Az emberiség igen régen él a csókolózás lehetőségével. Bár – akár hiszik, akár nem – a föld lakosságának több mint a fele nem csókolózik. Nem tudják mit veszítenek. A szájak egymásra tapasztása ugyanis nem csak élvezetes időtöltés, de nagyon hasznos is. Tudományosan bizonyított tény, hogy erősíti az immunrendszert és oldja a stresszt.

Ez azért jutott az eszembe, mert most volt a csókolózás napja, egészen pontosan július 6-án ünnepeltük. Természetesen a csókolózásnak és úgy egyáltalában a csóknak is van tudományos, antropológiai és evolúciós magyarázata. Leegyszerűsítve: a szájon át történő közvetlen etetésre, élelem átadására vezethető vissza.

A szokás, hogy az anya megrágja az ételt, majd a gyerek szájába „csókolja” azt, nem olyan régen még élő gyakorlat volt egyes népeknél. Azóta ez a naturális eljárás kiveszett, de a népek etetése nem szűnt meg, sőt nagyüzemi méreteket öltött a propaganda és a média elterjedésével és végleges térnyerésével. Nincs az a politikus, aki ne ismerné, és a szája ne állna rá erre az eljárásra.

A csókolózás konkrét hormonokat indít be. Az úgy nevezett oxytocin hormonnak nyugtató és kielégültség érzését keltő hatása van. Az ajkak érintkezése erősíti a társkapcsolatot, anya és gyermeke, de a szerelmes párok között is. Aki eleget csókolózik az kevésbé fogékony a magas vérnyomásra vagy a depresszióra.

Természetesen a csókolózásban is tartanak nyilván világrekordokat. A Guinness rekordok könyvében a legtöbb egyszerre csókolózót 2014-ben Sao Paulóban számolták meg. 13 577-en voltak. Már említettük: a földkerekség lakóinak több mint fele nem csókolózik. A Közel-Keleten, Észak-Amerikában és Afrikában a Szaharától délre, illetve Új-Guineában és Közép-Amerikában nem kultiválják.

Arról nincsenek tudományos adatok, hogy a csókolózás mostanában népszerűbb lett-e vagy veszít a népszerűségéből. A magyarok csókolózási szokásairól pedig – a saját tapasztalatainkon kívül – semmi biztosat nem tudunk. Ahogyan arról sincsenek tudományos adataink, hogy az etetés, a becsókolás, a benyalás mennyire népszerű hazánkban.

Kénytelenek vagyunk ezért a tapasztalatainkra és a felületes megfigyeléseinkre támaszkodni. Annyi biztos, hogy a beetetésnek reneszánsza van. Középkori mértékeket ér el az emberek hülyítése és szájon keresztül a fülükön át történő etetése a legegyügyűbb teóriákkal. Ebben kétségtelenül a modern média, de mindenek előtt a politikusok járnak az élen.

A becsókolásnak vagy benyalásnak nevezett társadalmi gyakorlatnak, amelyet gyakran életstratégiájuknak vallanak Mária (köz)munka alapú országának sikeres polgárai, ma szabad szemmel is jól látható szezonja van. Nem állítható, hogy a jelenség a NER-korszak találmánya lenne, mert gyökerei a kádári időkig, sőt azt megelőző korszakokig nyúlnak vissza, de el lehet mondani, a gyakorlat mára teljesedett ki és ma éli fénykorát.

Elsősorban a magyar értelmiség körében terjed. Itt találhatóak a legnagyobb fertőző gócok. Az érintettek semmitől, tehát a benyalástól és a becsókolástól sem riadnak vissza egy-egy jobb állásért, megbízásért, szaftos állami megrendelésért, közbeszerzési tenderen elérhető nemtelen előnyért cserébe. Eme szájjal előnyökhöz jutás jellemzője, hogy akik gyakorolják, tisztában vannak annak veszélyével, erkölcstelenségével, de nem tudnak ellenállni a belőle kihozható közvetlen, elsősorban anyagi előnyök kísértésének.

A benyalás és a becsókolás terjedése az alsóbb társadalmi osztályokat és rétegeket sem kerüli el. Itt kisebbnek látszik a tét, pedig valójában sokkal nagyobb, mint a felsőbb osztályok esetében. A magyar vidéken, a kisvárosok és falvak társadalmában a puszta lét és nem a meggazdagodás, a társadalmi előrelépés, a karrier a tét. Ha benyalsz a polgármesternek, lehet, hogy semmi mást nem kapsz, csak közmunkát, de az akár az életedet, a napi betevődet jelentheti.

Orbán Viktor illiberális, (köz)munka alapú, jobban teljesítő, keresztény gyökerű országában a boldogsághoz vezető egyetlen könnyen járható út az ország lakosságának döntő többsége számára kizárólag a napi többszöri és hosszan tartón csókolózás. Ezzel sokat tehetünk a puszta életünkért, hiszen az erősebb immunrendszerünk lévén kisebb eséllyel kerülünk kórházba és halunk meg kórházi fertőzésbe. Ritkábban válunk depresszióssá, így könnyebben viseljük el az életet.

Na és persze, ami a legfontosabb: az oxytocin nem csak minden alapot nélkülöző elégedettséget és kielégültségi érzést vált ki, – amire napjainkban nagy szükség van – de ellensúlyozza a férfi lakosságnál agressziót okozni képes tesztoszteron és az úgy nevezett „üss vagy fuss” hormon, az adrenalin hatását. Egy szó, mint száza, a legjobb, amit a magyar társadalom napjainkban tehet, hogy – ha nem nyal be – akkor éjt nappallá téve csókolózik. Ahogy elnézem, úgy sem jut eszébe más.

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s