahogyan a nagy parlamenti frakciók és a kisebbek is a népre, az európai választókra hivatkozva tolták a saját jelöltjeiket.

Nincs persze abban semmi, hogy a néppártiak néppárti, a szocialisták szocialista, a liberálisok liberális, a zöldek zöld bizottsági elnököt találtak volna – elvi alapokon – a legjobbnak az Európai Bizottság élén, csakhogy ehhez – az elveken kívül – semmijük, főleg elég szavazatuk nem volt egyik jelölt mellett sem. A parlament joga és immár jó szokása, hogy mindenért az állam és kormányfő tanácsát, az Európai Tanácsot szidja.

Pedig a helyzet elég világos volt. Az Európai Bizottság elnökére az Európai Tanács tesz javaslatot. Erről kell az Európai Parlamentnek szavaznia. Vagy elfogadja, vagy nem. Ha nem, akkor az Európai Tanácsnak új jelöltet kell állítania, egészen addig, amíg valakit meg nem szavaznak.

A mostani választások után kialakult erőviszonyok és a jelöltekkel szembeni kölcsönös averziók miatt jól látszott, hogy ha az Európai Tanács a csúcsjelölti rendszer logikájának megfelelő módon jár el, vagyis a legtöbb mandátumot szerzett néppárti frakció csúcsjelöltjét Manfred Webert terjeszti a parlament elé, akkor nem lesz elnöke az Európai Bizottságnak, mert Weber nem kapja meg a többség támogatását.

És ugyanez volt a helyzet a többi csúcsjelölttel is, akik közül Angele Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök a második legtöbb szavazatot kapott csúcsjelöltet is megfuttatta, de szocialisták jelöltje sem tudta megszerezni a többség támogatását, és ugyanez vonatkozott a liberálisok és a zöldek csúcsjelöltjére is. Mégpedig elsősorban azért nem, mert a legnagyobb, a néppárti frakció semmiképpen nem egyezett volna bele, hogy – bár ők nyerték a választásokat – ne ők adják a bizottság elnökét.

Candidates for the Presidency of the European Commission/Eurovision Debate – EU Elections 2019- Jan ZAHRADIL, lead candidate of the Alliance of Conservatives and Reformists in Europe (ACRE), Nico CUÉ, lead candidate of the European Left (EL), Ska KELLER, lead candidate of the European Greens (Greens), Margrethe VESTAGER, lead candidate of the Alliance of Liberals and Democrats for Europe (ALDE) as member of Team Europe, Frans TIMMERMANS, lead candidate of the Party of European Socialists (PES) and Manfred WEBER, lead candidate of the European People’s Party (EPP) on stage

A fenti körülmények között született a döntés arról, hogy mégis néppárti politikus, de ne Weber, hanem Ursula von der Leyen legyen a tanács jelöltje, még akkor is, ha ezt a német szocialisták azonnal ellenezték. Ezért a döntésnél az Európai Tanácsban Angela Merkel, aki a szocialistákkal koalícióban kormányozza Németországot, tartózkodni volt kénytelen, bár ő nyilván jó jelöltnek tartotta a saját honvédelmi miniszterét.

A kérdésem az összes elvi alapokról hablatyolónak, köztük a Magyar Szocialista Párt képviselőjének, Újhelyi Istvánnak is az, hogy mi a bánatos francot tehetett volna az Európai Tanács, amikor látta, hogy egyetlen csúcsjelöltet sem fognak a képviselők az Európai Parlamentben – elvi alapon – megválasztani, ha nem azt, amit tett, hogy egy másikat jelöltet keresett, lehetőleg olyat, aki a legtöbb szavazatot kapott pártcsaládhoz tartozik és talán van esélye a többség támogatására.

Vagyis az állam és kormányfők jó munkát végeztek és a populista maszatolás arról, hogy az emberek feje felett, még a véleményüket ki nem kérve, enyhén szólva csúsztatás és pótcselekvés. Főleg azok után, hogy az Európai Tanácsnak lett igaza, a jelöltjük – ha kis többséggel is – de megválasztásra került. Lehet tovább haladni, nincs itt látnivaló semmi.

Még egy szót a csúcsjelöltekről és a hátsó szobákban kiválasztott Ursula von der Leyenről. Mégis hol találták Manfred Webert és a többi csúcsjelöltet. Én nem tudok sem előválasztásról, sem ajánló cédulák gyűjtéséről Európa utcáin a számukra. Vagyis pont ott kaptak bizalmat a pártcsaládjaiktól ahol Ursula von der Leyen. Valahol a hátsó szobákban.

Formálisan a helyzet tehát rendben van, az Európai Bizottság elnökét az Európai Parlament választotta meg az Európai Tanács javaslatát elfogadva. Ahogy elő van írva. Nem úgy van előírva, hogy Európa népe választ a jelöltek között és a legnagyobb támogatást szerző párt csúcsjelöltje lesz az Európai Bizottság elnöke, hanem az lesz, akit az állam és kormányfők – akár Európa népétől is függetlenül – javasolnak, ha őt a parlament megválasztja. Egyelőre ez a játékszabály és e szerint is játszott mindenki, bármit is papoltak – főleg a vesztesek – az elvi kérdésekről.

Ursula von der Leyen a szavazás eredménye alapján a többség számára tartalmilag is rendben van, mert legalább annyian, amennyien rá szavaztak azt a jövőbeni európai programot támogatják, amit a parlamenti szavazás előtt a jelölt meghirdetett. Ez elfogadható volt a néppárt, de – ha nem elvi alapon hallgatják – akkor a szocialisták és a liberálisok számára is. A zöldeknek egészen annyira, hogy sokuk rá is szavazott.

Ursula von der Leyen megfelel még a magyarok többségének is. Az Orbánt ellenzőknek mert, abból, amit eddig mondott és tett, várható, hogy nem lesz olyan elvtelen Orbánnal szemben, mint amilyen Weber volt, aminek Újhelyi is örülhetne, ha tudna néha elvtelenül, pragmatikusan is örülni, de ez nem erőssége neki és a pártjának sem.

A Fideszes képviselők pedig eljátszhatják, hogy az ő voksaikkal nyert a jelölt és milyen jó, és mekkora siker, hogy kigolyózták a gonosz, szocialista Frans Timmermanst és hogy mennyire örülnek a szavazás eredményének. Pedig nincs semmi okuk rá, mivel von der Leyen az Európai Egyesült Államok híve és nem a nemzetállamok laza szövetségéé, mint Orbán. A menekültválságban is pont az ellenkezőjét képviseli, mint a magyar kormány. A 7 gyerek mellé befogadott saját családi menekültjük van, aki néhány év alatt kiválóan megtanult németül és angolul.

Felejtsük tehát el, hogy ki kire szavazott és miért nem. Ki kit támogatott és kit fúrt meg. Az Európai Bizottságnak több nyelvet kiválóan beszélő, európai gondolkodású, női vezetője van, aki ugyan nem volt a legsikeresebb német hadügyminiszter, de – abból amit eddig megismertünk belőle – akár nagyon jó bizottsági elnök is lehet. Hogy lesz-e, az nem csak rajta múlik, de a tagországok vezetőin és az Európai Parlament képviselőin is. Nálam tiszta lappal indul.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s